Egy újabb buli utáni pihenőnap

Mint ahogyan a bulik után szokott lenni, most is egy késői reggelivel kezdődött a nap, aztán a még itt maradt vendégek is elmentek. Délben Reni is felkerekedett mert indult a vonata, amelyre nem kellett sokat várni, mert most is pontosan érkezett. Délután aztán lementünk a Kiwi-be, visszaváltottuk az üres üvegeinket és alumínium dobozainkat, majd mi is pihenésbe kezdtünk...

Családi nap

Szerencsére nekem már pénteken elkezdődött a családi nap, ugyanis Reni este megérkezett. Mivel a hét elején Svédországban van jelenése ismét, így előtte eljött és meglátogatott, megnézte, hogy hol vagyok, hogy vagyok.
Ezen a napon aztán sok teendőnk volt, bár főleg a nap második felében. A szabad programban sétáltunk egy kört Hadstenben, majd a hivatalos megnyitóra visszaérve, kezdetét vette a vendégek "szórakoztatása". Először a teatersportosok tartottak egy műsort, majd a diákok eddig eltelt 3 hónapját bemutató fotókból lehetett megtekinteni egy válogatást. Ezt követően megnyílt a festészeti és a kerámia kiállítás is, aztán a vacsora előtt a legnagyobb érdeklődéssel várt programra gyűlt össze a nép, a táncbemutatóra. Nem mondom, hogy jól sikerült volna a tánc, de ez itt igazából senkit sem érdekelt. A lényeg az volt, hogy látták a vendégek, hogy próbálnak a fiatalok táncolni, mozogni, miközben jól érzik magukat. A vacsora kissé vontatottan haladt, de ez köszönhető volt valószínűleg a nagy tömegnek is, ennyi embert még nem láttam az étkezőben egyszerre, még a családi kerékpározásnál sem voltak ennyien. Közben aztán volt itt közös éneklés is és a gitár csoport is tartott egy rövid bemutatót. Az estét aztán a szokásos Einstein buli zárta, ahol csak az volt a kérdés, ki meddig bírja józanon, vagy kinek mennyit enged a pénztárcája...

Ketfő vagy hédd... nem tudom eldönteni

Egy újabb hosszú és változatos napon vagyunk túl, némileg változó kilátásokkal, de változatlanul reményekkel telve.
Zsuzsi tegnapi bulija után, a fő bulizók meglehetősen másnaposnak tűntek, főleg ha azt nézzük ez azért mégsem egy hétvégi party volt. A szerencséjük az volt, hogy a csavarnak köszönhetően, a délelőtti órák a hétfői órarend szerint, míg a délutániak a szokásos keddi szerint voltak megtartva, így a nemzetközieknek csak a 10 órás közös szeánsz után kellett órán megjelenniük.
Labdajátékokon ismét kosárlabdáztunk, ráadásul már Svend is átvette Steffen módszerét, miszerint a lányoknak és a fiúknak külön-külön tartotta az órát, így aztán a lányok kezdtek korábban, míg mi csak fél 12 után kerültünk sorra.
Ebéd után szóltam Steffennek, hogy elmennék intézni a CPR számommal kapcsolatos ügyeket, úgyhogy a kóruséneklésen csak később jelennék meg, bár mint kiderült, számomra el is maradt az egész... Elmentünk Zsuzsival az önkormányzathoz, hogy szeretnénk CPR számot. Mint kiderült, mivel a tartózkodásink már csak 2 hónapig érvényes, ezért nem igényelhetünk, hiszen legalább még 3 hónapig érvényesnek kell lennie az igényléstől kezdve. Az egészben az az érdekes, hogy azt viszont senki sem mondta, hogy ezért nekünk kell utánajárnunk, mi úgy tudtuk, hogy ezt is majd kiküldik nekünk automatikusan. Hát nem, így aztán az összes többi kártya (bankkártya, adókártya, egészségügyi kártya) intézése is megfeneklett, úgyhogy holnap még megyünk egy újabb kört az önkormányzatnál, hogy mit is tudnánk még tenni, mert mi azért mégis szeretnénk dolgozni, miként lehetséges mindez, nem hiszem, hogy aki szeretne dolgozni annak ne tennék lehetővé, hogy gyarapíthassa a gazdaságot (a sajátját, a munkaadóét, na meg az államét is).
Este aztán ismét haladtam a dán könyvvel, újabb szavakat vittem fel a byki-be, majd beszéltem Renivel is, hullafáradt, esszét ír, filozófiai könyveket olvas angolul, de ennek ellenére szereti amit csinál. :) Én is szeretném végre, ha sikerülne megoldani, hogy dolgozhassak a suli mellett, mert azért be kell valljam, igenis hiányzik a munka és nem a pénz miatt...

A nagy hadsteni filmfesztivál gála előestéje

A nap, reggeli után egy szimpla Fun & Fitness-sel indult, melynek keretében a frisbee alapjaival ismerkedtünk meg gyorsan, majd játszottunk is. Egész vicces játék ez, sokat kell futni, meg helyezkedni. Utána már nem nagyon volt álmos senki sem.
Aztán együtténeklés, most kicsivel többen énekeltünk, ugyanis a suliban van néhány német is pár napig, akik dánul tanulnak és jöttek egy kicsit gyakorolni.
Következett a dán óra, melyen a dinamikus és statikus határozókkal, a jelen idővel és a birtokosokkal foglalkoztunk. Elég jelentős anyagot ismertünk meg, lesz mit memorizálni.
Aztán ebéd, majd röplabda volt ismét.
Röplabdán most a szerválás és a sáncolás volt soron, próbálkoztunk megfelelően kivitelezni, de van még mit javítanunk rajta. Egyébként az a jó, hogy korábban sokan abszolút nem is foglalkoztak ezzel a játékkal, de most már néha lehet némi tudatosságot is felfedezni a játékban.
Utána következett a megbeszélés, hogy ki milyen csoportba került a hétvégi programhoz, amely egy Oscar gála helyi változata lesz. A nemzetköziek egy csoportba kerültek, amin azért meglepődtem, hiszen most már azért nem ártott volna vegyes csoportokat csinálni, de így döntöttek, úgyhogy így lesz.
A feladat, készíteni kell egy "filmet", melynek a sztorija a suli körül forog. Külön le kellett adni, hogy kinek milyen szerepe lesz a filmben, mi a film címe, ki lesz az operatőr-rendező-vágó egyben, mi lesz a zene. A film igazából egy fotósorozat lesz PowerPointba ágyazva némi szöveggel és zenei aláfestéssel. A sztori arról szól majd, hogy ellopják a számítógépeket az iskolából és így milyen sivár és nehézkes lesz a diákok élete. Postára kell járni levelet feladni, ki kell menni telefonálni a telefonfülkéhez, stb. Kíváncsi vagyok hogyan fog sikerülni, mert mindössze 6-6,5 óránk lesz az egészre. :)
Ezután készültem a portugálra, de sajnos végül az óra elmaradt, Évi lebetegedett. Remélem nem komoly és a jövő héten tudjuk folytatni. Utána beszélgettem még a Renivel, szerencsére a hálózat is kegyes volt hozzánk, nem szakadt le.
Aztán még beszéltem a többiekkel a holnapi napról, majd nyugovóra tértem, hiszen holnap filmfesztivál!