"Köhögésmentes" vasárnap

Valamit tudhatnak, ezek a tabletták, mert elmúlt az e heti "torkoskodásom", így aztán a jövő héten már ismét teljeskörűen részt tudok venni az órákon. Már éppen ideje, elég volt a szoba fogságából.
Reggeli után portugáloztunk, Évi nélkül, remélem mihamarabb felépül és azután már nemcsak a portugál órákon tud ismét aktívan résztvenni...
Az óra után elmentünk egyet sétálni a városba Zsuzsival, miközben felfigyeltünk arra, hogy elkezdődött a város feldíszítése a karácsonyi hangulathoz mérten. Képeket majd igyekszem készíteni, amint már olyan állapotban lesz a díszítés, ahogyan annak lennie kell. Este vacsoránál megemlítettük a népeknek, hogy kinek lesz kedve este megnézni a filmünket ismét, mert mi este mindenképpen megnézzük, néhányan jelentkeztek, így aztán este 9-kor a nagy teremben ismét megtekintettük a filmet. Most már azért más szemmel néztük, észre is vettünk egy pár apróbb hibát, amelyet korábban nem is figyeltünk, érdekes volt megint látni a "művet". Beszélgettünk is róla Zsuzsival, hogy milyen érdekes folytatást csinálhattunk volna hozzá... :)

Lassan 100-as...

Ez a nap, mivel hétvége és nincsen szinte senki az egész épületben, a tanulásé lett igen jelentős részben. Készülvén a holnapi portugálra, átnéztem az egész könyvet, sosem árt újra és újra átismételni a dolgokat, amelyeket már egyszer megtanult az ember.
Minthogy már csak a száraz köhhintgetésem maradt meg és az összes többi nyavalya ahogy jött, úgy tűnt el, már tartósabban is kimozdultam a szobából és nem csak kajálni mentem le az étkezőbe, vacsora után a már jól bevált netező helyre a 8-as terembe mentem és folytattam a dán könyvből a szavak bevitelét a szótáramba, miközben beszéltem Öcsivel msn-en vagy másfél órát.
Este partit rendeztek az itt maradtak az Einsteinben, bár ezt erős túlzás partinak nevezni, mert amikor lementem megnézni, hogy mi a helyzet, összesen 6-an álltak a pult körül és hallgatták a hangfalakból áradó zenét. Hát igen így is lehet "bulizni"...

A szoba fogságában 3. befejező rész

Az este és az éjszaka még eléggé gázos volt, mert nem tudtam elaludni, egyrészt a fejfájás, másrészt az állandó köhögési inger miatt. Na mindegy, a fő, hogy úgy néz ki túl leszek ezen a szarságon. Azért a mai mozgás órákat nem vállaltam be, így nem voltam Svend óráján és nem voltam röplabdázni sem.
Az iskola megint kiürült, már ebédnél is kevesebben voltunk, vacsoránál meg még annál is kevesebben.
A nap egyik részében a gépen található Akadémiai Kiadós angol-magyar, magyar-angol szótárt telepítettem, illetve csak telepítettem volna, mert nem működik, még most sem. :( Az egészben az a pláne, hogy azt sem tudom, mitől romlott el, hogy újra kellett telepítenem, de a lényeg, egyszer csak azt mondta, hogy nem működik, telepítsem újra. Ezt még megtettem kétszer, de aztán abbahagytam, teljesen megbolondult. :S Aztán Bea is áthozta a gépét, mert talált benne vírust és nem indulnak egyes programok, csináljak vele valamit... Tele volt cookie-val a gépe, ezeket amennyire tudtam, leszedtem, bár ennek semmi köze sem volt a programok futásához, mégis utána elindultak a dolgai, ki érti ezt?? :O
A nap második felét dán tanulással töltöttem, illetve belekezdtem a következő festményembe, mondanom sem kell, ez is egy Münch remekmű, amelyet ha szerencsém lesz, jövőre megtekinthetek a Münch Múzeumban, Osloban. Várom már a találkozást a nagy művekkel! :)

A szoba fogságában 2.rész

Most már szinte csukott szemmel megtudom mondani, hogy hány sarka van a szobának, annyit töltök benne. :S
Na mindegy, a lényeg a lényeg, ma már egy hangyányival jobban vagyok, csak most éppen az időjárásváltozás miatti fejfájás kezdett előjönni a este folyamán. Kaptam egy antibiotikumot (Duomox) a lengyel lánytól, rendes volt, mert felolvasta a lengyel használati utasítást hozzá, de azért biztos ami biztos utánanéztem hátha lehet otthon is kapni és láss csodát ... tényleg! Így elolvastam magyarul is, hátha írnak valami apróbetűs fontos dolgot, de szerencsére nem, ellenben megtudtam, hogy egy-egy tabletta, mint a lórúgás, hiszen 1000 mg-os a cucc, úgyhogy ha ez nem öli meg a bacikat akkor semmi, max az apróra tört Gillette penge. :S
A mai napon a hírek szerint, egy újabb dán diák fejezte be idő előtt a sulit, Bowling (ő szervezte az elején a bowlingozást így rajta maradt a név) Lasse valószínűleg a betegsége miatt, az utóbbi időben már elég sokat hiányzott, úgyhogy sanszos a dolog.
Ma egy labdajátékokról és egy Mr. Erik féle European Studiesról maradtam le, mivel az ilyenkor szokásos fotózás tegnap este lett megtartva...
Egyébként elég sok a beteg, reggel ismét beírtam magam és akkor vettem észre, hogy még vagy négyen szerepelnek a mai napon mellettem a füzetben, mint hiányzók. Az biztos, hogy nem én voltam a gazda, mert ők nem igazán jártak a szobában, de az étkezőben is igen nagy ívben kerültem mindenkit.
Otthonról egy kis jó hír, a lakásügy úgy néz ki elmozdult a holtpontról, így aztán lehetséges, hogy karácsonyra akár már a bútorok is meglehetnek, tehát karácsonyra végre megkaphatom a lakásomat. 2 év után...

A szoba fogságában...

