30 szeptember 2008

Kényszerűen "hétvége"

Ma dán óra, meg kóruséneklés, meg táncóra... lett volna, ha, nem betegedik meg a Steffen, míg a táncon részt tudtam volna venni, ha a tegnapi napon nem strapálom le annyira a lábam, hogy ma alig bírtam még lábra állni is, nem hogy menni, sőt táncolni. Így aztán kényszeredetten "szobafogság" lett belőle, bár nem lustálkodtam, hanem tanultam dánt, meg intéztem a dolgaimat.
Beszéltem az ügyvédnővel is, aki "megnyugtatott", a bíróság, nem nagyon kapkodja el az ügyintézést sosem, úgyhogy jó esetben november végén, december elején várható válasz az ügyünkben... :S Amikor belevágtam ebbe a lakás vásárlásba, nem gondoltam volna, hogy 2 évet kell várnom arra, hogy ténylegesen az enyém lehessen a "palota". Na mindegy, most várunk, mást úgysem tehetünk.
Este "pihenésképpen" még egy laptophoz is próbáltam drivert vadászni, mert egész egyszerűen, egyik pillanatról a másikra, elment a hangja. Sajnos ehhez kevés voltam, viszont ha az eredeti telepítőlemezt előkerítik, akkor azért sikeresebb lehet az ügy. Közben követtem a Zenit-Real Madrid meccset a neten, szerencsére nyert a Madrid! Aztán meg ismét kiürült a suli, bár most csak 2 órára, mert elmentek a fiatalok "meccset nézni". Igazából ez csak indok volt, a hétközbeni ivási lehetőség inkább érdekelte őket. :) Ja egyébként az általuk követett meccsre (Aalborg-Man. Utd.) ki szerettem volna menni, mert itt játszották tőlünk kb. 100 km-re, de aztán a jegyárak elrettentettek. :( Mindegy, fogok én még meccsre menni Skandináviában!
Végezetül még a családdal (Reni, Anyáék) is tudtam beszélni Skype-on, aztán mondtam nekik, hogy holnapután, ha hazaértem a "kiképzésből", ismét jelentkezem!

29 szeptember 2008

Pörgés és sport a jelszó

Reggel 6.45-kor csörgött ismét az óra, hogy atombiztosan további 3 szundival időben tudjak felkelni a reggelihez, csakhogy... Miki is szokásához híven beállította az ébresztőt, de vagy nem hallotta, vagy nem érdekelte, hogy csörög, 7-kor és egy nyögvenyelős szundi múlva ismét ordíttatta az ébresztőjét és csak kb. 5-5 perc után kapcsolta le. Ez ahhoz tökéletesen jó volt, hogy leérjek a reggelihez, de neki még így sem sikerült, 10 előtt pár perccel kelt, hogy az együtténeklésre azért leérjen.
Csapatépítés órán különféle érdekességeket csináltunk ismét, többnyire 2 személyes dolgokat, de igazából ezek inkább erősítő feladatok voltak, mint sportos-játékosak. Aztán 3 fős csoportokba kerültünk és úgy is csináltunk egy hülye feladványt. Ennek a lényege az volt, hogy az egyik lefeküdt a polifoamra háttal, a másik keresztbe rajta, míg a harmadik ismét keresztbe, tehát úgy mint az első, csak 180 fokkal elfordulva. A feladat az volt, hogy ki kellett szabadulnia a középsőnek a szendvicsből. Na most ez nem is lett volna probléma, ha az egyik társam ne lett volna bőven túl a mázsán, míg a másik meg állandóan a konditeremben lóg, bár nem egy kigyúrt állat, de akkor is. Na jó nekem sincs panaszra okom, főleg amióta így naponta standardban megvan legalább 3 óra sport foglalkozásom. Szóval majdnem sikerült kiszabadulnom a szendvicsből, de nem igazán kaptam levegőt az elején, mikor szorítottak ezerrel, nehogy kiszabaduljak. Az óra végén meg kaptunk egy feladatot, miszerint a következő hétfői órára ki kell találnunk egy játékot. Ehhez számokat kellett mondani, az új 3 fős csapatok minden tagja mondott egy kétjegyű számot és ezekből egy kulcs alapján kiderült, hogy milyen fő paraméterek szükségeltetnek a játékhoz, amit nekünk kell majd prezentálni. Érdekes lesz ez is! :)
Ebéd, majd festészet. Festészeten haladok a műveimmel, lassan, de biztosan.
Egyébiránt próbáltam beszélni az ügyvéddel, hogy megkérdezzem, hogy mi újság, mert nagy a csend. Erre természeten megint nem tudtam elérni, mert fontos tárgyalása volt, míg amikorra mondták, hogy hívjam ismét, akkor meg már nem volt bent, mert el kellett szaladnia... :S Most vagy hülyének néz, vagy ennyire nem érdekli az ügyem, nem tudom. Azt hiszem kap annyi pénzt, amiért azért lehetne segítőkészebb is, nem értem...
Vacsora előtt elmentünk Zsuzsival egyet kerékpározni, gyakorlásképpen, hiszen így kell majd hazajönni csütörtökön. Na most hihetetlen mennyiségű autó közlekedik a suli feletti útnál, így aztán paráztam is rendesen. Visszafelé a suli utcáján jöttünk, na itt már nyugisabb volt, ítt csak egy csörgedező patakba akartam majdnem beleesni... Nem sikerült szerencsére. Kb. félórát kerékpároztunk, jól esett (mint ahogyan utána az eső is).
Vacsora után meg kétórát fociztunk, az is jó volt, úgyhogy a napot legalább 4-4,5 óra sportolással töltöttem. Este aztán meg pihi és dán volt még a terítéken.

28 szeptember 2008

Csendes vasárnap, mintha nem is lett volna

Ez a vasárnap ugyanolyan volt mint a tegnapi nap, kihalt suli pihenés ezerrel, nekem tanulással. Annyi pluszt sikerült belcsempésznem, hogy most indítottam egy, sőt két mosást. Azon lepődtem meg igazán, hogy ugyanolyan program az egyik gépben 40 fokon színes ruhákkal, míg egy másikban 60 fokon fehérekkel nem ugyanannyi ideig tartott. Illetve igazából nem is, mert hát otthon is a gépek más idővel mossák ki a ruhákat 60 és 40 fokon, de... a lényeg itt az volt, hogy a 60 fokos mosás rövidebb ideig tartott! :O Bizony, érdekes felfedezés!
Emellett azt is el lehet mondani, hogy dőzsöltem, 30 (2x15) koronáért mostam ma, nem volt egy olcsó menet az biztos! 5 doboz 0,33-as Tuborg kerül ennyibe pant-tel (csomagolási termékdíj, jelen esetben fémdoboz, melyet mindenre felszámítanak).
Estefelé kezdtek visszaszivárogni az emberek az otthonaikból és a szobatársam is visszaérkezett Koppenhágából, de eddig kb. 3 mondatot váltottunk egymással, mert a nemzetközi csajok egyből "lecsaptak" rá. Mindenki őt akarja... Nem irígykedem, nem kell azt hinni.
Egyébként a vacsoránál megint mi voltunk a sorosak a kipakolásban, elpakolásban. Csináltam kávét is, ezt tényleg csak "csináltam", mert csak egy egyszerű vízforralós átcsöpögős rendszerű "kávéfőző" állt rendelkezésre, úgyhogy nem volt nagy művészet. Az már annál inkább, hogy még skandinávosabbra csináltam, mint amilyet eddig ihattunk, ugyanis ahogyan kész lett és áttöltöttem egy dupla falú fémtermosz-szerű kancsóba, még felöntöttem egy kis vízzel, hogy több legyen, viszont ártani meg ne nagyon ártson. Így aztán lett egy nagy adag színes és illatos valami! Na ezt isszák itt majdhogynem liter számra, ettől aztán nem lesz semmi bajuk, az tuti! Ekkor még beszéltem Rikke-vel is, hogy egy kissé aggályosnak érzem a csütörtöki hazajövetelemet kerékpárral a Friluftcenterből... Először nem igazán értette, hogy miért is aggódom, de aztán mikor rávilágítottam, hogy én igazából eddig otthon, finoman szólva nem voltam a kerékpározás nagymestere, akkor egy kicsit meglepődött, de mondta, hogy majd ha gond van megáll a sor és megvár. Meg igazából inkább a kerékpár utak hiánya az ami egy kissé zavar, Norvégiában jóval többet láttam, itt mindenki az autóutat használja erre a célra. Mindegy, az útnak kb. csak a negyede fog autók között zajlani, a többi abszolút alsóbbrendű úton halad majd. Azért holnap elmegyek egy kicsit tekerni, ha az idő is engedi, ma tanár hiánya miatt, illetve a kerékpár tároló kulcsának hiánya miatt nem tudtam menni gyakorolni. Nekem így aztán nem is a Friluftcenterben lesz a kihívás, hanem inkább a haza úton!
Úgy látszik ezzel a blogírással, akaratomon kívül másra is tudtam hatni, ugyanis régi iwiwes társaságunkból Öcsi, ennek hatására szintén elkezdett írni egy blogot. Pedig ezelőtt nekem eszembe sem jutott volna, hogy ilyenbe vágjak, maximum még a régi szép időkben naplóírásba, de az már egy másik történet...

