Első, utolsó decemberi hétvége

Szerencsére pihenés tekintetében volt lehetőség pótolni az elmaradást, hiszen kiürült ismét a suli, a reggelik ilyenkor meg úgyis csak 10 óra után vannak.
Dán és portugál tanulás szerepelt a programban. Szerencsére az ajándékokkal már jól állok, így most a műhely is pihenhetett egy kicsit.
A nemzetköziek egy része elutazott Randersbe, mivel ők még nem voltak, miközben sikerült egy újabb szívderítő hírt hallanom otthonról.
Nehogy túl egyszerű legyen a budapesti érkezésünk, a jövő hét keddjére a reptéri dolgozók sztrájkot jelentettek be. Úgy látszik minden évben eljátsszák ezt, aztán előállnak különféle követelésekkel, most olyannal is, amely miatt nem is sztrájkolhatnának, aztán mint akik jól végezték a dolgukat, folytatják tovább. Ha én otthon nekikezdtem volna sztrájkolni, a következő napon már be sem kellett volna mennem dolgozni, ők meg, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga, állandóan csak fenyegetőznek, meg sztrájkolgatnak. Hihetetlen, de amint hallom, a közalkalmazottak, a BKV-sok, a vasúti dolgozók, meg ki tudja kik akarnak még sztrájkolni. Elképesztő...
Miután a hírről mindent elolvastam és a többiek is visszajöttek, lementünk vacsizni. Mikiékkel közöltem a hírt, bár azért bízunk benne, hogy megtudnak állapodni majd a helyzetről és nem bukok el egy újabb repülőjegyet...
Vacsora után lementünk egyet bulizni az Einsteinbe, mert még utoljára, soron kívül kinyitottuk. Az elfemtől kapott sörök segítségével ezt a "szenzációsan nagy" bulit, egy kicsit elfogadhatóbbá tettem, mert a nemzetközieken kívül nem voltak mások "bulizni", így beszélgettem egy jót még Magdával, majd a Zsuzsival is, aztán aludni tértem.
Vasárnap aztán egy gyors reggeli (ismét 10-től), majd portugál óra, aztán óra után végre ismét beszélgettem egyet a Renivel. Jövő héten ismét megy Svédországba és remélem a pénteki visszaérkezésével nem lesz baj, mármint a géppel, mert ha késik, akkor én is többet fogok majd kolbászolni Oslo-ban péntek este, bár végülis nem olyan nagy baj, éjszaka még úgysem láttam Oslot, pláne nem télen. :)
Vacsora után még angoloztunk Zsuzsival egyet, majd utána elmondhattuk, hogy végetért az Utolsó szabad hétvége is...

A szoba fogságában 3. befejező rész

Az este és az éjszaka még eléggé gázos volt, mert nem tudtam elaludni, egyrészt a fejfájás, másrészt az állandó köhögési inger miatt. Na mindegy, a fő, hogy úgy néz ki túl leszek ezen a szarságon. Azért a mai mozgás órákat nem vállaltam be, így nem voltam Svend óráján és nem voltam röplabdázni sem.
Az iskola megint kiürült, már ebédnél is kevesebben voltunk, vacsoránál meg még annál is kevesebben.
A nap egyik részében a gépen található Akadémiai Kiadós angol-magyar, magyar-angol szótárt telepítettem, illetve csak telepítettem volna, mert nem működik, még most sem. :( Az egészben az a pláne, hogy azt sem tudom, mitől romlott el, hogy újra kellett telepítenem, de a lényeg, egyszer csak azt mondta, hogy nem működik, telepítsem újra. Ezt még megtettem kétszer, de aztán abbahagytam, teljesen megbolondult. :S Aztán Bea is áthozta a gépét, mert talált benne vírust és nem indulnak egyes programok, csináljak vele valamit... Tele volt cookie-val a gépe, ezeket amennyire tudtam, leszedtem, bár ennek semmi köze sem volt a programok futásához, mégis utána elindultak a dolgai, ki érti ezt?? :O
A nap második felét dán tanulással töltöttem, illetve belekezdtem a következő festményembe, mondanom sem kell, ez is egy Münch remekmű, amelyet ha szerencsém lesz, jövőre megtekinthetek a Münch Múzeumban, Osloban. Várom már a találkozást a nagy művekkel! :)

A szoba fogságában...