Mivel most már eléggé kijött ez a szarság rajtam, így egész nap (kivéve a kajákat) a szobám vendégszeretetét élveztem... A hangom olyan, mintha megint (m)utálnék... :)
Voltam a gyógyszertárban, ahol kaptam egy szopogatós helyi érzéstelenítős tablettát a száraz köhögésemre, reméljük beválik. Mikivel viccelődtünk is, hogy tablettában adják a kokaint, torokfájás ellen, csak a félreértések elkerülése végett, itt Hexokainnak nevezik. :D
Na mindegy, reméljük használni fog ez a csodaszer, szerencsére nem is volt olyan nagyon drága, "csak" 35 Dkk, tehát szinte ingyen volt, majdhogynem úgy dobták utánam.
Reggel azért lementem festészet órára jelentkezni, hogy nem mennék, Marianne megértő volt, még jobbulást is kívánt. Aztán felfelé menetben beírtam magam a kis könyvecskébe, melyet akkor kell használni, ha valakinek valami baja van, vagy esetleg elutazik valahova és ezért nem tud résztvenni az órákon. Így aztán most felavattam, mármint részemről.
Azért az élet nem állt meg, kaptunk ma egy papírt, melyre fel kellett vezetnünk az óráinkat, mert ezek alapján írják meg rólunk az értékelésünket, amelynek folyományaként megkapjuk a szemeszter elvégzéséről az oklevelet, illetve majd kézbesítik azt a címünkre. Ebédnél lementem, hiszen azért enni kell. Utána vissza a szobába (nem is tudom, mikor feküdtem ennyit egyhuzamban), majd egy kis dán tanulás, aztán pihenés, majd ismét kaja. Igyekeztem minél kevesebbet emberek között lenni, de azért akartam mozogni és levegőn lenni is. Úgyhogy kompromisszumot kötöttem magammal és így egészen jól és hasznosan töltöttem a napot, bár a száraz köhögésem nem igazán hagyott nyugodni még kora este sem. :S
Vacsi után aztán töltöttem tovább a dán szótárt, hiszen már nincsen sok hátra és még egy nagyon fontos feladatot meg kell szerveznem, miszerint Lars-szal megbeszélni, hogy mikor tudna segíteni a szavak, kifejezések helyes kiejtésének diktafonra mondásában. Jó kis projekt lesz! :) Talán még jó is, hogy így több időm jut a nyelvkönyv szavainak betöltésére. Vagy nem?? :O Ja és ha jól számolom ez volt a 101. nap, mesés!! :D

Még nehezebb éjszaka, majd nappal

Az éjszaka nem telt annyira jól, mint ahogyan gondoltam, ugyanis arra ébredtem, hogy nem kapok levegőt, aztán elkezdtem könnyezni is majd aztán a víz is kivert. Egyszóval ramatyul éreztem magam. Reggelig valamelyest javult a helyzet, de igyekeztem a minimálisra redukálni a jelenlétem a közösségben és inkább feküdni, aludni és kúrálni magam.
Reggelizni azért lementem, majd ezen a workshop day-en az első témát azonnal ki is hagytam, így nem mentem le kórusolni. Ebédet követően jött Mr. Erik órája, amelyen már csak azért is részt kellett vennem, mert a két héttel ezelőtt írt téma kidolgozásunkról most beszélgettünk. Nem nagyon voltam toppon, vártam a végét. Aztán jött egy Woody Allen film megtekintése a program következő részeként, de azt már nem követtem nyomon, inkább felvonultam a szobába és próbáltam kiheverni ezt a nyavaját.
Ami a leginkább zavaró az egészben, az a száraz köhögés, állandóan megerőltetem vele a torkom, amely most már méginkább fáj... :S Egyébként az idejét sem tudom, mikor volt utoljára ilyesfajta nyűgöm.
Mindegy most már elég volt ebből, legyen vége!!
Este aztán a nap zárásaként, a Svend által beharangozott meglepetés rendezvényen, ahol elvileg kameráznom kellett volna, végülis Zsuzsi volt az "operatőr"... Ez van, majd legközelebb remélem már jobban leszek.

Egy nehéz éjszaka nappalja... :)

Túléltem az éjszakát, bár a korai szakasza eléggé kritikus volt... Na jó nem ennyire, de mégis, még a takaró alatt is fáztam... Zsuzsitól délelőtt kaptam Neo Citrant meg valami torokfertőtlenítő tablettát úgyhogy, az remélhetőleg hatni fog. Régen nem voltam ilyen nyamvadt, mint most.
Az együtténeklésre nem is nagyon akartam lemenni, de mégsem volt baj, mert a holnapi workshop day témáit beszéltük át. Nagy változás nem lesz nekem, ugyanúgy lesz kórusozás, mint keddenként mindig, Erikkel is lesz óránk, mint ilyenkor mindig, míg a délután fog változni tánc helyett filmnézés lesz, egy Woody Allen filmet fogunk megcsodálni.
A labdajátékokat most kihagytam, a sűrű levegővétel a futkározás miatt nem biztos, hogy használt volna.
Ebéd után lementünk festeni, illetve pontosítva a festészet órára, ugyanis a mai projekt a múlt heti kiállítás után az volt, hogy kartonpapírból kell(ett) kitalálni valamit, ami ötletes és jó. Kemény dió, de majd csak lesz valami.
Vacsoráig az angol szótáramat rendezgettem és töltöttem át a byki-be, majd vacsora után ugyanezt tettem a dánnal is.
A hó itt is megjelent, kb. fél 7 magasságában kissé elfehéredett a táj...

