Folytatódik a nagy kaland...

Újra itt... csak egy kissé másképpen...

Visszatértem...
Megint itt vagyok Hadstenben, bár a nap folyamán többször is úgy tűnt, hogy ez csak álom marad, de hogyan is történt mindez?

Talán elegendő addig visszatekinteni, hogy véget ért egy négy hónapos időszak, mondtam még Karácsony előtt.

Közben nagyon sok olyan dolog történt, amelyre örömmel fogok visszagondolni akár az elkövetkező hónapok, akár életem további részében. A legfontosabb, hogy miként is kerülhettem vissza? Talán mert jókor voltam, jó helyen? Lehet, ellenben nagyon fontos, hogy így vagy úgy, de "megdolgoztam" érte. Gondolok itt arra, hogy az előző szemeszter alatt próbáltam a nemzetközi csoportban ott lenni, nem megbújni, mert tanulni jöttem ide és mivel a tanulást közösen végeztük, így a közösségi életben is részt venni amennyire csak lehetett. Ennek is köszönhető, hogy a kép amelyet formáltam magamról, úgy érzem és látom, hogy tetszett a tanároknak, az igazgatónak. Nem elég csak itt lenni és letudni a négy vagy öt hónapot, ez egy nagy lehetőség mindenki számára, tudni kell élni a lehetőséggel. Nekem adatott egy újabb lehetőség.

Karácsonyra már úgy utaztam haza, hogy tudtam: visszajövök. Így aztán a következő szemeszterig hátralévő időt a már ismert dolgok fényében terveztem. Otthon két hetet és Norvégiában is két hetet töltöttem. Nagyon jó volt találkozni megint az ismerősökkel, barátokkal, családdal. Aztán jött Norvégia, ahol ismét az ismert környezet fogadott.
Próbáltam ott a munkaerőpiacon körülnézni, de a mostani gazdasági helyzetben még inkább fontossá vált, hogy aki szeretne Norvégiában dolgozni (legálisan), annak tudni is kell beszélni norvégul, vagy legalább svédül... Így ezzel az információval is gazdagabban indultam vissza Dániába.


