Karácsony lázában égve

Ilyen sem volt még, nem állítottam be az ébresztő órát, így aztán nem is csoda, hogy nem keltem fel, csak akkor amikor már gyanúsan világos volt kint, na ez már jóval 9 óra után volt... :S
A közöséneklésre lementem, majd utána következett Mr. Erikkel egy European Studies, ahol az Európai Unió részvételét vitattuk meg, néhány szituációban, mit kellene tenni, miért. Kissé vontatott volt az óra, de szünet után egy tegnapi EU-s hírt beszéltünk át, miszerint milyen kapcsolatot kellene kialakítani Oroszországgal, hiszen a soros cseh elnökség alatt lesz egy 27+6 keleti ország részvételével rendezendő csúcstalálkozó és Oroszország nem igazán szeretné, ha az EU többi bővítése folyamán már szinte csak EU-s határa lenne nyugaton. Mivel a hír rövid volt és aktuálpolitikai hírekben senki nem akart igazán állást foglalni, így hamar átbeszéltük.
Ebédet követően elszaladtunk az önkormányzathoz, CPR ügyben, de az ügyintéző hölgy nem igazán tudott intézkedni, menjünk vissza holnap... :) Már szinte hazajárunk hozzájuk...
Fotózáson fotó és kép manipulációról volt szó természetesen a Photoshop segítségével. Ennek köszönhetően szinte megint én voltam a tanári segítség. Mennyire örülök, hogy ennyit kellett használnom az utóbbi években a programot, most legalább átadhatom, amit tudok róla. :)
A vacsora egy kicsivel korábban volt ma, mert jött egy pár vendég, míg utána megint egyedüli nemzetköziként, segítettem a dánoknak a karácsonyfára függőket készíteni.
Este aztán befejeztem a dán könyvből a szavak és kifejezések átültetését a byki-be.

Ja, azt majd elfelejtettem, ismét jelentkezett az elfem... Megint kaptam tőle egy üveg sört! :D
Örülök neki, a hétvégén meg is iszom, ne kelljen üvegekkel hazaindulni...