Az első kellemetlen nap

Már reggel sem ébredtem jól, bár lejutottam időben a reggelihez, de mégis, régóta nem tapasztalt érzések kerítettek hatalmukba, a levertség és a torokfájás. Egész nap, amikor éppen nem feküdtem az ágyban, próbáltam egy kicsit összeszedni magam, de nem nagyon ment.
Azért a tanulás ma sem maradhatott el, délben Zsuzsi átjött, úgyhogy angoloztunk, míg este lefekvés előtt még a dánnal is haladtam valamelyest, de nem úgy ahogyan szerettem volna. Napközben beszéltem skype-on az otthoniakkal, milyen érdekes, ott már havazott is, itt meg inkább csak a nap süt, persze nem vagyok irígy, biztosan itt is fog még decemberig. A portugál tanár Zsuzsival nem tudtam, mert éppen akkor ment be Évihez a kórházba, majd holnap este talán már lesz info, hogy mi van vele. Beszéltem Reni mamájáékkal is, jó volt hallani őket is.
Vacsoránál benne voltam a kajakészítő csapatban, így ahhoz is le kellett menni már hamarabb, majd vacsora után a szokásos takarításban is aktivizáltam magam és aztán Magdát, a lengyel lányt is felköszöntöttük születésnapja alkalmából.
Ennyi most elég is volt ebből a napból, leginkább a levertség és a délutántól néha-néha feltűnő szédülés miatt... Remélem, hogy holnapra, ahogyan jöttek, el is fognak tűnni, hosszú időre...

Pihenés és tanulás a meleg szobában

Szerencsére a reggeli csak 10 óra után volt, így nyugodtan lehetett aludni, bár az automatikám bekapcsolt és így 8 előtt most is felébredtem. :S
Reggeli után rendet raktam a polcaimon és kiselejteztem egy pár régi dán újságot. Utána belefogtam az angol ismétlésbe, majd ezt folytattuk Zsuzsival is. A hétvégéken napi 1,5-2 órát tanulunk, hogy azért a régen használt dolgok is a felszínen maradhassanak. Aztán gondoltam kimegyek sétálok, fotózom egyet, de már lemenőben volt a nap, így inkább maradtam a szobában, majd inkább holnap, akkor úgyis jön Zsuzsihoz a fordító, ergo hamarabb kezdjük az angolt, így hamarabb is fejezzük be, minek folyományaként ki lehet még menni napos időben fényképezni a tájat. :)
Az időjárást tekintve egyébként itt is hűvös volt, de a szikrázó napsütésben, havazás nélkül -ellentétben ugye az otthoni helyzettel- teljesen elviselhető volt a látvány.
Vacsora után aztán a dán került elő, megint töltöttem tovább a byki-t és persze a program szerint feledésbe merülő, vagy legalábbis kívánkozó szavakat ismételtem erőteljesen...

Fáradt, beteg péntek

Tegnap beszéltünk Svend-nel, hogy ki marad mára a szabad hétvége előtt, illetve mit csináljunk Fun and Fitnessen, de annyiban maradtunk, hogy reggel majd kitaláljuk...
Reggel jött be Jacob az órára, hogy találjunk ki magunknak valamit, mert Svend lebetegedett, így aztán az óra első felében kosárlabdáztunk, majd röplabdáztunk, csak az volt az érdekes, hogy ezen az órán elvileg mindenkinek részt kellett volna vennie. Persze azoknak nem, akik a rendőrségi vonalon vannak itt, mert nekik ma volt valami szeánsz, de ennyien akkor sem akarnak rendőrök lenni, főleg nem a nemzetköziek. Egyedül tettem csak tiszteletemet az órán a 10 emberből... Nem kívánok mélyebben belemenni a dolgokba, de miért fontosabb egyeseknek az alvás, mint a közösségi élet? Nem tudom. :(
Az együtténeklésen aztán kiderült, hogy Steffen is lebetegedett, úgyhogy az éneklés zongorakíséret nélkül zajlott, kb. 15 embernek.
Ebéd után ismét röplabdázás, most már érdemi dolgokkal, megtanultuk a szerválás különböző fajtáit, majd utána megint játék. A délutánra már eléggé elfáradtam, így amikor a következő adag szavakat írtam volna be a byki-be, elaludtam a gép mellett. :S
Estére aztán pihenten újra belevágtam és sikerült befejeznem amit szerettem volna.
Az éjszakába nyúlóan az itt maradt dánok ismét megnyitották az Einsteint...

Sánta csütörtök

A tegnapi röplabdának köszönhetően tényleg lesántultam. Mikor felébredtem még voltam ennek tudatában, csak akkor amikor a lábam megmozdítva ki óhajtottam kelni az ágyból... Majdnem ottmaradtam egész napra. A labdajátékok órát Svendnél lemondtam mivel a sebességem -1, úgyhogy nem sok értelme lett volna. Aztán Erik jött a European Studies-zal, ahol Amerika és Európa viszonyát vitattuk meg, mi mit tennénk és miért, mi az igazi hatalom, melyik erő az igazi? Érdekes lehetett volna az óra, ha teljes létszámban vagyunk jelen, de a nemzetköziek egy része elment Londonba meg Izlandra, ráadásul a dánoktól is hiányoztak, úgyhogy közel sem volt meg a teljes csoport.
Majd kiderült, hogy elkészültek a tablóképek, végre a nevem fölött tényleg az én képem szerepel! :) Próbáltam bemenni az irodába, de még nem voltak, aztán ebéd után meg már nem voltak... Nem baj, előbb-utóbb most már tényleg megkapom a tablóképet.
Kicsit más téma, Zsuzsit vacsora után elkísértem egy dán, de magyarul is akcentus nélkül beszélő fordítóhoz itt Hadstenben - mivel sajnos az otthoni vonalak nem jöttek be - és most ért vissza, teljes siker, elvállalta a dán fordítását a novelláinak és úgy néz ki, hogy a könyve is sínen lesz... :)
Szeretném, ha nekem is történne már valami az ügyeimmel, de legalább a lakás projekttel, vagy túlságosan nagyravágyó vagyok?