Hajnalban az óra (telefon) csörgése előtt fenn voltam, ezért gyorsan össze tudtam készülni, de a neheze még csak ezután következett... :)
Ahhoz, hogy kiérjek Skibe a vonathoz időben, el kellett érnem az első buszt. Mivel Norvégiában eléggé enyhe volt az idő, így sikerült, nyakig sárban végigvonszolnom a bőröndöket a megállóig, de mint kiderült annyira azért nem kellett volna szednem magam, mert késett a busz, kb. 10 percet. Nem baj, elegendő ráhagyással indultam el, így nagyon azért nem aggódtam. Lekászálódtam Skiben a buszról, vettem még némi harapnivalót a nap további részére, majd kimentem a peronra és elkezdtem várni a vonatot... Csak vártam, csak vártam, a tömeg meg csak nőtt és nőtt, vonatok viszont nem jöttek, nemhogy az enyém, de másé sem. A norvégok nyugodt emberek, nem hőzöngtek, csak álltak és vártak ők is. Közben kiderült, hogy Ski előtt valami hiba miatt nem tudtak rendesen közlekedni a vonatok, persze csak Oslo felől, így aztán az emberek lassan lefolytak a peronokról. Körülbelül 45 percnyi várakozás után aztán feltűnt a vonatom, amely hiába próbálkozott, Göteborgig végül mégis közel félórát megtartott a késésből. Nem baj, gondoltam még Skiben, legfeljebb kevesebbet sétálok Göteborgban... Aha, tényleg... Az idő nem így gondolta, párás, esős és szeles időjárás fogadott a városban, így aztán csak annyit láttam belőle, amennyit a vasútállomástól a kompkikötőig tartó legrövidebb út ígért (Operaház, a kikötő egy része, tengerpart). Több, mint 2 órám maradt így a kompváróteremben. Majd aztán, nehogy olyan egyszerű legyen a további utam, az előző komp, több, mint 40 perces késéssel indult, persze ez nem akadályozta a mi kompunk indulását, de az érkezését Frederikshavnba annál inkább... :S
Mikor még kint voltunk a tengeren, már bemondták egyszer, hogy félórát fogunk késni, ugyan a vonat indulásomat ez még nem akadályozta, de azért egy kicsit nyugtalanított. A skandináv pontosság és megbízhatóság kezdett kissé szertefoszlani, majd aztán végképp tovatűnt, mikor kezdtem érezni, hogy lassulunk... Sőt, nemcsak lassultunk, hanem meg is álltunk, kint a nyílt tengeren, kb, 5 km-re Frederikshavntól, mert hát az előző komp még ott figyelt bent a kikötőben!
Ekkor aztán ismét közölték, hogy sajnálják, de további 20-25 perc késés lesz, amelytől már nem voltam annyira nyugodt, hiszen így az esélyem, hogy elérjem a vonatot, kb. 5%-ra redukálódott, ezért megkérdeztem még a hajón az információs pultnál lévő kedves hölgyet, hogy milyen megoldás van erre, mire ő azt mondta, hogy ne aggódjak, gyalog simán be lehet érni 15 perc alatt, vagy esetleg fogjak egy taxit... :O Mi van?? Most ezt hogy?? Ők késnek, szüttyögnek és még én fizessek pluszba egy taxit? Érdekes gondolat... Egyébiránt lehet, hogy 15 perc alatt ki lehet érni a vonathoz, de nem két bőrönddel és nem közvetlenül a hajótól. Nem is sikerült, mert mire beállt a hajó és le tudtam szállni, már csak 5 perc volt a vonat indulásig, úgyhogy már nem is siettem, felesleges lett volna, így aztán odamentem a jegyirodájukhoz és megkérdeztem, hogy mit lehet tenni. Na ekkor majdnem elvesztettem a fejem, mert a "kedves" pénztáros hölgy, azonnal rávágta, hogy semmit sem tudnak tenni, így jártam, még jó, hogy nem nyomott a kezembe, egy IJ kártyát, hogy elkezdhessem gyűjteni az albumomba. :S
Előadtam, hogy oda kell érnem a suliba még a jegyemen szereplő időpontban, mert nem igazán óhajtok várni másnap reggelig az állomáson, erre mégis megpróbált valami megoldást találni, elkezdett telefonálgatni, hiszen végülis rendelkeztem érvényes jeggyel, itt is és ott is. Aztán sikerült átvágni a gordiuszi csomót, hívnak nekem egy taxit, ők fizetik és kivisz engem az aalborgi vasútállomásra, hogy a csatlakozásomat, az IC-t elérhessem.
Egyébként itt állítólag van ilyen szabály (ezt már egyébként a taxistól tudtam meg), hogy nem lehet 1 óránál többet váratni az embert a vonatra, ha rendelkezik érvényes jeggyel, abban az esetben meg kell oldani a szállítását máshogyan. Egyszóval érdekes és kalandos úton jutottam el már Aalborgig taxival, amelynek a költsége, több, mint 1000 korona volt, de ez már engem nem érdekelt, hiszen a Stena Line fizette! :) Ráadásul még egy másik srácot is összeszedtünk közben (még Frederikshavnban), akinek ugyanarra a vonatra volt előreváltott jegye, csak éppen Odenséig. Szerencsére a taxival, gyorsan Aalborgba értünk, még volt egy kis időnk a vonatig, úgyhogy ezt már sikerült nem lekésni.
A vonat aztán mint a villám, úgy suhant Jütland vasúti sínpárjain, majd bő egy óra elteltével leszálltam Hadstenben, amely úgy fogadott, mintha csak tegnap mentem volna el innen, hűvös idővel, éjszaka, csendben...