27 szeptember 2008

pihenős, tanulós szombat

A suli kong az ürességtől, illetve pontosabban nincsenek diákok, csak egy nyugdíjas kórus pihent meg a vendégszállásokon, gondolom a koncertjeik között félúton. Napközben ráadásul csak 4-en voltunk a maradék diákság is bement Aarhusba, így aztán kíséreteties csend honolt az egész épületben. Így legalább senki sem zajongott, senki sem zavart, nyugodtan tudtam pihenni, meg tanulni a dánt. Érdekes dolgok vannak ebben a dán nyelvben, például az, hogy sajnálom (I'm sorry), dánul Det er jeg ked af módon írjuk, és hangzás szerint valami ilyesmit kell ejteni, dé é kid é. :) Szóval nem egyszerű a nyelv, de tetszik, pláne ezzel a szoftverrel.
Vacsoránál már ismét "tömegekben" voltak a diákok, voltunk vagy egy tucatnyian. Mintha egy családi vacsorához ültünk volna le. A végén én voltam a soros elpakoló, takarító az étkezőben. Ezután mindenki visszavonult és kedve szerint töltötte a szombat estét, én a blogírás mellett, folytatom, folytattam a tanulást. Ja a blogírásról jut eszembe, egy minimál képes blogot is indítottam, de ezt csak azért, mert sokan nem találják a picasa-n a képeimet. Ezen az új blogon
elkezdem picture of the day (potd) alapon az eddigi utazásaim során készült képeket megmutatni, azt hiszem örök élet + egy nap lesz, mire az összes képem sorra kerül, így aztán az nem lesz egy pörgő blog egyelőre.

26 szeptember 2008

Minden napra egy kis meglepetés...

Igen, a mai napra is jutott belőle és nem is kicsi, legalábbis nekem volt az. Ugyanis örömmel és meglepetéssel konstatáltam, hogy sokan olvassák, vagy esetleg csak nézik, nyomonkövetik a blogot. :D Ma például Spanyolországból és Brazíliából kaptam - teljesen idegenektől - észrevételeket a bloggal kapcsolatban. Ez jó, teljesen meglepődtem tőle! :)
A mai napról dióhéjban...
Reggel a fun & fitness órán szabadtéri M-ballozás volt a program. Ha lehet mondani, ez inkább volt M-ball, mint az előző napi, amit játszottunk. Itt teljesen simán ronggyá vertek minket, ez talán köszönhető annak is, hogy a mi csapatunkban egyedül voltam fiú, míg a többi csapatban 2-2-en voltak, ráadásul nekik majdhogynem nemzeti sportnak is lehet nevezni ezt, szóval nem igazán voltunk a helyzet magaslatán. Sebaj, ez csak játék, sőt mi több csapatjáték. Utána a dán óránk elmaradt, mert Steffennek vendégei jöttek, de mondta, hogy mindenképpen bepótoljuk a kieső órát. Utána ismét röplabdáztunk, Rikke szerint egyre jobban játszunk, látszik már némi tudatosság is a játékunkban... Ha ő mondja... :D
Vacsora előtt elmentünk vásárolni, mivel péntek, így lehet alkoholt fogyasztani. Mivel szabad hétvége ez is, így dán csak elvétve található az épületben, többen vagyunk külföldiek. Majdhogynem végigjártuk az összes boltot, amely a városban van, mert hol ez, hol az volt olcsó (ugye a kelet-európai vér) márpedig van egy pár bolt. Fakta, Super Best, Kvickly, Netto, Kiwi ... és ezek mind a belvárosban, közel a helyi "Váci utcához". Előfordulhat, hogy a külső részekben még van másik is, de nem valószínű. Egyébként mozi is van, sőt egy "pláza" is a vasút- és buszállomással szemben Hadsten Centeret néven. Szóval egy nagyváros csak kicsiben.
Vannak további érdekességek is, például Modelbane Europa nevű modellvasutakat bemutató "múzeum". Európa egyik legnagyobb számítógép vezérelt terepasztalával!
Szóval, egyre kedvesebb a hely, egyre inkább bejön a hangulata.
A vacsora már teljesen "meghitt" volt, tizennéhányan ettünk, csendben, nyugalomban. Este nekem portugál órám volt, egyesek filmet néztek a kivetítőn, mások visszavonultak a szobájukba.
Szépen, csendben szeptember utolsó hétvégéjéhez érkeztünk...