Mivel most már eléggé kijött ez a szarság rajtam, így egész nap (kivéve a kajákat) a szobám vendégszeretetét élveztem... A hangom olyan, mintha megint (m)utálnék... :)
Voltam a gyógyszertárban, ahol kaptam egy szopogatós helyi érzéstelenítős tablettát a száraz köhögésemre, reméljük beválik. Mikivel viccelődtünk is, hogy tablettában adják a kokaint, torokfájás ellen, csak a félreértések elkerülése végett, itt Hexokainnak nevezik. :D
Na mindegy, reméljük használni fog ez a csodaszer, szerencsére nem is volt olyan nagyon drága, "csak" 35 Dkk, tehát szinte ingyen volt, majdhogynem úgy dobták utánam.
Reggel azért lementem festészet órára jelentkezni, hogy nem mennék, Marianne megértő volt, még jobbulást is kívánt. Aztán felfelé menetben beírtam magam a kis könyvecskébe, melyet akkor kell használni, ha valakinek valami baja van, vagy esetleg elutazik valahova és ezért nem tud résztvenni az órákon. Így aztán most felavattam, mármint részemről.
Azért az élet nem állt meg, kaptunk ma egy papírt, melyre fel kellett vezetnünk az óráinkat, mert ezek alapján írják meg rólunk az értékelésünket, amelynek folyományaként megkapjuk a szemeszter elvégzéséről az oklevelet, illetve majd kézbesítik azt a címünkre. Ebédnél lementem, hiszen azért enni kell. Utána vissza a szobába (nem is tudom, mikor feküdtem ennyit egyhuzamban), majd egy kis dán tanulás, aztán pihenés, majd ismét kaja. Igyekeztem minél kevesebbet emberek között lenni, de azért akartam mozogni és levegőn lenni is. Úgyhogy kompromisszumot kötöttem magammal és így egészen jól és hasznosan töltöttem a napot, bár a száraz köhögésem nem igazán hagyott nyugodni még kora este sem. :S
Vacsi után aztán töltöttem tovább a dán szótárt, hiszen már nincsen sok hátra és még egy nagyon fontos feladatot meg kell szerveznem, miszerint Lars-szal megbeszélni, hogy mikor tudna segíteni a szavak, kifejezések helyes kiejtésének diktafonra mondásában. Jó kis projekt lesz! :) Talán még jó is, hogy így több időm jut a nyelvkönyv szavainak betöltésére. Vagy nem?? :O Ja és ha jól számolom ez volt a 101. nap, mesés!! :D

Egy nehéz éjszaka nappalja... :)

Túléltem az éjszakát, bár a korai szakasza eléggé kritikus volt... Na jó nem ennyire, de mégis, még a takaró alatt is fáztam... Zsuzsitól délelőtt kaptam Neo Citrant meg valami torokfertőtlenítő tablettát úgyhogy, az remélhetőleg hatni fog. Régen nem voltam ilyen nyamvadt, mint most.
Az együtténeklésre nem is nagyon akartam lemenni, de mégsem volt baj, mert a holnapi workshop day témáit beszéltük át. Nagy változás nem lesz nekem, ugyanúgy lesz kórusozás, mint keddenként mindig, Erikkel is lesz óránk, mint ilyenkor mindig, míg a délután fog változni tánc helyett filmnézés lesz, egy Woody Allen filmet fogunk megcsodálni.
A labdajátékokat most kihagytam, a sűrű levegővétel a futkározás miatt nem biztos, hogy használt volna.
Ebéd után lementünk festeni, illetve pontosítva a festészet órára, ugyanis a mai projekt a múlt heti kiállítás után az volt, hogy kartonpapírból kell(ett) kitalálni valamit, ami ötletes és jó. Kemény dió, de majd csak lesz valami.
Vacsoráig az angol szótáramat rendezgettem és töltöttem át a byki-be, majd vacsora után ugyanezt tettem a dánnal is.
A hó itt is megjelent, kb. fél 7 magasságában kissé elfehéredett a táj...