Elf támadás

Szerencsére most sem maradtam le a nap első étkezéséről, úgyhogy megfelelő mennyiségű táplálék magamhoz vétele után bele is tudtam kezdeni a napba.
Festészeten folytattam a projektjeimet, ennek kapcsán, illetve barátok, ismerősök felkérései alapján elgondolkodtam egy újabb blog indításán, amelyben közszemlére tehetném a festészeti remekműveimet, ugyanis nagy valószínűség szerint a későbbiekben is szeretném folytatni a festést.
Együtténeklésen már a héten megkezdett úton haladtunk, karácsonyi és szerelmes dalok minden mennyiségben, ráadásul a mai napon az együtténeklés után további közös éneklős rész volt, így aztán Steffen meg a diákok számára is adódott bőven lehetőség a gyakorlásra. Ebédet követően jött egy kisebb szünet, melyben azt terveztük Zsuzsival, hogy elmegyünk az önkormányzathoz, de kissé keresztül húzták a számításainkat, mivel a kerámiásoknak a mai volt az utolsó nap, amikor ki tudták égetni a csecsebecséiket, így ahhoz kellett hozzákészülniük, úgyhogy elnapoltuk holnapra az "ügyintézést".
Vacsora előtt aztán ismét Svend világa, Norbi torna avagy Grundidræt... Most már szerintem Svend sem erőlteti annyira az egészet, hogy szinte meg se tudjunk mozdulni, mert most is csak mintegy 20 percnyi bemelegítés után, 3 részre osztotta a társaságot, az egyik rész lement a konditerembe, a másik a tornateremben futsalozott, vagy floorballozott, míg a harmadik a tornateremben a színpadon végezhetett különböző erősítő. átmozgató gyakorlatokat. Mondanom sem kell, megint jól elfáradtam, karácsonykor hiányozni is fog ez a testmozgás mennyiség.
Azt nem tudom, hogy az elfes dologban a tanárokat is lehetett-e húzni, de az biztos, hogy valaki egy kissé tréfás kedvében volt, ugyanis a vacsorához megérkezvén az étkezőbe, láttuk, hogy valaki(k) megfordították azt az asztalt, ahol a tanárok szoktak ülni, így aztán az asztal lapja a talajon, míg a négy láb meg az égnek meredve állt, de arra azért figyeltek, hogy az asztal hátlapjára azért szépen rendesen visszapakoljanak mindent, mintha mi sem történt volna. :D Az egészben az volt az érdekes, hogy ránk, nemzetköziekre próbálták fogni ezt az egészet és bár jó poén volt, nem mi voltunk. Zsuzsi meg is jegyezte, biztosan azért történt, mert nem fordítanak nekünk le mindent a tanárok, amikor az étkezések utáni "messages" szakaszhoz érünk. Nekik viszont most lefordították! :D
Aztán én is megkaptam, mármint az üzenetemet az elfemtől. Mit sem sejtve érkezem a szobámhoz a vacsorából, de az elfnek köszönhetően nem tudtam bejutni, mert az ajtókeretre ragasztott nagy papírra írt üzenettel jelezte, hogy megvan, jól van és Boldog Karácsonyt kíván, meg minden, és egy kis meglepetéssel is kedveskedett, kaptam tőle még egy üveg sört is! Szerencsés vagyok, mert az én elfem nem negatív, vagy morbid dolgokkal lep meg, hanem így. Köszönöm! :)
A "kultúr sokk" után még megpróbáltam beszélni a fogorvosommal skype-on, mert egy kontrollra nem ártana elmenni, most már fél év után, de nem sikerült elérnem, már nem voltak bent, majd holnap ismét próbálkozom. Ezután K.O., mint akit fejbekólintottak, úgy ledőltem aludni, mert nem bírtam nyitva tartani a szemem, ennek köszönhetően egy két és fél órás alvás blokk után, az éjszakába nyúlóan folytattam a dán szavak felvitelét a byki-be...

Végre megint hétfő

Ismét a fedélzeten... :) Ugyan reggel nem nagyon sikerült felkelnem még, de aztán végre megint órákra mentem.
A reggeli együtténeklésen Márti bejelentette, hogy a holnapi nappal hazamegy, így aztán kezdetét vette az összekészülés és hazamenetel projekt is. Megismerhettünk egy érdekes dán szokást, a karácsony manók, elfek eljövetelét, illetve inkább csak működésük megkezdését. A lényeg az, hogy húzni kellett egy kalapból egy nevet és aki rajta szerepel annak kell a húzó személy részéről különböző meglepetéseket kitalálni, apró dolgokat adni, persze titokban, nehogy kiderüljön, kinek ki a manója, elfje. :D
Labdajátékokon, fociztunk, de nem a "tétre és vérre" menő küzdelmet domborítottuk ki, hanem a labdás gyakorlatokat. Jó volt, megint kellemesen elfáradtam utána.
Ebédet követően festészet következett megint, a papírkartonos dolgot félretéve, belekezdtem a tervezett képekbe, úgyhogy már csak időre van szükségem, aztán ismét sikerélmények tömege érhet, amint elkészülnek a művek.
Vacsora után aztán a dánnal is haladtam, mármint a dán könyvből a szavak bevitelével a byki-be. Már csak 5 lecke van hátra és lesz egy körülbelül 2500-3000 szavas és kifejezéses dán szótáram!

Egy nehéz éjszaka nappalja... :)

