A francia túra - második rész, elszervezések

Sokak számára kimerítő és jóval inkább megrészegült este után, csütörtökön elmentünk egy nagy túrára busszal, először a Pont du Gard-ot néztük meg, 2 órás szabadfoglalkozásos program keretében, bár voltak olyanok, akik szinte ki sem mozdultak a vendéglátó létesítmények körzetéből!? Pedig ez gyönyörű volt, ha már ott voltunk, én rendesen körbe is jártam.
A rendelkezésre álló idő elég volt, fotóztam is rendesen, ha valakit érdekel megtekintheti az ismert képtáramban. Délután továbbmentünk Nîmes-be, ahol újabb szervezett szervezetlenség fogadott minket, miszerint 3 órás szabadprogram keretében nézhetjük meg a várost, illetve amennyit sikerül belőle. Na jó, annyit azért megszerveztek nekünk, hogy egy 3D-s mozi keretében amolyan Gladiátorosan megnézhettük a város történetének főbb momentumait. Ezek után ment mindenki amerre látott, az emberek jelentős része shoppingolt... Mindegy, az ő bajuk. Amennyire az idő engedte, én azért végignéztem a főbb látnivalókat. Egyébként szerencsénk volt, hogy busszal mentünk, mert elég rossz volt az idő egész nap, sőt, este még egy kiadós zivatar is elkapott minket a hazafelé úton. Még a buszon dánul közölték a fontos pénteki tudnivalókat a túrák indulásával kapcsolatban, de amikor mi is szerettük volna mindezt végighallgatni, akkor abból nem lett semmi, ugyanis semmit sem közöltek angolul. Egyébként a hét elején még tudtak információt nyújtani angolul is, de a hét második felére valószínűleg elfelejtették a nyelvet, mert minden info csak dánul hangzott el. Jó megértem, egész héten dánok között voltunk, igazán megtanulhattuk volna a nyelvet... Én igyekeztem, de eddig azért még én sem jutottam, sajnos... :S Este azért megkérdeztük a dán diákokat, hogy mi az info, de csak annyit mondtak, hogy a pénteki programokról beszéltek. Így összesen annyit tudtunk az utolsó napi programokkal kapcsolatban, hogy lesznek valamikor, de hogy pontosan mikor, azt nem, lévén, hogy az előzetes programban is pont ezen a napon nem voltak pontos időpontok megadva... Királyság!!! A "szokásos" buli a nap végén most elmaradt, mindenki elég fáradt volt ahhoz, hogy inkább pihenjen.
Pénteken a szervezés megint érdekesre sikeredett. Mivel ugye kiadtak minket egy túra és extrém sport szervező cégnek, így a tanárok nem nagyon törték magukat a reggeli órákban. Sikerült azért azt megtudnom, hogy állítólag 8.50-kor kellett találkozniuk a sziklamászóknak a parkolóban... elmúlt 9.20 is, még mindig ott dekkoltunk a parkolóban. Végre feltűnt Rikke, aki mondta, hogy Svendék sem értik, mi történt. Aztán jött egy telefon, hamarosan jön egy kis busz értünk, hogy elvigyen a szervezők bázisára... Újabb adalék, a szervezetlenséghez... Az íjászkodók elmentek a bázisra, hiszen állítólag oda kellett menniük, erre a busz amely értünk jött, visszahozta őket, hiszen nem ekkorra volt időpontjuk... :S Aztán kiderült még az is, hogy minket meg vártak ugye a bázison és mivel késtünk ezért egy 20 fős gyerek csapattal + kísérőkkel együtt kellett (volna) kimennünk a falhoz egy 24 fős kisbuszban... Azt hiszem nem kell mondani, hogy ez sem sikerült, úgyhogy pótautót állítottak be nekünk, így aztán közel háromnegyed órás késéssel kijutottunk a falhoz, de ott ért a meglepetés, 12-re már vissza is menni a vezetőnek, mert indul a következő túrája... Marha jó, előzetesen úgy harangozták be a tanáraink, hogy ez egy egész napos outdoor és extrém sport nap lesz, erre sikerült ebből maximum 2 és fél órát csinálni... :S Ismét csak gratulálni lehet a szervezésért... De ez még mind semmi, amely leginkább felháborított az még csak most következett.