Az első kellemetlen nap

Már reggel sem ébredtem jól, bár lejutottam időben a reggelihez, de mégis, régóta nem tapasztalt érzések kerítettek hatalmukba, a levertség és a torokfájás. Egész nap, amikor éppen nem feküdtem az ágyban, próbáltam egy kicsit összeszedni magam, de nem nagyon ment.
Azért a tanulás ma sem maradhatott el, délben Zsuzsi átjött, úgyhogy angoloztunk, míg este lefekvés előtt még a dánnal is haladtam valamelyest, de nem úgy ahogyan szerettem volna. Napközben beszéltem skype-on az otthoniakkal, milyen érdekes, ott már havazott is, itt meg inkább csak a nap süt, persze nem vagyok irígy, biztosan itt is fog még decemberig. A portugál tanár Zsuzsival nem tudtam, mert éppen akkor ment be Évihez a kórházba, majd holnap este talán már lesz info, hogy mi van vele. Beszéltem Reni mamájáékkal is, jó volt hallani őket is.
Vacsoránál benne voltam a kajakészítő csapatban, így ahhoz is le kellett menni már hamarabb, majd vacsora után a szokásos takarításban is aktivizáltam magam és aztán Magdát, a lengyel lányt is felköszöntöttük születésnapja alkalmából.
Ennyi most elég is volt ebből a napból, leginkább a levertség és a délutántól néha-néha feltűnő szédülés miatt... Remélem, hogy holnapra, ahogyan jöttek, el is fognak tűnni, hosszú időre...

Pihenés és tanulás a meleg szobában

Szerencsére a reggeli csak 10 óra után volt, így nyugodtan lehetett aludni, bár az automatikám bekapcsolt és így 8 előtt most is felébredtem. :S
Reggeli után rendet raktam a polcaimon és kiselejteztem egy pár régi dán újságot. Utána belefogtam az angol ismétlésbe, majd ezt folytattuk Zsuzsival is. A hétvégéken napi 1,5-2 órát tanulunk, hogy azért a régen használt dolgok is a felszínen maradhassanak. Aztán gondoltam kimegyek sétálok, fotózom egyet, de már lemenőben volt a nap, így inkább maradtam a szobában, majd inkább holnap, akkor úgyis jön Zsuzsihoz a fordító, ergo hamarabb kezdjük az angolt, így hamarabb is fejezzük be, minek folyományaként ki lehet még menni napos időben fényképezni a tájat. :)
Az időjárást tekintve egyébként itt is hűvös volt, de a szikrázó napsütésben, havazás nélkül -ellentétben ugye az otthoni helyzettel- teljesen elviselhető volt a látvány.
Vacsora után aztán a dán került elő, megint töltöttem tovább a byki-t és persze a program szerint feledésbe merülő, vagy legalábbis kívánkozó szavakat ismételtem erőteljesen...

Visszatérés a rendes kerékvágásba

Úgy néz ki, hogy tényleg sikerült kialudnom magam, hiszen ezen a reggelen is sikerült lejutnom időben reggelizni, pedig este 2-ig csináltam az előadásomat a dán munkaerőpiaci modellről, melyet flexicurity-nek neveznek. Flexibilitás és biztonság. Érdekes rendszer, melynek segítségével elérték, hogy a munkanélküliségi ráta 3% alatt legyen! Ha valaki elveszíti a munkáját, de előtte dolgozott 1 évet, akkor jogosult a fizetésének 90%-ára, maximum havi 15.000 dán koronára, de ennek folyosításától kezdve el kell kezdenie munkát keresni. Ha sikerül, akkor visszatér a munkaerőpiacra, ha nem, akkor átképzik és a munkaerőpiacon hiányszakmában alkalmazzák. Nem ártana máshol is használni ezt a modellt...
Szóval ebből írtam egy kis összefoglalást, de végül nem is került rá sor, mert a dán adórendszerrel kapcsolatosan beszélgettük el az időt, és megállapítottuk, hogy hiába adóznak sokat, mégis sok pénzük marad utána is.
Ebéd után elmaradt a kóruséneklés, mert Steffen kisfia megbetegedett, így ő vigyázott rá.
Táncon aztán egy teljesen új dolgot vettünk, bár szerintem ezt inkább csak szórakozásnak szánta Rikke, egy Stomp-szerű bármivel hangadós, táncolós, formációs táncot vettünk és bár ugyan sokan nem voltunk, azért jól éreztük magunkat.
Este segítettem Zsuzsinak megcsinálni a blogját, az elérhetőségét már meg lehet tekinteni a blogok között itt az oldalamon is... :)
Próbálunk intézkedni a novelláinak fordítása ügyében, vannak lehetőségek, remélem hamarosan meg lesz a fordító is, akivel aztán esetleg a könyvet is fordíttathatja. Lefekvés előtt még dánoztam, igyekszem a szavakat is felvinni a könyvből, mert Lars megígérte, hogy segít a kiejtésekkel, rámondja diktafonra, majd így már könnyebb lehet a tanulása ezeknek a szavaknak is...