25 szeptember 2008

A szerda meg a csütörtök

Az idő szerencsére kegyes hozzánk, bár már bekapcsoltam a fűtést (igaz csak takarékon), mert azért hajnalanta már rendesen lehűl a levegő. Szerdán ismét festészettel kezdtünk. Kezdek belejönni a dolgokba, sőt egyre jobban szeretem is az, hogy olyan technikákat próbálhatok ki, melyekkel korábban nem találkoztam. :)
Aztán megbeszéltük Steffennel, hogy ki hogyan látja az eddig eltelt időszakot, milyen a kapcsolat a többi diákkal, kérdezte, hogy van-e esetleg problémánk. Mi csak az angol kommunikáció hiányát emeltük ki. Megkérdeztük, hogy van-e valamiféle visszajelzés a nemzetköziekkel kapcsolatban a dánok részéről, de nem igazán tudott erre válaszolni, ugyanakkor megígérte, hogy a következő ilyen típusú találkozónkig (2 hét múlva) tájékozódik.
Utána jött az ebéd... Régen szóltam már a kajákról, de szerencsére okom nem is nagyon van, minden megfelelő, a héten már 2x volt lazac!! :D Bár igaz, ami igaz, a mai kaja érdekesre sikeredett. Volt valamiféle húsgombóc leves, nagy hagymadarabokkal és fővetlen tésztacafatokkal, míg utána tésztakosárka, melybe bele kellett rakni (legalábbis ők azt csinálták) egy zöldbab főzelékszerű cuccot... :S Bizarrnak tűnt, de azért jó volt. Néha van zöldségekkel ízesített kenyér, fűszeres dolgokkal becsavart tészta, amelyek isteniek, csak ne lenne ennyi disznóhús...
A szerda további részében volt még a Svend féle Norbi torna, mely most a jó idő miatt a szabadban volt, aminek most nem nagyon örültem, mert 1. fájt a sarkam, emiatt a szükséges futógyakorlatokat, nem tudtam megcsinálni, ráadásul sprintelgetni is kellett volna, 2. a frissen nyírt fűbe mentünk ki, bár eddig semmi bajom nem volt az allergiámmal, de eléggé elkezdett viszketni az orrom mikor odaértünk. Szóval félóra múlva visszabotorkáltam pár ugyancsak "sántával" a suliba.
Este aztán nagyon örültem, mert végre megtudtam venni a Byki nyelvtanuló program dán nyelvű verzióját! :D Hurrá, már "csak" meg kell tanulni a benne lévő közel 1500 szót és kb. 500 kifejezést, na meg a helyes kiejtésüket! :) Alvásig gyorsan elkezdtem ismerkedni a szoftverrel, majd még portugáloztam is egy kicsit.
A csütörtök délelőtti részében a sport és csapatépítős órán átbeszéltük, hogy mi lesz még a további programunk, amíg tart ez a blokk. Megyünk a jövő hét közepén 2 napra egy szomszédos településre, ahol egy szabadidő centrumban (Friluftscenter Sprækkebjerg) töltjük majd az időnket, mindenféle érdekességgel, rapelling-gel, falmászással, katonai gyakorlópályán való szaladgálással, majd ezek után ha jól értettem a szabad ég alatt alvással. Másnap meg visszajövünk... kerékpárral!!!! :O Érdekes lesz... Aztán még átbeszéltük, hogy mit is fogunk még csinálni akkor, amikor 2 hét múlva jönnek a szomszédos iskolából diákok, akiknek meg mi fogunk foglalkozásokat tartani. 4 fős csoportokba soroltak minket, majd átbeszéltük, hogy mit csináljunk a ránk bízott fiatalokkal. Valószínű, hogy a falmászás ismét terítéken lesz (lassan akár elmehetnék tanítani is, annyit foglalkozom vele), majd különféle tornatermi és szabadtéri foglalkozásokat fogunk velünk csinálni. Még addig kell találnom egy magyar játékot, amelyet bemutathatok nekik. :)
Aztán mikor már megint mindent átbeszéltünk, maradt az órából kb. 45 perc, melyet M-ballozással töltöttünk, mely egy kissé hasonlít a baseballra, meg egy kissé a softballra, de mégis egyedi. Jó volt, mondanom sem kell, milyen meglepő ismét a nyertes csapatban voltam, bár igaz, hogy a társaság fele azt sem tudta, hogy hogyan kell játszani...
European Studies-on a terrorizmusról beszélgettünk, mi változott meg "szeptember 11" után, mi a véleményünk róla.

23 szeptember 2008

Egyszerű kedd

Sokban nem tért el ez a nap a tegnapitól, maximum annyiban, hogy már visszatértek közben a többiek. Mintha valahogy még mindenki lélekben Franciaországban lenne...
Reggel éneklés, majd a kérdések percei következtek. Páran előjöttek a Franciaországban eltűnt dolgaikkal, pl. valaki egy üveg borát hiányolta... Nekünk meg a söreinket itták meg, aztán mégsem tettük szóvá... :S
Aztán jött a dán óra. Már a negyedik lessonnél tartunk, az infinitive, az imperative és a jövő idő mikéntjét tekintettük át. Továbbra is tartom, hogy a kiejtés lehet majd a vízválasztó.
Kóruséneklésen 2 dallal foglalkoztunk, egy dánnal, mely benne van a daloskönyvünkben, míg a másik már jóval ismertebb volt, egy Simply Red dal, a Something got me started. Ezt is külön lány és fiú szólamban gyakoroltuk, nekünk megint elég volt fele annyi idő, mint a lányoknak, hogy elfogadhatóva álljon össze a hangzás... Jó volt megint énekelni, de azt hiszem ezt már említettem egy párszor.
Végül a táncon a jive lett befejezve, szerencsére, mert nem igazán szeretem ezt táncot. A következő remélem tradícionálisabb lesz és nem ilyen pörgős, komplex, mint a végén lett a cha-cha-cha, meg volt ez a jive.
Este még volt egy közös képnézegetés, de nem igazán voltam a dánokkal egy hullámhosszon, mert míg ők szinte csak egymást fotózták, mindenféle pozitúrában, addig én inkább a tájra összpontosítottam. Megint csak nem vagyunk egyformák...

Visszafogott hétfő

Mivel a vasárnapi hazaérkezés után, a dánok közül sokan hazamentek, így kihalt a suli és ez kihatott hétfőre is, nem volt ebéd sem. Ügyintéztem én is, tettem-vettem elmaradásokat pótoltam be. A képeket is elrendeztem, úgyhogy most már azt is lehet nézegetni.
Kedden már nagyüzem és szerencsére lesz dán óra is. Lakótársam bemegy Koppenhágába, így egész héten egyedül leszek, a tanulásban sem fog zavarni, bár nem mintha eddig zavart volna, pl. portugál óra esetén is mindig hagyott tanulni...