Programok minden szinten

A mai napon ismét nem hagytak unatkozni. Szerencsére. Nem mintha eddig unatkoztam volna. De akkor is...
Szóval reggel bementünk Aarhusba, hogy megnézzük az ARoS Aarhus Kunstmuseumot, illetve a kiállításokat. A modern művészet igen sok iránya található meg itt és bár volt bennem némi fenntartás korábban a modern műveszetekkel kapcsolatban, de most már azt hiszem ez is kezd megváltozni. Az épület csodálatos volt, kívülről semmi különös, de belülről már maga a csoda. Mindenhol ívek, formák, neonok, teljes összhangban, nagyon élveztem a bent létet, szerencsére lehetőség volt a fotózásra is, úgyhogy ki is használtam! :)
Miután kikultúráltuk magunkat, elmentünk egyet ebédelni egy olyan helyre (Huset), ahol az "utca népe" mindenféle előképzettség nékül belefoghat szabadon egy-egy művészeti dologba és így kitalálhatja, hogy tetszik neki, avagy sem. Ez egyébként Dániában is egyedülálló, Marianne, a tanárunk, természetesen ismert itt is szinte mindenkit.
Ezt követően próbáltunk intézkedni CPR és tartózkodási ügyében, de sajnos megint sikertelen volt a próbálkozás, mert a városházáról a rendőrségre küldtek, de mikor odaértünk, már az is zárva volt, mármint a bevándorlási része, így aztán holnap telefonon próbálunk informálódni, remélhetőleg nagyobb sikerrel...
Aarhusi ügyintézési próbálkozásaink után, siettünk vissza a suliba, mert este jöttek a "régi" diákok egy röplabda meccsre, illetve estére. Jó volt játszani, az eredmény sokadlagos volt, bár azért kijött belőlem a játékos vérem, igyekeztem azért nyerni, ennek köszönhetően volt néhány alkalom, amikor szinte feltakarítottam a pályát, mert éppenséggel repültem a labdáért, vagy taglóztam le a csapattársamat, mert ő már érintette a labdát és nem szerettem volna, ha a pont nem a miénk lesz, úgyhogy azt hiszem holnapra megint tele leszek kék-zöld foltokkal, de ezt már teljesen megszoktam, hiszen nálam ez szinte már mindennapos, ha sportolok...

Visszatérés a rendes kerékvágásba

Úgy néz ki, hogy tényleg sikerült kialudnom magam, hiszen ezen a reggelen is sikerült lejutnom időben reggelizni, pedig este 2-ig csináltam az előadásomat a dán munkaerőpiaci modellről, melyet flexicurity-nek neveznek. Flexibilitás és biztonság. Érdekes rendszer, melynek segítségével elérték, hogy a munkanélküliségi ráta 3% alatt legyen! Ha valaki elveszíti a munkáját, de előtte dolgozott 1 évet, akkor jogosult a fizetésének 90%-ára, maximum havi 15.000 dán koronára, de ennek folyosításától kezdve el kell kezdenie munkát keresni. Ha sikerül, akkor visszatér a munkaerőpiacra, ha nem, akkor átképzik és a munkaerőpiacon hiányszakmában alkalmazzák. Nem ártana máshol is használni ezt a modellt...
Szóval ebből írtam egy kis összefoglalást, de végül nem is került rá sor, mert a dán adórendszerrel kapcsolatosan beszélgettük el az időt, és megállapítottuk, hogy hiába adóznak sokat, mégis sok pénzük marad utána is.
Ebéd után elmaradt a kóruséneklés, mert Steffen kisfia megbetegedett, így ő vigyázott rá.
Táncon aztán egy teljesen új dolgot vettünk, bár szerintem ezt inkább csak szórakozásnak szánta Rikke, egy Stomp-szerű bármivel hangadós, táncolós, formációs táncot vettünk és bár ugyan sokan nem voltunk, azért jól éreztük magunkat.
Este segítettem Zsuzsinak megcsinálni a blogját, az elérhetőségét már meg lehet tekinteni a blogok között itt az oldalamon is... :)
Próbálunk intézkedni a novelláinak fordítása ügyében, vannak lehetőségek, remélem hamarosan meg lesz a fordító is, akivel aztán esetleg a könyvet is fordíttathatja. Lefekvés előtt még dánoztam, igyekszem a szavakat is felvinni a könyvből, mert Lars megígérte, hogy segít a kiejtésekkel, rámondja diktafonra, majd így már könnyebb lehet a tanulása ezeknek a szavaknak is...

Hétfő, de csak egy kicsit

Fel tudtam kelni reggelizni!! :) Szerencsére most nem aludtam át, így vételeztem egy kis táplálékot magamhoz.
A labdajátékok elmaradtak, mert jött egy dán politikus előadást tartani, így a dánok mindegyike ott ült és figyelt. Ennek köszönhetően, mármint a látogatásnak, az ebéd is később kezdődött, aztán a többi óra is tolódott egy kicsit.
Festészeten erősen gondolkodóba estem, mi legyen a következő remekmű, mert éppen elfogytak azok a vásznak amelyek nekem kellenének. Így aztán vászonhoz kerestem ihletet. :)
Közben indítottam még egy mosást is, mert már nem nagyon maradt cuccom amit felvehetnék, úgyhogy el is határoztam, hogy mikor hazamegyek megint veszek egy pár cuccot, mert sosem lehet elég tartalékkal rendelkezni. Vacsorát követően megint lementünk focizni, de ez most nem volt egy jó ötlet, a talaj sem volt jó, meg az idő sem volt a legjobb, bár egyáltalán nem esett semmi sem, se hó, se eső, se jég, csak szimplán hideg volt, talán 3 fok... nem esett jól. :S
A következő dán kultúra és politika órára kellett egy kis előadást készíteni a dán modellből, miért jó, mi volt korábban, most mi a jellemző rá. Érdekes olvasmány, pláne angolul...

Egy újabb buli utáni pihenőnap

Mint ahogyan a bulik után szokott lenni, most is egy késői reggelivel kezdődött a nap, aztán a még itt maradt vendégek is elmentek. Délben Reni is felkerekedett mert indult a vonata, amelyre nem kellett sokat várni, mert most is pontosan érkezett. Délután aztán lementünk a Kiwi-be, visszaváltottuk az üres üvegeinket és alumínium dobozainkat, majd mi is pihenésbe kezdtünk...