Ketfő vagy hédd... nem tudom eldönteni

Egy újabb hosszú és változatos napon vagyunk túl, némileg változó kilátásokkal, de változatlanul reményekkel telve.
Zsuzsi tegnapi bulija után, a fő bulizók meglehetősen másnaposnak tűntek, főleg ha azt nézzük ez azért mégsem egy hétvégi party volt. A szerencséjük az volt, hogy a csavarnak köszönhetően, a délelőtti órák a hétfői órarend szerint, míg a délutániak a szokásos keddi szerint voltak megtartva, így a nemzetközieknek csak a 10 órás közös szeánsz után kellett órán megjelenniük.
Labdajátékokon ismét kosárlabdáztunk, ráadásul már Svend is átvette Steffen módszerét, miszerint a lányoknak és a fiúknak külön-külön tartotta az órát, így aztán a lányok kezdtek korábban, míg mi csak fél 12 után kerültünk sorra.
Ebéd után szóltam Steffennek, hogy elmennék intézni a CPR számommal kapcsolatos ügyeket, úgyhogy a kóruséneklésen csak később jelennék meg, bár mint kiderült, számomra el is maradt az egész... Elmentünk Zsuzsival az önkormányzathoz, hogy szeretnénk CPR számot. Mint kiderült, mivel a tartózkodásink már csak 2 hónapig érvényes, ezért nem igényelhetünk, hiszen legalább még 3 hónapig érvényesnek kell lennie az igényléstől kezdve. Az egészben az az érdekes, hogy azt viszont senki sem mondta, hogy ezért nekünk kell utánajárnunk, mi úgy tudtuk, hogy ezt is majd kiküldik nekünk automatikusan. Hát nem, így aztán az összes többi kártya (bankkártya, adókártya, egészségügyi kártya) intézése is megfeneklett, úgyhogy holnap még megyünk egy újabb kört az önkormányzatnál, hogy mit is tudnánk még tenni, mert mi azért mégis szeretnénk dolgozni, miként lehetséges mindez, nem hiszem, hogy aki szeretne dolgozni annak ne tennék lehetővé, hogy gyarapíthassa a gazdaságot (a sajátját, a munkaadóét, na meg az államét is).
Este aztán ismét haladtam a dán könyvvel, újabb szavakat vittem fel a byki-be, majd beszéltem Renivel is, hullafáradt, esszét ír, filozófiai könyveket olvas angolul, de ennek ellenére szereti amit csinál. :) Én is szeretném végre, ha sikerülne megoldani, hogy dolgozhassak a suli mellett, mert azért be kell valljam, igenis hiányzik a munka és nem a pénz miatt...

Az érdekes vasárnap meg a szeszélyes hétfő

Vasárnap a reggeli még mindig a Sønderhus konyhájában volt, úgyhogy kb. 30 lépés és máris választhattam, hogy mit is egyek. Mivel nem volt még mindig ebéd, így kissé tartalmasabbra sikeredett a kaja, bár a fél 11-es időpont miatt azért túlzásba nem akartam vinni.
Aztán nagy közös dvd nézés volt, az Igazából szerelem című filmet néztük meg, én már kb. 5. alkalommal láttam, de még mindig az egyik kedvencem.
A filmet követően visszavonultam összekészülődni, mert délután találkozónk volt az aarhusi magyarokkal. Szerencsére nagyon segítőkészek voltak a lányok, fiúk, nagyon sok információval és tanáccsal láttak el minket, hogy milyen lépéseket tegyünk még meg munkakeresés előtt. Így aztán az elkövetkező heti programunk is alakult, kedden rendőrségre megyünk a cpr szám miatt, majd csütörtökön, amikor úgyis megyünk be a festő csoporttal Aarhusba egy kiállításra, akkor Zsuzsival megyünk intézni a többi kártyánkat (egészségügyi-, adó-, bank-) stb... Szóval izgalmasnak ígérkezik a következő hét is...
A hétfő már hajnaltól tartogatott izgalmakat, bár ez közel sem annyira fontos és érdekes, de mégis... Kb. 1 óra leforgása alatt 4 különböző időjárási helyzet zajlott le, majd délelőtt megint. Kezdett nagy széllel, majd zivatar, mennydörgéssel, majd jégeső aztán mintha misem történt volna, derült égbolt, délelőtt ezt már a szikrázó napsütés is váltotta. :) Érdekes, de gyönyörű ez a dániai időjárás, néha meg akar fagyni az ember a metsző szélben, de percek múlva a napsütésben már egész kellemes a levegő, hogy aztán ismét váltakozzon jó dán szokásnak megfelelően... :)
Ezt követően ismét a tanulást helyeztem előtérbe, mi több, az Aktivt Dansk nyelvtankönyvéből elkezdtem a szavakat beapplikálni a byki-be. Mindennap egy leckét haladva, amíg itt vagyok, még idén be is tudom fejezni.
Este aztán egy kis buli volt, Zsuzsinak a 23. születésnapja apropóján, még Botond is eljött, akivel tegnap találkoztunk Aarhusban, meg Miki is visszatért CPH-ból, úgyhogy így keveredtek át a következő napba. :)