21 szeptember 2008

A francia túra - második rész, elszervezések

Sokak számára kimerítő és jóval inkább megrészegült este után, csütörtökön elmentünk egy nagy túrára busszal, először a Pont du Gard-ot néztük meg, 2 órás szabadfoglalkozásos program keretében, bár voltak olyanok, akik szinte ki sem mozdultak a vendéglátó létesítmények körzetéből!? Pedig ez gyönyörű volt, ha már ott voltunk, én rendesen körbe is jártam.
A rendelkezésre álló idő elég volt, fotóztam is rendesen, ha valakit érdekel megtekintheti az ismert képtáramban. Délután továbbmentünk Nîmes-be, ahol újabb szervezett szervezetlenség fogadott minket, miszerint 3 órás szabadprogram keretében nézhetjük meg a várost, illetve amennyit sikerül belőle. Na jó, annyit azért megszerveztek nekünk, hogy egy 3D-s mozi keretében amolyan Gladiátorosan megnézhettük a város történetének főbb momentumait. Ezek után ment mindenki amerre látott, az emberek jelentős része shoppingolt... Mindegy, az ő bajuk. Amennyire az idő engedte, én azért végignéztem a főbb látnivalókat. Egyébként szerencsénk volt, hogy busszal mentünk, mert elég rossz volt az idő egész nap, sőt, este még egy kiadós zivatar is elkapott minket a hazafelé úton. Még a buszon dánul közölték a fontos pénteki tudnivalókat a túrák indulásával kapcsolatban, de amikor mi is szerettük volna mindezt végighallgatni, akkor abból nem lett semmi, ugyanis semmit sem közöltek angolul. Egyébként a hét elején még tudtak információt nyújtani angolul is, de a hét második felére valószínűleg elfelejtették a nyelvet, mert minden info csak dánul hangzott el. Jó megértem, egész héten dánok között voltunk, igazán megtanulhattuk volna a nyelvet... Én igyekeztem, de eddig azért még én sem jutottam, sajnos... :S Este azért megkérdeztük a dán diákokat, hogy mi az info, de csak annyit mondtak, hogy a pénteki programokról beszéltek. Így összesen annyit tudtunk az utolsó napi programokkal kapcsolatban, hogy lesznek valamikor, de hogy pontosan mikor, azt nem, lévén, hogy az előzetes programban is pont ezen a napon nem voltak pontos időpontok megadva... Királyság!!! A "szokásos" buli a nap végén most elmaradt, mindenki elég fáradt volt ahhoz, hogy inkább pihenjen.
Pénteken a szervezés megint érdekesre sikeredett. Mivel ugye kiadtak minket egy túra és extrém sport szervező cégnek, így a tanárok nem nagyon törték magukat a reggeli órákban. Sikerült azért azt megtudnom, hogy állítólag 8.50-kor kellett találkozniuk a sziklamászóknak a parkolóban... elmúlt 9.20 is, még mindig ott dekkoltunk a parkolóban. Végre feltűnt Rikke, aki mondta, hogy Svendék sem értik, mi történt. Aztán jött egy telefon, hamarosan jön egy kis busz értünk, hogy elvigyen a szervezők bázisára... Újabb adalék, a szervezetlenséghez... Az íjászkodók elmentek a bázisra, hiszen állítólag oda kellett menniük, erre a busz amely értünk jött, visszahozta őket, hiszen nem ekkorra volt időpontjuk... :S Aztán kiderült még az is, hogy minket meg vártak ugye a bázison és mivel késtünk ezért egy 20 fős gyerek csapattal + kísérőkkel együtt kellett (volna) kimennünk a falhoz egy 24 fős kisbuszban... Azt hiszem nem kell mondani, hogy ez sem sikerült, úgyhogy pótautót állítottak be nekünk, így aztán közel háromnegyed órás késéssel kijutottunk a falhoz, de ott ért a meglepetés, 12-re már vissza is menni a vezetőnek, mert indul a következő túrája... Marha jó, előzetesen úgy harangozták be a tanáraink, hogy ez egy egész napos outdoor és extrém sport nap lesz, erre sikerült ebből maximum 2 és fél órát csinálni... :S Ismét csak gratulálni lehet a szervezésért... De ez még mind semmi, amely leginkább felháborított az még csak most következett.
Kinn a falnál tök jól elbeszélgettem a vezetőnkkel, hogy milyen helyeken másztam már, meg hogy szeretem a via ferratakat is, erre megkérdezte, hogy jövök a délutáni rapellingre is? Erre válaszoltam neki, hogy nem, mivel mindenki csak egy programot választhatott és én inkább a falmászást választottam. Aztán délután ért csak a meglepetés, amikor jöttek vissza rapellingesek, hogy mi történt. Ugyanis a mászó csoportból, rajtam kívül a többi fiú szépen elment rappellingelni (is)... Állítólag azért, mert volt néhány ember, aki nem ment el rá, ezért ők ugrottak be helyettük. Csak egy pár dolgot nem értek, 1. honnan tudták, hogy nincs ki a létszám, 2. miért nem kérdeztek meg engem is, hogy volna-e kedvem menni, hiszen tudták, hogy ezeket az extrém sportos őrületeket imádom, 3. mivel nekem volt felszerelésem, így aztán még plusz emberként nekem is szólhattak volna, hiszen így én nem vettem volna el senki elől a lehetőséget. Így csak ők vették el tőlem... :(
Mivel nem kissé felháborodtam ezen, a házamban a dánok is észrevették, majd megkérdezték hogy mi a bajom. Elmondtam, majd megkérdeztem, miért nem mehettem - mert csak egyen lehet részt venni; mondtam, hogy tudom, de akkor miért mehettek a többiek - mert nem volt meg a létszám; tőlem miért nem kérdezték meg, hogy volna-e esetleg kedvem - ... (nincs válasz)
Ennyit a dologról, részemről lezártam, de akkor sem értem, miért nem voltunk a túra második felében egyenlően kezelve a dánokkal? A nap végén még szerveztek egy francia népzenés estet, majd utána jött a búcsú buli.
Szombaton aztán 11-kor elindultunk visszafelé. Rövidebb pihenőkkel kb. 30 perccel hamarabb sikerült visszaérnünk, mint ahogyan az odaútat tettük meg. Egyébként még a visszaúton is rátettek egy lapáttal a tanáraink, amit a nemzetköziek már végképp nem értettek. Ha egy csoport vagyunk, akkor miért nem kezelnek úgy. Bár nem volt jelentős a dolog, de mégis... Arról van szó, hogy a hazaút perceit elütvén csináltak egy tesztet, kvízt a diákoknak a tanáraink (vagy csak az egyik??), földrajzi, kultúrális, művészeti kérdésekkel, de CSAK a dánoknak! 8(
Mindegyük tud angolul, miért nem tudták volna angolra is lefordítani? Esetleg akkor egy dán és egy nemzetközi együtt csinálja, de nem... Lehet, hogy attól tartottak, hogy a nemzetköziek jobban tudták volna a válaszokat mint a dánok és ez esetleg ciki lett volna? Ezt már nem fogjuk meg tudni, de jó néhány kérdésben azért mi segítettünk a dánoknak, az biztos...
Végezetül kissé elcsigázva és kissé alváshiányosan, de vasárbap délelőtt szerencsésen visszaértünk Franciaországból.
Összegzésül azt mondhatom, hogy még az utolsó két-három nap negatívumait is leszámítva, nagyon jó és hasznos túrán vettünk részt a dán diákokkal együtt, sok mindenkit ismertünk meg jobban, mint ahogyan tettük ezt itt, eddig az iskolában.

A francia túra után - első rész, mely élményekkel tele

Visszaérkeztünk Franciaországból...
Helyi idő szerint 9 óra 10 perckor visszatértünk a távoli Franciaországból.

Kétszer közel 23 órás buszos utazás után megjártuk Franciaországot.
Szép és nagy ország ez a francia, pedig még le sem jutottunk a Riviérára... Na de inkább rátérnék a részletekre.
Először is, a múlt szombat, mintha nem is lett volna úgy tűnt tova, mindenki lélekben már kezdett rápihenni és készülni a nagy utazásra.
Vasárnap reggel aztán egy "nyugodt" reggelizés, úti kaja összekészítéssel, majd az utolsó mozzanatok elindulás előtt, mit hagyunk itthon, mit nem, mit akarunk itt hagyni, mit nem. Ráadásul a szobáinkat, amíg nem vagyunk itthon kiadják, tehát igencsak meg kellett nézni, mit hagyunk elől és mit nem szeretnénk a vendégek előtt hagyni. A laptopot természetesen nem akartam megsétáltatni, nehogy valami baja legyen, így aztán a tanári tárolójába került, egy hetes szabadságra. Aztán bepakoltunk, majd nekivágtunk az egyik 23 órás útnak. Ha nem megyek végig keresztben Németországon és majdnem Franciaországon is, sosem gondoltam volna, hogy ilyen hatalmas ez a földrész. Elképesztő!
4 alkalommal álltunk meg az út során és figyelhettük meg a pihenőhelyek minőségét, különbségét az eddig tapasztaltakhoz képest. Eközben a növényzet és a táj szüntelen változása hozott színt a kissé unalmasnak és örökké valónak tűnő utazás végeláthatatlan perceibe. Mielőtt végleg elcsigáztunk volna, elszenderedtünk, majd néhány órányi embriópózban töltött kilométer után immáron Franciaország belsejében ébredve döbbentünk rá, hogy azért a buszon alvás nem tartozik azon sportágak közé, melyeket szívesen űzne bármelyikünk is hosszútávon. Végül aztán pár órányi "zötykölődés" után megérkeztünk a szállásra. Hétfőn délelőtt 11-re már elfoglaltuk a szállásainkat is Les Vans-ban, sőt az ügyesebbek már az első ház megbeszélésen is átestek. Természetesen mindenki ügyes volt, hiszen a dánok magas szinten űzik a megbeszélés nevű sportot, de azt hiszem ezt már említettem. Minden ház, 5 embernek biztosított pihenési lehetőséget, ha éppen a házban kívánta volna bárki is eltölteni a napját. Minden házba 3 lány és 2 fiú kapott besorolást, de aztán a szobák elfoglalása már a gyorsaságon múlott. A szobában 3 ember, míg az étkező feletti galérián egy franciaágyon, a két másik ember számára adódott alvási lehetőség. Szóval a lányok gyorsabbak voltak, így aztán ők nyerték a szobát, így nekem marad (volna) Alival a franciaágy... :S Nekem ez nagyon nem tetszett, ezért már azon gondolkodtam, hogy miként tudnék inkább a padlón aludni, mintsem egy másik pasival. Aztán este jött a mentőöv, Ali megkért, hogy keressek már egy másik házat aludni, mert ő együttaludna egy lánnyal. Éljen, éljen, aludjanak csak! Így aztán átmentem egy másik házba, ahol ráadásul csak hárman voltk, mert elszervezték az elhelyezést, 3 ház esetén 6 fővel számoltak, de aztán kiderült, hogy a házak ugye csak 5 személyesek... :S Na mindegy, nekem jó volt, szóval átmentem a pótházba az emeletes ágy felső részére aludni, tökéletes választás volt.
Kedden kipihenten, ágyban aludtan ébredve keltünk és készültünk az első izgalmas dologra, a "vadvízi" kenuzásra. A csoport egyik fele még hétfőn letudta a kenuzását, míg mi, főként nemzetköziek csak ezen a szép, de kissé hűvös keddi délelőttön veselkedtünk neki. Mi egyébként hétfőn délután, a supermarketben vásárlás nevű sporttal kezdtünk ismerkedni, feltérképezvén az árakat. Mondani sem kell, jóval a dán árak alatt volt minden. A sör főként! :D 1 € körül már volt 1/2 literes dobozos sör!
Visszatérve a keddhez, a kenuzás szenzációs volt! Sosem csináltam még, de ezután biztosan fogok még menni, remélhetőleg ennél vadabb vízire. Nagyon jól ment nekünk, voltak akik borultak már az elején, de mi rendületlenül, ugyanakkor körültekintően evezve, majdhogynem összehangolva haladtunk a 7. kilométerünk végéig. Azért csak majdhogynem, mert egy dán lánnyal Anne-vel kerültem egy hajóba, és mivel én voltam a kormányos, én próbáltam irányítani a hajót, csakhogy Anne néha elkezdte cserélgetni az evezési oldalt, holott fixen a jobb oldalon kellett volna maradnia... :S Na mindegy az utolsó "komolyabb" zúgóig nem is volt gond, de ott keresztbe fordultunk és felakadtunk a sziklákra, de úgy, hogy nálam hátul ezerrel ömlött be a hajóba a víz... Gyorsan kipattantunk, jött az egyik kísérő is visszatette a hajót, majd elvánszorogtunk a végéig. Nagyon jó volt! :D Mivel rajtam volt az aláöltözet, így hiába lehetett a vizet csavarni a túragatyámból, abszolút nem éreztem belőle semmit sem, hiszen az aláöltözet azonnal elvezetett mindent.
Délután aztán már mindenki ismét buszra szállt, hogy meglátogassunk egy helyi bortermelőt, bort kóstoljunk, esetleg vegyünk, majd a település (Vallon Pont d'Arc) megtekintése után továbbutazzunk a Pont d'Archoz, az Ardèche folyó völgyébe. Aki akart fürödhetett is, ha volt hozzá bátorsága. :) Egyébként ezen az estén is, mint mindig buli, beszélgetés zárta a napot.
Szerdán kettévált a társaság, aki akarta, az megnézhetett egy kis hegyi falut Thines-t, egy 10 km-es túra keretén belül, aki viszont nem ezt választotta, az elmehetett canyoningolni inkább. A falu gyönyörű volt, a túra hozzá meg kifejezetten tetszett nekem. Az út mentén hihetetlen mennyiségben láthattunk gesztenye fákat. A közeg, a környezet káprázatos volt az egész túra során. Végezetül este egy közös grillparty-val zártuk a napot és ezzel a túra első felét is!