Családi nap

Szerencsére nekem már pénteken elkezdődött a családi nap, ugyanis Reni este megérkezett. Mivel a hét elején Svédországban van jelenése ismét, így előtte eljött és meglátogatott, megnézte, hogy hol vagyok, hogy vagyok.
Ezen a napon aztán sok teendőnk volt, bár főleg a nap második felében. A szabad programban sétáltunk egy kört Hadstenben, majd a hivatalos megnyitóra visszaérve, kezdetét vette a vendégek "szórakoztatása". Először a teatersportosok tartottak egy műsort, majd a diákok eddig eltelt 3 hónapját bemutató fotókból lehetett megtekinteni egy válogatást. Ezt követően megnyílt a festészeti és a kerámia kiállítás is, aztán a vacsora előtt a legnagyobb érdeklődéssel várt programra gyűlt össze a nép, a táncbemutatóra. Nem mondom, hogy jól sikerült volna a tánc, de ez itt igazából senkit sem érdekelt. A lényeg az volt, hogy látták a vendégek, hogy próbálnak a fiatalok táncolni, mozogni, miközben jól érzik magukat. A vacsora kissé vontatottan haladt, de ez köszönhető volt valószínűleg a nagy tömegnek is, ennyi embert még nem láttam az étkezőben egyszerre, még a családi kerékpározásnál sem voltak ennyien. Közben aztán volt itt közös éneklés is és a gitár csoport is tartott egy rövid bemutatót. Az estét aztán a szokásos Einstein buli zárta, ahol csak az volt a kérdés, ki meddig bírja józanon, vagy kinek mennyit enged a pénztárcája...

A hétvége lázában égve

A mai nap órák elmaradtak, így volt idő egész nap a hétvégi családi banzájra készülődni. Reggel átismételtük a táncokat, majd jelentkeztünk, hogy ki melyiket kívánja prezentálni. Mivel a 4 fő "gyakorolt" táncból lehetett választani, így én az angol keringőt és a cha-cha-chát választottam, Dórival egyeztetve. A kiállításokat elrendeztük, míg Zsuzsi és Miki a kerámiásnál, aadig én a festményesből vettem ki a részemet. Ebéd után szalvétákat hajtogattunk szoci fogi keretében, majd némi szabadfoglalkozás, végül a vacsorát követően bögrefestés következett...

Lassú ébredés

Szerencse, hogy nem volt labdajátékok óra, mert nem is nagyon bírtam volna résztvenni, köszönhetően a hajnali festegetésnek...
Ellenben sikerült kialudnom magam, így a napi órákról nem maradtam le.
European Studies-on a szólásszabadság témakörét tárgyaltuk ki, Chris vezetésével, majd az ebédet követően még az utolsó simításokat is elvégeztem a képen, így aztán sikerült Münch Sikolyát újraértelmezve megfestenem.
Fotózáson ismét témákat gyüjtöttünk, megismertünk néhány alapvető fotózási hibalehetőséget, majd belekezdtünk a Photoshopozásba. :) Ezzel szerencsére nincsen gondom, így próbáltam azoknak segíteni - mint a jó úttörők -, akik eddig nem használták. Este Lars-szal továbbválogattuk a képeket a fotóshow-hoz, ennek köszönhetően a képeim fogják a legnagyobb részét kitenni az egészből! :) Egy kis exhibicionizmus... :O
Már majdnem éjszaka a dánok nagy része elkezdte az ünneplést, mi azért próbáltunk szolídak maradni, Zsuzsival például készítettünk egy blogot neki, hiszen a könyveinek már éppen ideje lesz megjelenni a neten, ráadásul a blogot pár perc alatt tudja frissíteni. Egyébként ő Bak Zsuzsanna aki író, szerkesztő már több könyve is megjelent otthon, több műsorban is szerepelt tv-ben, rádióban. Amint készen lesz a blogja, feltüntetem persze én is, főleg azok számára, akiket érdekel a szépirodalom. Ha minden igaz, a legújabb regénye - Senki fája - valószínűsíthetően megjelenik már külföldön is. Ja és egyébként éppen most írja novelláit Dániáról... Ugye hát, kiből mit hoz ki egy dániai népfőiskolai lét... ;)

Reményteli szerda

A napot egy jól sikerült alvással indítottam, így szerencsére a festészetre frissen érkeztem, ahol belekezdtem a nagy művembe. Mivel már régóta kacérkodtam Münch Sikolyával, így gondoltam egy merészet és belevágtam. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy ennyire rabul ejt, de erről majd később...
Festészet után megbeszélős-éneklős összeülés volt ismét, de egy kis meglepetés koncerttel egybekötve, a múlt hétre ígért duo most lépett fel és egy nagyon hangulatos, vidám előadással rukkoltak elő. Egyikük zongorázott, másikuk, aki a mókamester szerepét is betöltötte, nagybőgőzött, meg harmónikázott, később aztán utánuk néztem és kiderült, hogy külön-külön igencsak ismertek egész Dániában, bár a párosukról egy cd-n és egy dvd-n kívül nem nagyon találtam semmit. Mindegy, a műsor jó volt, tetszett mindekinek.
Ebéd után ismét elmentünk az önkormányzathoz, de sajnos jó hírt nem kaptunk, ezzel a tartózkodásival, amelyet az ösztöndíj mellé kaptunk nem dolgozhatunk még 15 órában sem...:S
Pedig mondtuk, hogy a kitételként említett speciális eset, a nyelvtanulás lenne a munkával a célunk, de a válasz nemleges maradt. Próbálunk információkat gyűjteni, hogy van-e esetleg lehetőség másfajta tartózkodásira, de erről csak a jövő héten fogunk megtudni többet.
Vacsorát követően aztán leültem Lars-szal, mert a családi hétvégéhez kell összegyűjteni pár fotót, mely egy kivetítőn megy majd egész szombat este, és mivel tudták, hogy én nagyon sok képet készítettem, ráadásul nem is főként a bulizó fiatalokról, így a képek nagy része az én "munkáim" közül kerül majd ki. :D
Éjszaka aztán visszatértem a képemhez, hiszen a fotó válogatás közben megittam vagy három kávét, úgyhogy nem voltam egyáltalán álmos... Így hajnali 4-re kerültem ágyba, ellenben készen lettem a festményemmel! :)