Első kedd a második periódusban

A sérülésekről... Az enyémmel már szinte minden rendben, csak olyan mint máskor is, amikor kaja közben megharapom a számat, pár nap és semmi nyoma. Ellenben Zsuzsi lába nem 100-as, mivel reggel nem tudott rá állni sem, így gyorsan beszéltünk Svend-nel, hogy mi a teendő. Szóltunk Mikinek, hogy kísérje el Zsuzsit, ő nem annyira dán óra bolond, mint én, így aztán én tudtam menni dánra, ő meg Zsuzsival a kórházba. A folyamat, melyet Mikiék abszolváltak, az alábbi volt: suliiroda, onnan telefon, majd papírok összeszedése, 5 perc várakozás, betegszállító érkezés, Aarhus helyett Randersbe érkezés a kórházba, pár perc várakozás, röntgen, kötözés, majd a kórház által hívott taxival kb. 2 és fél óra múlva visszaérkezés. A taxi sem került pénzbe és a többi ügyintézést is ingyen kihozták, mivel volt EU-s egészségügyi kártyája Zsuzsinak. Nem volt dán társadalom és kultúra óránk (új tárgy), mert a festő tanár elkért minket, hiszen jött a suliba egy előadás erejéig Papfar (Søren Behncke), aki kartondobozokból csinál mindenféle dolgot, kollázsokat, szobrokat. Érdekes előadás volt, megérte résztvenni rajta, a tanárunk, Marianne fordított nekünk.
Kóruséneklésen a Crowded House egyik számát a Weather With You-t gyakoroltuk, megint több szólamban. Ezt a számot már régóta vadásztam, csak nem tudtam az előadó nevét. :)
Táncon egy rockyszerű táncot vettünk és ugyebár nem szeretem ezeket a dinamikus táncokat, mégis jól esett ez most.
Este kaffeaften, ahol lehetett választani, foci vagy társasjátékok... Természetesen az előbbi mellett döntöttem, ismét több, mint egy órát játszottunk intenzíven. Ezt követően rádöbbentem, hogy régen voltam fodrásznál, úgyhogy Zsuzsi segítségével, lenyírtuk, végül az elmaradhatatlan dán tanulást is beiktattam még a napomba, hogy azután nyugovóra térhessek... :)

A csütörtök mely kedd is volt egy kissé...

Konyhában most voltam az első periódusban utoljára felelős, mivel holnap meglepetés helyre megyünk, ezért korán indulunk, így nem lesz reggeli, csak ott.
Csapatépítettünk, illetve megbeszéltük, hogy ki, hogyan érezte magát ebben a témában.
Dán órán Steffen bejelentette, hogy a második periódusban nem kötelező járni az órákra, remélem ezt ki fogják használni azok, akiket nem érdekel a dán nyelv és hagynak minket, hogy ebben a két hónapban amit lehet, el tudjunk sajátítani.
Ebéd után a tanulás és film készítése vette át a helyet, majd a vacsorát követően a keddről elhalasztott kaffeaftent tartottuk meg, melyen a dánokkal egy kötetlen, kérdezz-felelek típusú beszélgetést tartottunk, mert Franciaország óta (ahol azért esténként egész jókat beszélgettünk, egyikükkel-másikukkal), megint különvált a nemzetköziek és a dánok csoportja(i).
Jó volt, a második periódus végén valószínűleg ismét megcsináljuk.