12 szeptember 2008

Koppenhága túra - helyzetjelentés, pénteki hangulat

Csütörtökön reggel, 8 óra után indult el a buszunk a fővárosba. Mivel az utunk szinte csak abból állt, hogy itt Hadstennél felmentünk az autópályára és Koppenhágánál meg le, ezért nem igazán lehet változatosnak mondani. A dimbes-dombos tájak között haladva rádöbbenhettünk, hogy hiába csak száz néhány méter a legmagasabb pont az országban, mégis változatos, szerethető a vidéki Dánia is, a maga természeti adottságaival. Fyn szigetén kb. félúton, pihentünk egy kicsit, majd folytattuk utunkat Koppenhága felé. Az autópálya a Storebælt hídon is áthaladt, amelyről érdemes tudni, hogy a közúti forgalomnak 1998-ban adták át, addig csak komppal lehetett Fyn és Sjælland között utazni. Az áthidalt távolság 18 km. Igazából a híd két különböző részre osztható, köszönhetően, hogy féltávnál a Sprogø szigeten is áthalad, a keleti az igazi látványosság, mely tulajdonképpen egy függőhíd (a világ második leghosszabb függőhídja), melynek tartópillére Dánia legmagasabb szilárd szerkezető építménye. A nyugati egy hagyományos pilléreken nyugvó híd, mely két külön részből áll, az egyiken a vasúti, a másikon a közúti forgalom zajlik. A szigetnél alagútba kerül, hogy aztán Sjælland szigetén újra felbukkanjon.
Lenyűgöző volt a látvány...
A közel 4 órás út végén, nem messze a Tivolitól (a vidámpark) parkolt le a busz, ahonnan mindenki szabadon járhatott-kelhetett egészen 5-ig. Én speciel teljesen lejártam a lábam, mert igyekeztem feltérképezni az összes fontosabb látnivalót, a Folketingtől, a királyi család lakhelyét jelentő Amalienborg Palace-ig, a Kis hableány szobrától, Nyborg utcáin át a Von Frelsers Kirke-ig. Azt egyébként meg kell jegyezni, hogy miközben az utcákon botorkáltam és szívtam magamba az új élményeket és látnivalókat, olyan érzés fogott el, mintha egy óriási kerékpár versenybe csöppentem volna, mindenhol kerékpáros, szinte legalább annyian, mint az autósok. Az eddigi tapasztalataim alapján nyugodtan mondhatom, hogy a kerékpárosok városa Koppenhága.
5-től aztán jött a "koncertünk" az utca népének a Helligands Kirke-nél.
Érdekes volt, nem nagyon vettek rólunk tudomást az emberek... Ezután fogtuk magunkat és elindultunk a Városháza elé, ahol már a többi népfőiskola (szerte az országból) diákja is jelen volt. Nagyon hangulatos és látványos volt az egész, mert minden diák egy zöld kendőt kötött, tett magára, mely a mozgalmat jelképezte és így leptük el a Városháza előtti teret. Együtt éneklések, szónoklatok, majd végül koncertek zárták a napot. Az egyik fellépő egy bevándorlókból, vagy azok leszármazottaiból álló együttes volt, melynek azért egy-két száma otthon is ismerős lehet, mint például az Aicha, vagy esetleg az I only ask of God című szám. Nagyon jó hangulatot varázsoltak a hűvösödő, koppenhágai estébe. Találkoztunk egyébként a másik iskolákból, hasonló nemzetiségű internationalos diákokkal, magyarokkal, észtekkel és bolgárokkal is.
A buli végeztével már alig várta mindenki, hogy buszra szálljunk és elinduljunk haza.
Egy újabb közel 4 órás út után visszaérkeztünk Hadstenbe.


A pénteki hangulatot körülbelül úgy tudnám jellemezni, mintha egy egész napos buli után próbált volna a társaság ébredezni.
A délelőttöt egy kissé átszervezték, az órák elmaradtak, így sajnos a dán is, ellenben reggeli után a dán kultúrából (építészet, zene- és filmművészet, stb.) kaptunk egy kis ízelítőt. Svend vezette az egészet, ő beszélt, vagy a dvd, míg a dán diák fordította a nemzetközinek az infót. :) Aztán megbeszéltük a látottakat, hallottakat, majd elmentünk ebédelni.
Ebéd után visszaállt a rend, így még volt hátra röplabda a mai napra. Taktikai elemeket gyakoroltunk arról, hogy mi a szerepe egy csapaton belül a 3-as poszton játszó embernek. :)
Ebédnél említették, hogy szeretnék ma is megnyitni az Einsteint, bár nem igazán értem miért, ugyanis a diákok több, mint fele hazament, így szinte csak a nemzetköziek maradtak. Aztán a dánok visszakoztak, inkább pihenéssel töltötték az időt, de a nemzetköziek azért lementek egyet bulizni.
Ezek mellett otthonról kaptam még híreket a lakásüggyel kapcsolatban, szerencsére ezek most jobbak, mint az eddigiek, ráadásul Reni is hazaért a svédországi konferenciáról, úgyhogy a mai nap is pozitívan zárult.