Ketfő vagy hédd... nem tudom eldönteni

Egy újabb hosszú és változatos napon vagyunk túl, némileg változó kilátásokkal, de változatlanul reményekkel telve.
Zsuzsi tegnapi bulija után, a fő bulizók meglehetősen másnaposnak tűntek, főleg ha azt nézzük ez azért mégsem egy hétvégi party volt. A szerencséjük az volt, hogy a csavarnak köszönhetően, a délelőtti órák a hétfői órarend szerint, míg a délutániak a szokásos keddi szerint voltak megtartva, így a nemzetközieknek csak a 10 órás közös szeánsz után kellett órán megjelenniük.
Labdajátékokon ismét kosárlabdáztunk, ráadásul már Svend is átvette Steffen módszerét, miszerint a lányoknak és a fiúknak külön-külön tartotta az órát, így aztán a lányok kezdtek korábban, míg mi csak fél 12 után kerültünk sorra.
Ebéd után szóltam Steffennek, hogy elmennék intézni a CPR számommal kapcsolatos ügyeket, úgyhogy a kóruséneklésen csak később jelennék meg, bár mint kiderült, számomra el is maradt az egész... Elmentünk Zsuzsival az önkormányzathoz, hogy szeretnénk CPR számot. Mint kiderült, mivel a tartózkodásink már csak 2 hónapig érvényes, ezért nem igényelhetünk, hiszen legalább még 3 hónapig érvényesnek kell lennie az igényléstől kezdve. Az egészben az az érdekes, hogy azt viszont senki sem mondta, hogy ezért nekünk kell utánajárnunk, mi úgy tudtuk, hogy ezt is majd kiküldik nekünk automatikusan. Hát nem, így aztán az összes többi kártya (bankkártya, adókártya, egészségügyi kártya) intézése is megfeneklett, úgyhogy holnap még megyünk egy újabb kört az önkormányzatnál, hogy mit is tudnánk még tenni, mert mi azért mégis szeretnénk dolgozni, miként lehetséges mindez, nem hiszem, hogy aki szeretne dolgozni annak ne tennék lehetővé, hogy gyarapíthassa a gazdaságot (a sajátját, a munkaadóét, na meg az államét is).
Este aztán ismét haladtam a dán könyvvel, újabb szavakat vittem fel a byki-be, majd beszéltem Renivel is, hullafáradt, esszét ír, filozófiai könyveket olvas angolul, de ennek ellenére szereti amit csinál. :) Én is szeretném végre, ha sikerülne megoldani, hogy dolgozhassak a suli mellett, mert azért be kell valljam, igenis hiányzik a munka és nem a pénz miatt...

Az érdekes vasárnap meg a szeszélyes hétfő

Vasárnap a reggeli még mindig a Sønderhus konyhájában volt, úgyhogy kb. 30 lépés és máris választhattam, hogy mit is egyek. Mivel nem volt még mindig ebéd, így kissé tartalmasabbra sikeredett a kaja, bár a fél 11-es időpont miatt azért túlzásba nem akartam vinni.
Aztán nagy közös dvd nézés volt, az Igazából szerelem című filmet néztük meg, én már kb. 5. alkalommal láttam, de még mindig az egyik kedvencem.
A filmet követően visszavonultam összekészülődni, mert délután találkozónk volt az aarhusi magyarokkal. Szerencsére nagyon segítőkészek voltak a lányok, fiúk, nagyon sok információval és tanáccsal láttak el minket, hogy milyen lépéseket tegyünk még meg munkakeresés előtt. Így aztán az elkövetkező heti programunk is alakult, kedden rendőrségre megyünk a cpr szám miatt, majd csütörtökön, amikor úgyis megyünk be a festő csoporttal Aarhusba egy kiállításra, akkor Zsuzsival megyünk intézni a többi kártyánkat (egészségügyi-, adó-, bank-) stb... Szóval izgalmasnak ígérkezik a következő hét is...
A hétfő már hajnaltól tartogatott izgalmakat, bár ez közel sem annyira fontos és érdekes, de mégis... Kb. 1 óra leforgása alatt 4 különböző időjárási helyzet zajlott le, majd délelőtt megint. Kezdett nagy széllel, majd zivatar, mennydörgéssel, majd jégeső aztán mintha misem történt volna, derült égbolt, délelőtt ezt már a szikrázó napsütés is váltotta. :) Érdekes, de gyönyörű ez a dániai időjárás, néha meg akar fagyni az ember a metsző szélben, de percek múlva a napsütésben már egész kellemes a levegő, hogy aztán ismét váltakozzon jó dán szokásnak megfelelően... :)
Ezt követően ismét a tanulást helyeztem előtérbe, mi több, az Aktivt Dansk nyelvtankönyvéből elkezdtem a szavakat beapplikálni a byki-be. Mindennap egy leckét haladva, amíg itt vagyok, még idén be is tudom fejezni.
Este aztán egy kis buli volt, Zsuzsinak a 23. születésnapja apropóján, még Botond is eljött, akivel tegnap találkoztunk Aarhusban, meg Miki is visszatért CPH-ból, úgyhogy így keveredtek át a következő napba. :)