Kirándulás Randersben

A mai napra egy kirándulást gondoltam ki, mert már régen voltam a suli falain kívül és ráadásul az idő is jónak tűnt.
Reggeli után összeszedtem magam, majd kilépkedtem a vonathoz. Úton az állomás felé eszembe jutott, hogy a nincs elég érme nálam, úgyhogy gyorsan cselekednem kell, vagy visszaszaladok a bankkártyámért (erre már nem volt idő), vagy pedig megkérdezek egy másik vonatra váró embert, hogy tudna-e váltani nekem érmét... Utóbbi mellett döntöttem, szerencsére az általam megkérdezett fiatalembernek az autójában volt pont 50 koronányi érme, úgyhogy üzletet kötöttünk. Gyorsan jegyet vettem, majd vártam a vonatot, amely teljes csendben meg is érkezett. Nem egészen 20 perc alatt meg is érkeztem Randersbe, ahol mindjárt az állomáson magamhoz ragadtam egy, a városról szóló prospektust, úgyhogy annak segítségével majdnem mindig tudtam merre járok. A város nagyon tetszett, bár lakosságát tekintve Eger méretű, de mégis, a centrumot nyugodt tempóban kb. 2 óra alatt be lehetett járni. Egyébként vasárnap lévén szinte embert nem lehetett találni a városban, csak turistákat. Érdekes is volt, mert leszólított egy pasi angolul, hogy mondjam el neki, hogy valami üveges kiállításra hogyan juthat el... Mondtam neki, hogy én is turista vagyok és nem tudom, hogy amit keres, azt hogyan találja meg, aztán mondta, hogy már egy pár embert megkérdezett, de mind turista volt... :)
Szóval ma Randersben csak a turisták voltak jelen, lehet, hogy azért, mert a Randers foci csapata meccset játszott és inkább ott voltak az emberek?? Nem tudom, mindenesetre jól éreztem magam, végre ismét kimozdultam, ráadásul nem is került olyan nagyon sokba a jegy (32 korona egy útra).
Vacsorára visszaértem, de megint megdöbbentem, mikor a szobámhoz értem, mert a mosott és száradt cuccaimat valaki ismét letette a földre. Vacsoránál aztán kéréssel fordultam a dánokhoz, miután már elmondtam ezt a nemzetközieknek is, hogy aki el szeretné vinni a ruhaszárítót, kopogjon be, mielőtt hozzányúlna a cuccaimhoz és szóljon, hogy szedjem le vagy bármi, mert már nem először csinálják ezt, mármint, hogy leteszik a földre. Remélem a későbbiek során nem fordul elő ilyesmi.
Vacsora után aztán tanulás és még Zsuzsival haladtunk a tanárok ajándékával is, a filmmel.

Szabad szombat

Reggel a változatosság kedvéért ismét várt rám a konyha...
Mivel így minden tőlem függött, így a kávét saját ízlés szerint lehetett készíteni. :)
11-re túl voltunk az étkezésen, aztán belevágtunk a video szerkesztő programmal az ajándékunkba. Egy néhány jelenet és anyaggyűjtés után ismét dánoztam.
Majd jött a "bentlakásos diákoknak" a vacsora, a megszokott minőségű kajával. További tanulás, majd próbáltam nyomon követni a Real meccsét, de nem igazán sikerült vadásznom hozzá az interneten csatornát. :( Legalább nyertek!

Rövid csütörtök

Miközben lassan egy hosszú hétvége közeledik és nincsenek tanárok se nagyon, eltelt ez a csütörtök is. Rikke hiányzása miatt, a csapatépítés óra nem volt, így a reggelit követően megint tanultam, most éppen European Studies-ra, volt egy több oldalas angol szöveg a környezeti hatásokról és azt olvastam el.
Aztán az órán erről is beszéltünk, mit tartunk fontosnak, a világban milyen szemléletek uralkodnak ezzel kapcsolatosan, mivel tehetnénk többet a környezetünkért. Érdekes óra volt, hamar eltelt, főleg, hogy ugye végig angolul nyomtuk az egészet.
Aztán az ebédlőbe tartva Mr. Erik (a tanár) megállított, hogyan érzem magam, mi a célom a továbbiakban kérdésekkel, úgyhogy ebéd helyett kint a friss levegőn beszélgettem vele 10-15 percet még.
Szerencsémre volt még ebéd, majd visszatértem a tanulnivalómhoz és mert nem volt a nap további részében semmi érdemleges, hacsak az nem, hogy vacsorára pitába tölthető cuccok, természetesen javarészt zöldségek voltak falafellel, így a tanulás maradt a fő program a nap végéig...