10 szeptember 2008

a szokásos, "megbeszélős" szerda

Mivel ez a szerda is olyan volt, mint a többi szerda, ezért elég egyszerűen lehet vázolni a történéseket.
Reggel festészettel kezdtünk, ahol szerencsére már jól tudtam haladni a képemmel, sőt... :)
Ezután jött az éneklős-megbeszélős szakasz. A tegnap és a már korábban is gyakorolt számot (Only You) adtuk elő a többieknek, nagy sikerrel! :D A továbbiakban ezerrel zajlottak a történések, persze ismét dánul, amely érthető, hiszen mégiscsak Dániában vagyunk, de akkor is, ha vannak nemzetköziek és ugyanúgy a diákok közé tartozunk, akkor miért nincsenek tekintettel ránk? SJ próbálta fordítani nekünk a mondanivalókat, de így is csak minden 4.-5. mondatot tudtuk meg ismét, amely azért elég furcsa, na mindegy, próbáltuk összetenni a morzsákat, úgyhogy azért nem maradtunk info nélkül. Megvan a francia házbeosztás... 4 dánnal kerültem össze, pontosabban, ha a származásokat is nézem akkor azért nemzetközibb a házunk, lévén, hogy Elizabeth örmény, Ali török számazású, rajtuk kívül van még 2 másik lány, Line és Anette (aki katona lesz). Szóval érdekes csapatba kerültem, az biztos. Beszéltek még a koppenhágai útról is, kaptunk térképet is, ha netán nem találnánk meg egymást, meg a teret, ahol énekelni fogunk az utca népének, szeptember 11. alkalmából. A haza érkezés valamikor hajnali 1-2 között várható. Majd kiderül...
Ebédre végre megismerhettem a dánok nemzeti desszertjét, eper egyfajta zselével majd leöntve tejjel; ez a desszert egyben nyelvtörő is, aki ezt ki tudja mondani helyesen, az már az összes többi dán szót, kifejezést is ki tudja majd ejteni. Ez az étel tehát a: rødgrød med fløde.
Ebéd után elmentem csináltatni képet, mert a tartózkodásihoz kell (csak akkor mihez adtuk be otthon a 2 másikat?), úgyhogy 100 koronáért csináltak 6 képet, bár így legalább megint van képem, ha kell esetleg még máshová is leadni.
Délután még "Norbi torna", aztán pihenés ezerrel Koppenhágára.
Este egy kissé megijedtem, mert az egyik fogamnál az ínyem kissé bedurrant és nem igazán volt rá ellenszerem. Ekkor jutott eszembe Ali (leendő franciaországi háztársam), aki még a pénteki bulin mutatott egy jófajta nedűt, melyet kizárólag a bár alkalmazottaknak készített. Tehát elmentem hozzá, hátha… és tényleg, volt nála dán vodka. Úgyhogy kortyintottam belőle, aztán meg öblögettem. Jól esett, bár most a gyógyító szándékot próbáltam igazából előtérbe helyezni. Eztán még elmentem a Statoil kútra, hogy keressek valami saját gyógyszert. 110 koronáért hozájutottam egy jófajta Jägermeisterhez. Ahogy elnézem az otthoni árakat, teljesen baráti áron! :) Most már csak hatnia kell!!

egy teljesen átlagos kedd

Mivel megint nem volt okunk fennmaradni, ezért aztán időben le is tudtam feküdni aludni, minek következményeként, frissen, üdén ébredtem.
Reggel mosással kezdtem a napot, mert már nem volt egy rongyom sem amit felvegyek. Gyors teregetés, majd dán óra. Haladunk, haladunk, lépésről-lépésre. :)
A kóruséneklés elég érdekes volt, mert Steffen beosztotta az embereket, hogy ki, mikor jelenjen meg az órán, hiszen egy dalt (Only You) gyakoroltunk be, de több szólamban. Jól sikerült, nekünk pasiknak kellett a kevesebb idő összehozni a megfelelő hangzást.
Majd táncoltunk, folytattuk az angol keringőt, majd belekezdtünk a jive-ba is. Ha lehet, én inkább maradnék a tradícionális keringőnél...
A nap végén kötelező jelleggel jelen kellett lenni egy előadáson, melyet a teatersportosok adtak elő... Előjött a nagy probléma, dánul beszélnek, nem fordítanak, nem értünk semmit, ettől nem vagyunk annyira boldogak... Steffen mondta, hogy azért nem fordítanak nekünk, mert túl gyors a szöveg és nem bírják a tempót fordításilag... :S
Na mindegy, ismét hamar visszavonulót fújtam.

08 szeptember 2008

hétfő, mert a hetet valamivel el kell kezdeni

Megint jól aludtam... Ahogy megszokom a helyet, annál jobban vagyok képes aludni. Na nem a hosszúságára gondolok most elsősorban, hanem a minőségére.
Ma a csapatépítés helyett, elmentünk sétálni egyet az erdőben, mert a csapatépítés most azoknak szólt, akik a múltkor a rendőrségi gyakorlaton voltak, de egyébként felvették ezt az órát. Mindegy, jó volt ez is, megint egy kis mozgás a természetben.
Festészeten végre érdemben tudtam haladni a képpel, úgyhogy végre ott is ért sikerélmény, már csak órák kérdése és készen leszek. :)
Tökre örültem, hogy sikerült találnom a byki.com -on dán kiejtéses szavakat. Igaz, hogy csak az alapok, de mégis, nagyon sok esetben nem a szavak megtanulásával van a baj, hanem a kiejtéssel. Gyakoroltam is, nagyon jó! :) Ha valaki esetleg szeretne nyelvet tanulni mostanság, akkor ajánlom a szoftvert, nagyszerű termék!
Vacsora után még megbeszéltük egy megbeszélésen, hogy miről beszéljünk, majd azt is, hogy mikor fogunk megbeszélni megint arról, hogy mit szeretnénk az azt követő megbeszélésen megbeszélni... ;) Kicsit komolyabban, szóval egy meetinget tartott az Einsteines csapat, hogy milyen tapasztalatok voltak az első bulival kapcsolatosan. Mekkora bevételt realizáltunk, min szeretnénk változtatni, milyen piákat kellene még vásárolni.
A dánok nagyon szeretnek megbeszéléseket tartani, szinte mindenről, szinte bármikor. Amely jó, csak annyi a hátulütője (egyelőre), hogy mindezt dánul teszik és kb. a 1/4-ét tolmácsolják felénk angolul... :S
Na de sebaj, a decemberi bulikra már bízom benne, hogy nem nagyon kell fordítani! ;)

07 szeptember 2008

családi kerékpározás


Majdnem sikerült, de szerencsére mégsem... Reggel jött Svend, kopogtatott, így aztán nem késtünk el a reggeli összetartásról, melyet azoknak tartottak, akik résztvettek a reggeli set up-on. Korán keltünk, mivel az előkészületek negyed nyolc körül kezdődtek a rendezvényre.
Volt aki a kordonokat állította fel, volt aki az asztalokat rakta össze, vagy éppen a start-cél vonal körül segédkezett. Sok kerékpáros jött, sokan voltak, bár az elején egyértelműen csak a kerékpár volt a középpontban, minden más program, mellyel készültünk elég gyér látogatottsággal ment. Kínunkban már egymást festegettük, mármint a lányok, mindenkit akit értek. A jó időben elkezdtünk izzadni, úgyhogy törölgettük rendesen magunkról az arcfestéket. :)
Szerencsére ebéd után felbátorodtak a gyerekek is, jöttek szép számban a mászófalhoz, úgyhogy nem unatkoztunk.
A nap végén már kissé fáradtan, de egy jól sikerült rendezvénnyel a hátunk mögött mehettünk pihenni, még aznap...

szombatra megszárítja, a Nap... vagy nem...

