Első kedd a második periódusban

A sérülésekről... Az enyémmel már szinte minden rendben, csak olyan mint máskor is, amikor kaja közben megharapom a számat, pár nap és semmi nyoma. Ellenben Zsuzsi lába nem 100-as, mivel reggel nem tudott rá állni sem, így gyorsan beszéltünk Svend-nel, hogy mi a teendő. Szóltunk Mikinek, hogy kísérje el Zsuzsit, ő nem annyira dán óra bolond, mint én, így aztán én tudtam menni dánra, ő meg Zsuzsival a kórházba. A folyamat, melyet Mikiék abszolváltak, az alábbi volt: suliiroda, onnan telefon, majd papírok összeszedése, 5 perc várakozás, betegszállító érkezés, Aarhus helyett Randersbe érkezés a kórházba, pár perc várakozás, röntgen, kötözés, majd a kórház által hívott taxival kb. 2 és fél óra múlva visszaérkezés. A taxi sem került pénzbe és a többi ügyintézést is ingyen kihozták, mivel volt EU-s egészségügyi kártyája Zsuzsinak. Nem volt dán társadalom és kultúra óránk (új tárgy), mert a festő tanár elkért minket, hiszen jött a suliba egy előadás erejéig Papfar (Søren Behncke), aki kartondobozokból csinál mindenféle dolgot, kollázsokat, szobrokat. Érdekes előadás volt, megérte résztvenni rajta, a tanárunk, Marianne fordított nekünk.
Kóruséneklésen a Crowded House egyik számát a Weather With You-t gyakoroltuk, megint több szólamban. Ezt a számot már régóta vadásztam, csak nem tudtam az előadó nevét. :)
Táncon egy rockyszerű táncot vettünk és ugyebár nem szeretem ezeket a dinamikus táncokat, mégis jól esett ez most.
Este kaffeaften, ahol lehetett választani, foci vagy társasjátékok... Természetesen az előbbi mellett döntöttem, ismét több, mint egy órát játszottunk intenzíven. Ezt követően rádöbbentem, hogy régen voltam fodrásznál, úgyhogy Zsuzsi segítségével, lenyírtuk, végül az elmaradhatatlan dán tanulást is beiktattam még a napomba, hogy azután nyugovóra térhessek... :)

Elkezdődött a második szakasz

Pár új óra néhány "régi" helyett, kissé változó órarend, de alapjában véve minden ugyanaz.
Csapatépítés helyett labdajátékok, amely nem azt jelenti, hogy focizunk, kosárlabdázunk, kézilabdázunk, két órán keresztül, hanem olyan játékokat játszunk, amelyekhez labda szükségeltetik. Igazából hasonlókat már az utolsó csapatépítés órán vettünk, csak most Svend miatt sokkal pörgősebben.
Ez a nap aztán a sérülések napja is volt. Csodálkoztam is, hogy engem eddig elkerültek ezek a dolgok... Történt, hogy labdajátékok közben, mikor 4 a 4 ellen játszottunk egy kosárlabdás helyezkedési gyakorlatot, az ellenfél egyik tagja a háta mögött próbált továbbitani egy labdát, de szerencsétlenségemre, pont arcon talált. A szám felszakadt és egy kissé be is dagadt, de igazából amikor otthon a céges focibajnokságban játszottunk, sokkal komolyabb sérüléseket is szenvedtem már el. A másik dolog Zsuzsival történt, rosszul lépett, aláfordult a bokája és ráesett még egy másik lány is. Este már nem bírt rálépni, holnap megy dokihoz vele, ha nem gyógyul.
Napközben előtte még a múlt héten említett festmény kiállítás installációját csináltuk a folyósón, van még rajta mit alkotni.
Este aztán ismét a tanulás vette át a főszerepet...