Ambassador weekend

Ez a nap immáron a régi diákokkal (átlagosan 25-30 év közöttiekkel) együtt telt el. A 20-as évek gengszteres hangulatát próbálták visszahozni azzal, hogy mindenkinek a kornak megfelelően kellett öltözködnie.
Napközben volt casino, a lányoknak szépészeti sarok, majd este nagy közös vacsora, énekléssel, beszélgetéssel.
Ezt követően kezdetét vette a nagy buli, ahol igen sok érdekes emberrel találkoztam, többek között azzal a lánnyal is, aki az előző turnusban a mi szobánkban lakott, illetve mint még kiderült az ágya is az volt, amelyik most az enyém. :D Aztán volt egy dán srác, aki teljesen jól beszélt magyarul és mint elmondta, két hónapig még élt is Budapesten. :) Azt azért el lehet mondani, hogy ők azért jobban tudtak bulizni, mint a huszas éveik elején járó mostani dán diákok. Az Einstein csurig volt, bár mivel az ilyen nagy bulik alkalmával szokásos koncert csúszott, így a pultban töltendő 2 órám, csak mintegy másfél órás lett. Nem volt baj! :) Hangom azt hiszem nem nagyon marad reggelre, mert kiénekeltem a torkomat, például olyan számokra, mint a Let me entertain you, vagy éppen az I will survive. Szóval ez egy jó buli volt, most pedig szépen visszaállítom az órát 3-ról 2-re! :D

Reggel nagyon korán kellett kelni, mert a meglepetés nem várhatott. Hét óra után már indult is a busz a "nagy" meglepetés helyszíne felé...
Aztán mikor odaértünk, kiderült, kár volt annyira nagyon "izgulnunk" a meglepetés miatt, mert amit annyira nagyon titkoltak, az egy filmnézés volt egy moziban. A szerdánkénti mozgásszínházas srác, Thomas (aki mellesleg ott volt velünk Fraciaországban is) volt ebben a moziban a mindenes, pultos, mozigépész stb., úgyhogy valószínűleg azért mentünk oda.
A film amit megnéztünk a Happy-Go-Lucky címet viselte. Egy Londonban élő lányról szól, aki barátnőjével lakik együtt és foglalkozását tekintve tanítónő. Mindig mosolyog mindenen, minden napot mintegy életajándéknak gondol. Furcsa film volt, először is a brit angol nagyon érdekesen hangzott ebben a filmben (az amerikai angol azért ettől egy kissé eltér), lévén, hogy én eddig ezeket csak szinkronizálva néztem, nehezen bírtam felvenni a ritmusát. A film elején (az első néhány mondatnál) például az sem jött le igazán, hogy angolul beszélnek... :S Nekem annyira a film nem jött be, láttam már ennél jobbat is, ha már brit filmről van szó, akkor az Igazából szerelem inkább volt egy minőségi vígjáték, mint ez. A dán feliratozás miatt viszont jó volt, lehetett figyelni, hogy mit hogyan mondanak ők.
A film miatt a délelőtti óráink így elmaradtak, a dán is (megint), az együtténeklés pedig egy dalra szűkült. Az ebéd és a röplabda korábban volt mint ahogyan az órarend szerint kellett volna, ráadásul Rikke nem is volt röplabdán, mert egy temetésen kellett résztvennie. Estefelé aztán kezdtek szállingózni az első exdiákok a hétvégi Ambassador Weekendre.

Óraátállítás, vége a nyári időszámításnak, vasárnap hajnali 3-ról 2-re kell visszaállítani az órákat!!!!