Sikeresen felkeltünk fél 11-kor, köszönhetően a jó bulinak, úgyhogy a reggeli az már majdnem ebéd is volt, így aztán csak kétszer ettünk, bár akkor kiadósat. Szerencsére nagy szemetet nem hagyott maga után a társaság, így elég hamar sikerült a takarítást is abszolválni.
Eléggé másnapos volt az emberek többsége, ezért aztán a mai napra beütemezett Számháború sem tartott 3 órát, hanem csak alig több, mint egyet. Ez volt a második napja a sporthétvégének, melyet azok a nemzetköziek szerveztek, akik benne voltak a sporthétvége szervezői között -Zsuzsi, Miki, Denitsa meg én. Szerintem jól sikerült és szerencsére az idő is kegyes volt hozzánk, éppen nem esett addig, míg kint voltunk az (egyik) erdőben. Ezután a pihenés vette át a főszerepet, mert mindenkin (vagy legalábbis a sokat ivókon) erőt vett a fáradtság és kialvatlanság. Vacsoránál kihirdettük a győztes csapatot... Hát nem mi voltunk azok, pedig akár emlékezhettem volna is a számokra, hiszen én is csináltam! ;)

05 szeptember 2008

ő hajat mos pénteken... az Einstein nyitó bulira

Ma teljesen nyugodtan indultunk neki ennek a hosszúnak ígérkező napnak. Reggel ugyan az ébredés megint nem volt zökkenőmentes, bár a reggelihez azért leértem. A fun & fitness óra most nem a gym-ben volt, bár ott kezdtünk egy kis bemelegítéssel, amely abból állt, hogy párba kellett rendeződni, majd az egyik embernek be kellett csukni a szemét, míg a másik irányította őt séta közben, míg az utolsó párcserénél ki kellett kísérni a suli melletti füves edzőpályára a "vakot", ahol aztán tényleg kezdetét vette a "fun" része a mai napnak. Először körbe álltunk, majd egy kissé a csip-csip csókára hasonlító gyerek dallal kezdtünk bemelegíteni. Ennek a szövege rendkívül egyszerű volt (magyar áthallásban a következő): Ramszessze-ramszessze-guli-guli-guli-guli-ramszessze, ramszessze-ramszessze-guli-guli-guli-guli-ramszessze-ramszessze, ámi-ámi-guli-guli-guli-guli-ramszessze... Szóval ennél az abszolút embert próbáló feladatnál :D, a ramszessze-nél csapkodni kellett a combunkat, míg a guli-nál a fejünk mellett csattintgatni az ujjunkkal, míg az ámi-nál feltartott kézzel kiegyenesedni. Ja és ezt minél gyorsabban. Hááát, tényleg teljesen "őrültek" ezek a dánok. :) Volt más egyéb csapatjáték is, egy olyan is, amely egy kissé baseball, csak itt nem ütni kellett, hanem eldobni a (foci)labdát, amerre gondoltuk, majd utána a "védekező csapatnak" pedig visszakellett adni úgy, hogy a játékosok egymás mögé álltak terpeszállásban és az első (aki elkapta a labdát), hátragurította a labdát az utolsónak a lábak között, aki aztán vissza dobta az alapvonalra. Az a csapat nyert, amelyik adott idő alatt több embert tudott körbefuttatni a pályán. :) Abszolút "őrültek"! :)
Majd volt még egy olyan feladat, hogy 2 csapatban játszva, mindkét csapat egyik fele bekötött szemmel gyűjtögetett a játéktéren a kihelyezett tárgyak közül, a játéktéren kívül álló csapattárs irányítása mellett. Ez is elég vicces volt!
Azután éneklős percek következtek, melynek a végén a napi postával, megérkezett a tartózkodási engedélyem! :) Hurrá, most már csak újabb fényképet kell csináltatnom és pár héten belül meglesz a kártyám is hozzá. Amint megkapom a kártyát, utána elkezdem bejárni a környéket, ugyanis akkor tudom majd kedvezményesen megvenni a vonatjegyet. Ezután ismét dán óra, ahol újabb fontos információkat kaphattunk a kiejtéssel kapcsolatban és újabb hasznos mondatokat a mindennapokhoz.
Ebéd után elkezdődött a sporthétvége... Először még a menetrend szerinti röplabda órák, majd utána már a sport hétvége keretén belül újabb röplabda meccsek, majd floorball következett. A diákokat felosztották 6 csapatra, akik körmérkőzéses formában próbáltak meg a másik fölé kerekedni. A röplabdában a csoportunkat megnyertük, míg floorballban másodikak lettünk, bár az eredmény abszolút másodlagos, a hangsúly ismét a csapatok, diákok, dánok-nem dánok egymáshoz közelítésén volt. Rajtunk nem múlott, bár... Ismét előjött az a probléma, mely már korábban is, egyesek a nemzetköziektől, önkényesen távolmaradtak a rendezvényektől. Valakinek kedve nem volt hozzá, míg volt olyan is, akinek fontos aludnivalója volt. Szerintem ki lehetett bírni, na meg a mozgás sem árt meg az embernek. Mindegy, én jól éreztem magam. :)
A sportok miatt a vacsora is egy órával később volt, de egy rendes, gyertyafényes kivitelben. Mindenki az alkalmohoz illően öltözve, jó hangulatban fogyasztott, és mivel ez a hétvége iskolai hétvége, így elkezdődött az Einstein buli szezon is. Megkaptuk a beosztást is az estére, mely szerint kétszer egy órát kellett volna lennem a pult, vagy asztal másik oldalán, de végülis csak alig több, mint félóra sikeredett, mivel a nyitó és a záró órában nem igazán voltak a feltételek megfelelőek a munkavégzéshez. Ezalatt azt értem, hogy az étkezőben egy kicsit hosszabbra nyúlt a party, így nem kellett mennem a szórakozó helyiségbe pultoznom, míg az utolsó órában pedig nem tartott már addig a buli az Einsteinben, mert már 1. alig maradt ember addigra, 2. aki maradt, az sem volt már szomjas! :D
Így az Einstein (suli pub) nyitó buli, fél 4-kor bezárta kapuit.

a csütörtök jelzőt se kap...

Egy rövid és az otthoni helyzet miatt kissé frusztráló nap volt ez a csütörtök.

A lakásügy továbbra sem halad úgy ahogyan szeretnénk és kétlem, hogy októberig rendeződne az egész... :( Na mindegy, innen a távolból idegeskednem teljesen felesleges!

Reggel kezdtünk egy sport és csapatépítés órával. Rykke olyan feladatokat adott, ami tényleg csapatépítő jellegű volt. Nem voltunk teljes létszámban, ugyanis a diákok egy része, egy rendőrségi gyakorlaton vett részt (tömegoszlatás, kríziskezelés stb.), ugyanis ők szeretnének a suli után a rendőrség kötelékében szolgálni. Számunkra ez is meglepetéssel szolgált, hiszen az otthoni helyzetet ismerve, nem igazán ez a szándéka a mai magyar fiataloknak. Itt van presztízse és megbecsülik, ha valaki rendőr...Elgondolkodtató, mert a közel 50 diákból majdnem a 20%! képzeli el a jövőjét a rendőrség kötelékében.

Na de visszatérve a csapatépítéshez, volt olyan feladat, hogy egy nagy kötelet (melynek a két vége össze volt kötve) kellett bekötött szemmel megfognunk (8 embernek), majd anélkül, hogy beszéltünk volna, négyzetté formálni. A következő feladatban már beszélhettünk, de még mindig bekötött szemmel kellett lennünk, így azért kissé négyzetesebb formát sikerült már kialakítanunk. Ezt követően megbeszéltük a tapasztalatokat, majd kimentünk a suli elé a füves domboldalba, ahol egy ismert játékot adtuk elő, melynek célja, a birkák karámba terelése. Jó volt, én voltam az egyes számú birka. :D A terelő egy helyben állt, míg mi bekötött szemmel az utasításait, jeleit követve jutottunk el a karámba. Az óra végén egy újabb érdekes feladat következett, ebben csak dánok vettek részt. 4 bekötött szemű embernek kellett figyelni egy másikra és követni az utasításait. A cél az volt, hogy a 4 embernél egy-egy fonal, mely rá volt erősítve egy befőttes gumira, amit egy vízzel teli pohárra kellett ráhelyezni, majd ezéltal felemelni... Sikerült nekik! :)
European Studies-on különféle mutatók alapján próbáltuk vizsgálni az EU országokat, mi lehet a különbség és miért, melyik országban miként látják a helyzetet.