Kinn a falnál tök jól elbeszélgettem a vezetőnkkel, hogy milyen helyeken másztam már, meg hogy szeretem a via ferratakat is, erre megkérdezte, hogy jövök a délutáni rapellingre is? Erre válaszoltam neki, hogy nem, mivel mindenki csak egy programot választhatott és én inkább a falmászást választottam. Aztán délután ért csak a meglepetés, amikor jöttek vissza rapellingesek, hogy mi történt. Ugyanis a mászó csoportból, rajtam kívül a többi fiú szépen elment rappellingelni (is)... Állítólag azért, mert volt néhány ember, aki nem ment el rá, ezért ők ugrottak be helyettük. Csak egy pár dolgot nem értek, 1. honnan tudták, hogy nincs ki a létszám, 2. miért nem kérdeztek meg engem is, hogy volna-e kedvem menni, hiszen tudták, hogy ezeket az extrém sportos őrületeket imádom, 3. mivel nekem volt felszerelésem, így aztán még plusz emberként nekem is szólhattak volna, hiszen így én nem vettem volna el senki elől a lehetőséget. Így csak ők vették el tőlem... :(
Mivel nem kissé felháborodtam ezen, a házamban a dánok is észrevették, majd megkérdezték hogy mi a bajom. Elmondtam, majd megkérdeztem, miért nem mehettem - mert csak egyen lehet részt venni; mondtam, hogy tudom, de akkor miért mehettek a többiek - mert nem volt meg a létszám; tőlem miért nem kérdezték meg, hogy volna-e esetleg kedvem - ... (nincs válasz)
Ennyit a dologról, részemről lezártam, de akkor sem értem, miért nem voltunk a túra második felében egyenlően kezelve a dánokkal? A nap végén még szerveztek egy francia népzenés estet, majd utána jött a búcsú buli.
Szombaton aztán 11-kor elindultunk visszafelé. Rövidebb pihenőkkel kb. 30 perccel hamarabb sikerült visszaérnünk, mint ahogyan az odaútat tettük meg. Egyébként még a visszaúton is rátettek egy lapáttal a tanáraink, amit a nemzetköziek már végképp nem értettek. Ha egy csoport vagyunk, akkor miért nem kezelnek úgy. Bár nem volt jelentős a dolog, de mégis... Arról van szó, hogy a hazaút perceit elütvén csináltak egy tesztet, kvízt a diákoknak a tanáraink (vagy csak az egyik??), földrajzi, kultúrális, művészeti kérdésekkel, de CSAK a dánoknak! 8(
Mindegyük tud angolul, miért nem tudták volna angolra is lefordítani? Esetleg akkor egy dán és egy nemzetközi együtt csinálja, de nem... Lehet, hogy attól tartottak, hogy a nemzetköziek jobban tudták volna a válaszokat mint a dánok és ez esetleg ciki lett volna? Ezt már nem fogjuk meg tudni, de jó néhány kérdésben azért mi segítettünk a dánoknak, az biztos...
Végezetül kissé elcsigázva és kissé alváshiányosan, de vasárbap délelőtt szerencsésen visszaértünk Franciaországból.
Összegzésül azt mondhatom, hogy még az utolsó két-három nap negatívumait is leszámítva, nagyon jó és hasznos túrán vettünk részt a dán diákokkal együtt, sok mindenkit ismertünk meg jobban, mint ahogyan tettük ezt itt, eddig az iskolában.

A francia túra után - első rész, mely élményekkel tele

Visszaérkeztünk Franciaországból...
Helyi idő szerint 9 óra 10 perckor visszatértünk a távoli Franciaországból.

Kétszer közel 23 órás buszos utazás után megjártuk Franciaországot.
Szép és nagy ország ez a francia, pedig még le sem jutottunk a Riviérára... Na de inkább rátérnék a részletekre.
Először is, a múlt szombat, mintha nem is lett volna úgy tűnt tova, mindenki lélekben már kezdett rápihenni és készülni a nagy utazásra.
Vasárnap reggel aztán egy "nyugodt" reggelizés, úti kaja összekészítéssel, majd az utolsó mozzanatok elindulás előtt, mit hagyunk itthon, mit nem, mit akarunk itt hagyni, mit nem. Ráadásul a szobáinkat, amíg nem vagyunk itthon kiadják, tehát igencsak meg kellett nézni, mit hagyunk elől és mit nem szeretnénk a vendégek előtt hagyni. A laptopot természetesen nem akartam megsétáltatni, nehogy valami baja legyen, így aztán a tanári tárolójába került, egy hetes szabadságra. Aztán bepakoltunk, majd nekivágtunk az egyik 23 órás útnak. Ha nem megyek végig keresztben Németországon és majdnem Franciaországon is, sosem gondoltam volna, hogy ilyen hatalmas ez a földrész. Elképesztő!