Egy nap ólomlábakon

A reggeli kelés nehezemre esett, na nem csak azért, mert még álmos voltam és nem kívánkoztam ki az ágyból, hanem azért is, mert a tegnapi terhelés miatt nem igazán tudtam lábra állni. Elég furcsa érzés, ha az ember azt érzi, hogy két nagy fatörzsön áll és nem a saját lábán. :S Na mindegy, "gyorsan" leiramodtam a reggelihez, hiszen az elpakolás megint az én feladatomhoz tartozott. Mikor végeztem vissza törzsöltem magam a szobába és még némi dán tanulást eszközöltem, mert abból sohasem elég. Már meg is kaptam egy kedves magyar iskolatársamtól, hogy ez már fanatikus, hogy állandóan csak tanulni akarok... Hát igen, nekem célom van ezzel az egésszel, neki nem nagyon!
Aztán az együtténeklés után kiderült, "nem kellett volna" annyit tanulnom, mert a dán óra helyett egy dán film nézése került programba, amelyen kissé kiakadtam, mármint nem a filmen, bár az is elégge szörnyű volt (Ádám almái), hanem azon, hogy ismét a dán óra az amivel történik valami. Mindegy, én szépen elvonultam az egyik sarokba és inkább a dán könyvet olvastam, tanultam, mint a filmet néztem volna.
Hihetetlen groteszk film, már amennyit láttam belőle, egy neonáci pasiról szól, akit közmunkára ítélnek és egy papnál kell ezt letöltenie. Az ott levők kíváncsian tekintenek rá, hogy ki fia borja, míg a pasi célja nem más mint a pusztítás, tönkre akarja tenni a paplak büszkeségét az almafát, almatortát akar belőle csinálni. Megérkezése után sokasodnak a különleges dolgok, mintha az ördög tenné mindezt, varjak, kukacok kezdik enni az almát, majd a villám is belecsap...
A többiek a filmmel, én pedig a nyelvtan ismétlésével végeztem, majd az ebédlő felé irányultunk. Kóruséneklésen egy Bob Dylan dalt énekeltünk -To make you feel my love-, eddig még nem volt szerencsém hozzá, de egész jó szám a kórusnak, főleg így zongora kísérettel. Persze megint megosztva gyakoroltunk.
Táncon továbbfolytatódott a quickstep és a cha-cha-cha is gyakorlásra került. Vacsora után aztán jött a kaffeaften, melyen mivel ugye a nemzetköziek sorosak a konyhában ezért nekünk kellett ekkorra kitalálni valamit. A Zsuzsi volt a főszervező, kitalálta, hogy tanítsuk meg nekik a csip-csip csókát, meg az apacukát... :O Eléggé gáz volt, hogy ilyenekkel okosítjuk őket... Utána még egy néptáncot is megmutatott nekik, úgyhogy a nemzetközi csoport megint aktív volt. Közben aztán telihold is volt, úgyhogy itt egy kép, hátha valaki nem látta! :)

Másmilyen vasárnap

Fél 10-ig alvással kezdődött a nap, illetve folytatódott, mert még fél 2-kor is a jövő heti szövegemmel foglalatoskodtam.
Reggeli után portugál óránk volt, aztán kitakarítottam a fürdőt, majd pihenésképpen és agyszellőztetőnek egy kis sportolás következett, lementem az egyik észt lánnyal tollaslabdázni, ugyanis a mászás elmaradt, mert az ügyeletes tanárunk nem tudom merre leledzett, a tanáriból meg nem tudtam kihozni a mászó szettet, így maradt a tollasozás.
Ezután belecsaptam a lecsóba és elkezdtem dánozni, melyet egy vacsora beiktatása mellett estig csináltam.
Majd már készülvén a holnap délelőtti Trampolin centerbeli látogatásunkra, "hamar" eltettem magam a következő napra.