A szerda, csak egy szerda

A festményem nem igazán akar összeállni, a technika egyelőre csődöt mondott, így aztán kezdhetem elölről. Újrafestettem, de új képeket kellett összegyűjteni, mert nem találtam azt a National Geographic-ot, amelyből még hétfőn vadásztam a képeket. :S Nem baj, a jó munkához idő kell!
Miután kiművészkedtük magunkat és az éneklésnek szintén vége lett, kezdődtek a megbeszélések. Hozzáláttunk a Einsteines és a hétvégi sport hétvégéhez is. Az Einsteines meglehetősen furcsa volt, végig dánul beszélgettek, nagyjából 4-5 mondatot fordítottak csak angolra, de az is pont elég volt. Carolinék majd elmennek beszerezni a piákat, Lars lesz a DJ és óránként kettesével fogjuk váltani egymást a pultban. Lesz egy meglepetés zenekar is, de ez még nagy titok, nem nagyon tunak róla a többiek. :D
Megbeszéltünk a sporthétvégével kapcsolatban is, egyre inkább alakul a számháborúnk, már véglegesítettük a szabályokat is. Voltunk erdő bejáráson is, kíváncsi leszek, hogy az időjárás mennyire lesz kegyes hozzánk szombaton a számháború ideje alatt. Este kreatívkodtunk még hozzá egy kicsit, zászlókat csináltunk, megcsináltuk a számokat is, úgyhogy erről is le van a gond. Pénteken még csinálunk néhány tartalék számot, hogy nehogy valami gond adódjon.
A nap utolsó hivatalos órái ismét Svend-el voltak, a Norbi torna helyi változatával.

03 szeptember 2008

A kedd, ami nem hétvége

Az alvással már nem volt probléma, amennyit aludtam, elég volt. Délelőtt ismét volt dán óránk. Rohamléptekkel haladunk, már el is kezdtük a második lektiont is. Azon vettem észre magam, hogy a mindennapi beszélgetésekben (amit a dánok folytatnak egymással) vannak mondatok, amelyekben ha szerepel egy-két már megtanult szó, akkor már kb. tudom értelmezni, hogy miről szól. Ez nagyon jó! :) Van olyan is, aki a másik végéről fogja meg a nyelv elsajátításának a kezdő lépéseit, természetesen a káromkodásokkal. Például a fővárosi dialektusban kiválóan tud elküldeni melegebb éghajlatokra bárkit... :S Nem mellékesen, a dán óra szünetében volt benn egy pasi, aki a vasárnapi nagy kerépáros összeröffenésről beszélt egy pár szót. Lesznek feladatok, amelyben segíteni kell nekik... Úgy legyen, rajtam nem múlik.
Kórusoltunk is, bár előtte megpróbált Steffen megijeszteni, miszerint egyedül leszek csak pasi, mert a másik srácnak fáj a torka és ezért nem igazán akar énekelni. Mikor elkezdtük az órát, végülis 4-en voltunk pasik, mert mégis bejött órára a torokfájós, míg 2 "új" fiatalember is csatlakozott hozzán. Bár kb. 15 perc múlva már le is csökkentünk, mert az egyik srác úgy elviharzott, hogy csak na! A repertoárban egy Beatles dal, egy szám a Dirty Dancingből, illetve egy Macy Gray melódia szerepelt.
Aztán táncon tovább bonyolítottuk a cha-cha-chát, majd elkezdtük a keringőt is végre. Mivel a több, mint 11 évvel ezelőtti tánctanulásomkor is ezt szerettem táncolni, így már vártam, hogy mikor kerül terítékre itt is.
A vacsi utáni "kaffeaften" programon odaültem a dánokhoz egy kicsit ismerkedni a nyelvvel, meg az egyik játékukkal, melynek a neve Bezzerwizzer. Kicsit hasonlít a Trivial Pursuitre, de több témakör van benne, elég érdekes kérdésekkel (persze a dán változat főleg dán témájú kérdésekkel, de még így is volt egy pár kérdés, amelyre tudtam a választ). Végül aztán az egyik csapatnál lefordították angolra a kérdéseket és próbáltam segíteni nekik, sikerrel, ugyanis megnyertük a játékot. :)
Közben aztán az épület más részén egyesek úgy gondolták, hogy akár hétvége van, akár nincs, ők már pedig sörözni meg bulizni fognak. Csak egy dolgot nem vettek figyelembe, hogy ahol ők buliztak, a közös helység erkélyajtaja az igazgató házára nyílt... Így aztán az éjszaka folyamán feljött, lekapcsoltatta a zenét és ismét megkérte a "résztvevőket", hogy tartózkodjanak az alkohol fogyasztásától hétköznapokon...

02 szeptember 2008

Egy másik hétfő

Mivel lassan mindenki visszatért a suliba, semmi akadálya sem volt, hogy elkezdjük a következő hetünket is. Elmaradt a sport és csapatépítés óra, mert jött egy dán politikus, hogy előadást tartson a dánoknak a bűnözésről, terrorról így mi nemzetköziek közben egy dán filmet néztünk meg.
Festészeten további technikákkal próbálkoztunk, miként lehet egy egyszerű képet, vagy akár fénymásolatot alkalmazni egy festmény részeként. Kíváncsi vagyok rá, mert eddig csak az "egyszerű", hétköznapi festészettel barátkoztam, mással nem.
Este megint másztunk, mivel gőzerővel készülnek az emberek a jövő heti francia útra. A végén szólt Rikke, hogy ha szükségem van a további mászófelszerelésre, nyugodtan bemehetek a tanáriba és elhozhatom, mert nekem megengedik. Benne vagyok abban a 4 emberben, akinek adott ez a lehetőség. :)
A mai napon még a fürdőt is kitakarítottam, bár a szellőző megfelelő működése nélkül eléggé gázos feladat lett belőle, ugyanis ez a klóros fertőtlenítő (Klorin, mivel nem kaptam Domestost), irgalmatlan módon kicsinálta az orrom. Mikor kinn voltam a szabad levegőn, akkor is úgy éreztem, mintha egy uszodában lennék, na nem azért, mert ha esett volna, akkor elázom és csuromvizesen éppen uszoda feeling tört volna rám, hanem azért, mert ez az égtelen klór szag teljesen olyan volt, mint régen a Kondorosi vagy éppen a Városmajori uszodában. :S Émelyítő!

hétvége - második rész

A szombat éjszaka, végülis nekem nem igazán volt hosszú, mert én még vonattal jöttem vissza szombat este. Fáradt voltam, meg igazán nem is volt kedvem éjszakai szórakozóhelyre menni. Arról nem is beszélve, hogy a vasárnap reggeli kajánál jelenésem volt, benne voltam a reggeli készítő csapatban.
Sikerült kialudnom magam, úgyhogy jól indult a vasárnap. Volt megint portugál óránk is, most először konferenciabeszélgetéssel, baromi mókás, hogy különböző helyszíneken ülő emberek beszélgetnek egymással relatíve egyszerre.
Vacsora után odajött hozzám az egyik dán lány, hogy felügyelném-e őket falmászás közben, mert ők készülnének Franciaországra, csak még nincs elég tapasztalatuk, gyakorlatuk. Természetesen szívesen segítettem nekik, nekem sem ártott némi gyakorlás.
A nap további részében erőteljes pihenésben voltunk az első szabad hétvégénken.
Free counter and web stats