Egy novemberi borongós nap

Most már tényleg kezd elég lenni az alvásból, most is 11 után keltem. Ellenben sok mindenről nem maradtam le, lévén itt a hosszú hétvége és a tegnaphoz képest is kevesebben maradtunk.
A késői reggeli után Zsuzsival belekezdtünk a munkakeresésbe, legalábbis a tájékozódásba, bár holnap az århusi magyar találkozón valószínűleg több konkrét infót zsebelhetünk be, mint most tapasztalat nélkül a netről. Mivel ebéd nem volt így nyugodtan tehettük mindezt, ráadásul az időjárás is hozza a heti formáját, ha éppen nem esik, akkor ködös, párás, szürke a táj. Abban biztos vagyok, hogy sokan jelen időjárási viszonyok között inkább a napsütéses tengerpartot választanák és nem Dániát... ;)
Délután beszéltem nővéremékkel, majd egy kicsit kimentem levegőzni, mert bár nem tetszetős ez az idő, de egészséges, a mostani napok budapesti levegőjénél tuti, hogy tisztább! :)
Vacsorához le kellett menni mindenkinek segíteni, így aztán már 5-től ott todzódtunk a konyhában, én ismételten a kávékészítést vettem szárnyaim alá, igények szerint készítettem egy erősebbet, meg egy gyengébbet is a társaságnak. Vacsora végeztével, 7-től egy pókerpartin vettem részt a neten, akik a héten regisztráltak, azoknak ez a parti ingyen volt. Előtte azért szóltam Chrisnek, hogy volna-e kedve segíteni benne, hátha ketten többre megyünk, de mire leért már nem nagyon kellett segítenie, mert egy rizikós játékban elbuktam a zsetonok nagy részét, aztán meg már hiába kapáloztam nem igazán tudtam feljebb jönni. Így a több, mint 1200 játékosból a hatszáz valahányadik lettem. Kezdésnek azért nem rossz...
Este aztán kinyitották az Einsteint, ahol ingyen sör fogadott, így ittam kettőt, majd lefeküdtem aludni.

Egy igen rövid nap

Sikerült ezen a napon is elaludnom, illetve nem felkelnem a telefon ébresztésére, így aztán a reggelit megint kihagytam. Svend Fun és Fitnessén viszont természetesen ott voltam. Ez a mai különleges volt, nem volt annyira fitness, viszont annál inkább fun. Lars von Trier egyfajta mozgás és test színházat próbáltuk bemutatni. Mikor leérkeztünk a tornaterembe, Svend fogadott, majd csendben le kellett ülni az egyik - szerte a tornateremben elhelyezett - székre, majd egy ott található újságot olvasni. A lényeg itt azon volt, hogy mintha egy váróteremben lennénk, hogyan valósítjuk meg azt, ha csak ülünk, mit teszünk esetleg az újság segítségével, vagy éppen mit teszünk a székkel, mindezeket szavak nélkül. Ezután ugyanezeket kellett 3-3 embernek csoportban előadni - mindenkinek egyszerre - egyfajta élethelyzeteket bemutatva. Érdekes volt...
Az együtténeklés még lezajlott, majd nekem már a nap hátralévő része pihenéssel, tanulással telt, hiszen ebéd előtt alapból volt 2 szabad órám, míg ebéd után a dán diákok jelentős mennyiségű hazatávozása miatt jövő csütörtökre toltuk a röplabdát. Vacsorára már csak 6 dán diák maradt a nemzetközieken kívül. Este lett volna még portugál, de Zsuzsinak valami közbejött, így aztán sztornóztuk ezt az órát.

Ismerkedés a fotózással is

A nap legnagyobb meglepetése: sikerült felkelnem a reggelihez... a héten először, na jó ez nem nagy érdem, de akkor is, olyan volt, mintha már hetek óta ez lett volna az első alkalom. A reggeli után aztán nehogy a visszaalváson gondolkodhassak (nem mintha ez megfordult volna a fejemben) gyorsan belecsaptunk a mai labdajáték óra adagunkba. Kosárlabdáztunk, szerintem Mikit a guta megüti majd, ha megtudja (maximum akkor ha visszatért Koppenhágából a barátaitól), mert pont azért nem járt be ezekre, mert nincs kosárlabda... :) Most volt, el is fáradtunk. European Studies-on most kivételesen nem Mr. Erik volt benn, hanem Svend, ráadásul egy érdekes témát boncolgattunk egész idő alatt, miszerint hogyan látják ők a nemzetközieket. Mennyire érzik előnynek, hátránynak, hogy mellettük külföldiek is vannak a suliban, meg sorolják fel azokat a dolgokat, amelyeket másnak éreznek a nemzetköziekben. Ezek a kérdések - nem ennyire lesarkítva - a Zsuzsi fejéből pattantak ki, majd a Magda (lengyel) és Katyuska (észt-orosz) foglalta mondatokba, mert az utóbbi időben ők voltak azok akik leginkább elégedetlenkedtek a helyzettel. Jó volt egy kicsit tisztába tenni a helyzetet, bár igaz, hogy nekem eddig sem volt semmiféle problémám a beilleszkedéssel és az alkalmazkodással.
Ebéd után aztán végre jött a fotó óra. Nagyon jó volt végre egy olyan emberrel is beszélni, akinek ez a munkája, biztos vagyok benne, hogy sokat tudok majd tanulni tőle. A Magdáék ismét eléggé elégedetlennek tűntek, mert az óra döntően dánul zajlott, bár a fotózásban a kulcsszavak minden nyelven érthetőek, így aztán nekem nem okozott gondot ez sem. Be kellett, lehetett mutatni egy-egy képet amelyik tetszik és amelyik nem tetszik, aztán ezt jól kibeszéltük, hogy miért is jó illetve nem jó. A kedvenc képemet megmutattam a csoportnak, mindenkinek tetszett, még a "tanárnak" is, úgyhogy megnyugodtam, hogy azért van remény, 1000-2000 fotónként 1-1 jót is tudok csinálni! :)
Vacsora után aztán visszatértem a korábban már bevált elfoglaltsághoz, a tanuláshoz.

Filmbemutató

Igen, befejeztük a filmet. Hajnali 4-re készen is lettünk vele. Mivel úgyis néztük az amerikai elnökválasztást, egyesek szervezett keretek között, mert Erik (Eu Studies tanár) összetrombitálta azokat a diákokat, akiket érdekelt és egyenesben nézték az egyik dán tévécsatornán a választás éjszakáját, néha kommentálta is az eseményeket, elemzésekkel és magyarázatokkal is szolgált. Szóval míg ők "választottak", addig mi készültünk a bemutatóra.
A reggelit megint elbuktam, talán majd holnap.
A bemutató szerencsére nagyon jól sikerült, sokkal jobban fogadták, mint gondoltuk. Végig nevették az egészet a tanárokkal együtt. Rikke és Svend oda is jött a végén és gratuláltak a filmhez. Úgy érzem, hogy megint egy kicsit közelebb kerültünk hozzájuk...