4 alkalommal álltunk meg az út során és figyelhettük meg a pihenőhelyek minőségét, különbségét az eddig tapasztaltakhoz képest. Eközben a növényzet és a táj szüntelen változása hozott színt a kissé unalmasnak és örökké valónak tűnő utazás végeláthatatlan perceibe. Mielőtt végleg elcsigáztunk volna, elszenderedtünk, majd néhány órányi embriópózban töltött kilométer után immáron Franciaország belsejében ébredve döbbentünk rá, hogy azért a buszon alvás nem tartozik azon sportágak közé, melyeket szívesen űzne bármelyikünk is hosszútávon. Végül aztán pár órányi "zötykölődés" után megérkeztünk a szállásra. Hétfőn délelőtt 11-re már elfoglaltuk a szállásainkat is Les Vans-ban, sőt az ügyesebbek már az első ház megbeszélésen is átestek. Természetesen mindenki ügyes volt, hiszen a dánok magas szinten űzik a megbeszélés nevű sportot, de azt hiszem ezt már említettem. Minden ház, 5 embernek biztosított pihenési lehetőséget, ha éppen a házban kívánta volna bárki is eltölteni a napját. Minden házba 3 lány és 2 fiú kapott besorolást, de aztán a szobák elfoglalása már a gyorsaságon múlott. A szobában 3 ember, míg az étkező feletti galérián egy franciaágyon, a két másik ember számára adódott alvási lehetőség. Szóval a lányok gyorsabbak voltak, így aztán ők nyerték a szobát, így nekem marad (volna) Alival a franciaágy... :S Nekem ez nagyon nem tetszett, ezért már azon gondolkodtam, hogy miként tudnék inkább a padlón aludni, mintsem egy másik pasival. Aztán este jött a mentőöv, Ali megkért, hogy keressek már egy másik házat aludni, mert ő együttaludna egy lánnyal. Éljen, éljen, aludjanak csak! Így aztán átmentem egy másik házba, ahol ráadásul csak hárman voltk, mert elszervezték az elhelyezést, 3 ház esetén 6 fővel számoltak, de aztán kiderült, hogy a házak ugye csak 5 személyesek... :S Na mindegy, nekem jó volt, szóval átmentem a pótházba az emeletes ágy felső részére aludni, tökéletes választás volt.
Kedden kipihenten, ágyban aludtan ébredve keltünk és készültünk az első izgalmas dologra, a "vadvízi" kenuzásra. A csoport egyik fele még hétfőn letudta a kenuzását, míg mi, főként nemzetköziek csak ezen a szép, de kissé hűvös keddi délelőttön veselkedtünk neki. Mi egyébként hétfőn délután, a supermarketben vásárlás nevű sporttal kezdtünk ismerkedni, feltérképezvén az árakat. Mondani sem kell, jóval a dán árak alatt volt minden. A sör főként! :D 1 € körül már volt 1/2 literes dobozos sör!
Visszatérve a keddhez, a kenuzás szenzációs volt! Sosem csináltam még, de ezután biztosan fogok még menni, remélhetőleg ennél vadabb vízire. Nagyon jól ment nekünk, voltak akik borultak már az elején, de mi rendületlenül, ugyanakkor körültekintően evezve, majdhogynem összehangolva haladtunk a 7. kilométerünk végéig. Azért csak majdhogynem, mert egy dán lánnyal Anne-vel kerültem egy hajóba, és mivel én voltam a kormányos, én próbáltam irányítani a hajót, csakhogy Anne néha elkezdte cserélgetni az evezési oldalt, holott fixen a jobb oldalon kellett volna maradnia... :S Na mindegy az utolsó "komolyabb" zúgóig nem is volt gond, de ott keresztbe fordultunk és felakadtunk a sziklákra, de úgy, hogy nálam hátul ezerrel ömlött be a hajóba a víz... Gyorsan kipattantunk, jött az egyik kísérő is visszatette a hajót, majd elvánszorogtunk a végéig. Nagyon jó volt! :D Mivel rajtam volt az aláöltözet, így hiába lehetett a vizet csavarni a túragatyámból, abszolút nem éreztem belőle semmit sem, hiszen az aláöltözet azonnal elvezetett mindent.
Délután aztán már mindenki ismét buszra szállt, hogy meglátogassunk egy helyi bortermelőt, bort kóstoljunk, esetleg vegyünk, majd a település (Vallon Pont d'Arc) megtekintése után továbbutazzunk a Pont d'Archoz, az Ardèche folyó völgyébe. Aki akart fürödhetett is, ha volt hozzá bátorsága. :) Egyébként ezen az estén is, mint mindig buli, beszélgetés zárta a napot.
Szerdán kettévált a társaság, aki akarta, az megnézhetett egy kis hegyi falut Thines-t, egy 10 km-es túra keretén belül, aki viszont nem ezt választotta, az elmehetett canyoningolni inkább. A falu gyönyörű volt, a túra hozzá meg kifejezetten tetszett nekem. Az út mentén hihetetlen mennyiségben láthattunk gesztenye fákat. A közeg, a környezet káprázatos volt az egész túra során. Végezetül este egy közös grillparty-val zártuk a napot és ezzel a túra első felét is!