November 4.

Ez a nap sok szempontból is nevezetes volt, lesz, elsősorban azért, mert nővéremnek ma van a születésnapja, ezért aztán szeretnék neki még egyszer Nagyon Boldog Születésnapot és Jó Egészséget kívánni!
Másodsorban azért, mert az amerikai elnökválasztás napja ez, amelyen eldől, hogy egy teljesen más Amerika, vagy a réginek a folytatása várható-e a következő években.
Harmadsorban pedig azért, mert a filmünk a végéhez ért, ezen a napon be kell fejeznünk a készítését, hiszen holnap bemutató, a poszterek már kinn vannak, mindenki kérdezgeti, hogy mikor lesz, milyen lesz. Szóval nagyon várják már!
A konyhába ma sem jutottam le reggel, az álmosság erősebb volt, ellenben a dán órán természetesen résztvettem, haladtunk is szépen az anyaggal, valószínüleg be tudjuk fejezni az a nyelvtant, amíg itt vagyunk.
A dán társadalom órán egy videót néztünk meg, a Dán Parlamentről, választási rendszerről, politikai felépítéséről.
Ebédet követően kóruséneklés a régi dalok ismétélésével, majd tánc, keringővel, cha-cha-chával, jive-val, quicksteppel.
Az óráink végetével befejeztük a forgatást, innen már csak rajtam és a számítógépen múlik, hogy mikorra készülünk el.
Az esti sportot nem hagytam ki, megint voltunk focizni a többiekkel, hiszen a testmozgás az egy nagyon fontos dolog az ember életében...

Első novemberi hétfő

Ma végre ki tudtam pihenni magam, még ha ennek a reggeli is látta kárát, mivel nem mentem le, hanem aludtam helyette. Ebéd előtt aztán labdajátékokkal mozgattuk meg magunkat, majd jött a festészet. Fő projekt nem volt, mindenki az eddigi be nem fejezett művein dolgozhatott, vagy kezdhetett bele egy másikba. Sikerült kitalálnom, hogy mit fogok következőre megfesteni, vagy egy Sisley tájképet, vagy pedig Munch híres Sikolyát. :) Biztos nem lesz olyan mint az eredeti, de mégis. Alig várom már, hogy szerdán belekezdhessek. Ja, egyébként festészet alatt ment híre, hogy készen vannak a tablóképek. Azt hiszem jobb lett volna, ha nem, mert amint kiderült, nem vagyok rajta a képen! :S Legalábbis arcilag, hiszen a nevem ott van, csak a szobatársamat tették oda is, így aztán míg ő kétszer szerepel, addig én egyszer sem. Az egészben mégis annyi jó volt, hogy a dánok közül többen is felmentek a tanáriba szólni, hogy nálam hiba van, mármint elrontották a képet. Végülis telefonáltak a fotósnak, aki nem tudom, hogy mit fog vele kezdeni, de majd kiderül, legfeljebb nem lesz tablóképem...
Délután forgattunk még, majd közel 90%-os állapotba hoztuk a filmet. Szerda délben bemutató, készül hozzá plakát is, már mindenki tűkön ül, hogy milyen is lesz, én mégis leginkább a fogadtatásra vagyok kíváncsi, remélem azért tetszeni fog nekik.

A bulihétvége után...

Mivel ez a két nap a buliról szólt így aztán nem volt meglepő, hogy az emberek nagy része teljesen elfáradt, így aztán ezen a napon mindenki próbált regenerálódni. Embert szinte alig lehetett látni a suliban, pedig nem mentek haza... Délutánra már némileg magamhoz tértem én is, így aztán a tanulást helyeztem előtérbe, hisz este portugál óra várt rám. Vacsora után azt beszéltük meg a Zsuzsival, hogy portugál után vissztérünk a filmre, hiszen szerdán bemutató és azért van még mit csinálni rajta. Aztán portugál végeztével mikor felmentem hozzájuk, már nem igazán volt kedve hozzá, így aztán ez marad a következő - míg a filmbemutató szempontjából utolsó - két napra. Így aztán relatíve hamar sikerült ágyba kerülnöm...

A suli alapításának 125. évfordulója

Ez a buli volt az eddigi legjobb...
Egész nap nem történt szinte semmi, mindenki próbálta kipihenni az előző nap fáradalmait...
Aztán napközben már itt voltak a vendégek, akik megszállták az iskolát, minden folyosó tele volt idősebb emberekkel, akik egy kicsit nosztalgiáztak. :)
Este fél 7 után aztán elkezdődött egy kisebb összejövetel számunkra, mintegy kirekesztve a bulizó társaságból, de aztán valahogyan buli kerekedett az egészből. :D Éjfél körül elkezdtünk énekelni a könyvből dalokat és bár csak mi ketten maradtunk ott Zsuzsival (a standard diákok közül, mert még a vendégségben lévő Zsuzsi barátnő Kinga is ott volt velünk) énekelni a dánokkal, a magyarok és a nemzetköziek további része visszavonult közben aludni. Nagy buli lett, még az igazgató és egy-két tanár, na meg vendég is átjött, hogy megnézze a közben részeggé váló és a vendégsereg számára az étkezőben "Jézus, Jézust" kántáló diáksereg (kb. 6-7 dán lány) performance-át. A teremben ahol voltunk az este folyamán, az asztalokat egy kereszt formába rendezték, az üres sörös- és borosüvegeket a táblához rakták, majd elkezdték kántálni, hogy Jézus, Jézus... Elég érdekes és vicces volt, hogy a kissé becsípő diákok mit is csinálnak. Egyébként a diákok azért is tudtak így elázni, mert az italok ingyen voltak, köszönhetően az iskola születésnapjának. Szóval nagyon jó buli volt, szerintem ez volt az eddigi legjobban sikerült party, amin résztvettem.