Túléltem az éjszakát, bár a korai szakasza eléggé kritikus volt... Na jó nem ennyire, de mégis, még a takaró alatt is fáztam... Zsuzsitól délelőtt kaptam Neo Citrant meg valami torokfertőtlenítő tablettát úgyhogy, az remélhetőleg hatni fog. Régen nem voltam ilyen nyamvadt, mint most.
Az együtténeklésre nem is nagyon akartam lemenni, de mégsem volt baj, mert a holnapi workshop day témáit beszéltük át. Nagy változás nem lesz nekem, ugyanúgy lesz kórusozás, mint keddenként mindig, Erikkel is lesz óránk, mint ilyenkor mindig, míg a délután fog változni tánc helyett filmnézés lesz, egy Woody Allen filmet fogunk megcsodálni.
A labdajátékokat most kihagytam, a sűrű levegővétel a futkározás miatt nem biztos, hogy használt volna.
Ebéd után lementünk festeni, illetve pontosítva a festészet órára, ugyanis a mai projekt a múlt heti kiállítás után az volt, hogy kartonpapírból kell(ett) kitalálni valamit, ami ötletes és jó. Kemény dió, de majd csak lesz valami.
Vacsoráig az angol szótáramat rendezgettem és töltöttem át a byki-be, majd vacsora után ugyanezt tettem a dánnal is.
A hó itt is megjelent, kb. fél 7 magasságában kissé elfehéredett a táj...

Pihenés és tanulás a meleg szobában

Szerencsére a reggeli csak 10 óra után volt, így nyugodtan lehetett aludni, bár az automatikám bekapcsolt és így 8 előtt most is felébredtem. :S
Reggeli után rendet raktam a polcaimon és kiselejteztem egy pár régi dán újságot. Utána belefogtam az angol ismétlésbe, majd ezt folytattuk Zsuzsival is. A hétvégéken napi 1,5-2 órát tanulunk, hogy azért a régen használt dolgok is a felszínen maradhassanak. Aztán gondoltam kimegyek sétálok, fotózom egyet, de már lemenőben volt a nap, így inkább maradtam a szobában, majd inkább holnap, akkor úgyis jön Zsuzsihoz a fordító, ergo hamarabb kezdjük az angolt, így hamarabb is fejezzük be, minek folyományaként ki lehet még menni napos időben fényképezni a tájat. :)
Az időjárást tekintve egyébként itt is hűvös volt, de a szikrázó napsütésben, havazás nélkül -ellentétben ugye az otthoni helyzettel- teljesen elviselhető volt a látvány.
Vacsora után aztán a dán került elő, megint töltöttem tovább a byki-t és persze a program szerint feledésbe merülő, vagy legalábbis kívánkozó szavakat ismételtem erőteljesen...

Fáradt, beteg péntek

Tegnap beszéltünk Svend-nel, hogy ki marad mára a szabad hétvége előtt, illetve mit csináljunk Fun and Fitnessen, de annyiban maradtunk, hogy reggel majd kitaláljuk...
Reggel jött be Jacob az órára, hogy találjunk ki magunknak valamit, mert Svend lebetegedett, így aztán az óra első felében kosárlabdáztunk, majd röplabdáztunk, csak az volt az érdekes, hogy ezen az órán elvileg mindenkinek részt kellett volna vennie. Persze azoknak nem, akik a rendőrségi vonalon vannak itt, mert nekik ma volt valami szeánsz, de ennyien akkor sem akarnak rendőrök lenni, főleg nem a nemzetköziek. Egyedül tettem csak tiszteletemet az órán a 10 emberből... Nem kívánok mélyebben belemenni a dolgokba, de miért fontosabb egyeseknek az alvás, mint a közösségi élet? Nem tudom. :(
Az együtténeklésen aztán kiderült, hogy Steffen is lebetegedett, úgyhogy az éneklés zongorakíséret nélkül zajlott, kb. 15 embernek.
Ebéd után ismét röplabdázás, most már érdemi dolgokkal, megtanultuk a szerválás különböző fajtáit, majd utána megint játék. A délutánra már eléggé elfáradtam, így amikor a következő adag szavakat írtam volna be a byki-be, elaludtam a gép mellett. :S
Estére aztán pihenten újra belevágtam és sikerült befejeznem amit szerettem volna.
Az éjszakába nyúlóan az itt maradt dánok ismét megnyitották az Einsteint...

Ketfő vagy hédd... nem tudom eldönteni

Egy újabb hosszú és változatos napon vagyunk túl, némileg változó kilátásokkal, de változatlanul reményekkel telve.
Zsuzsi tegnapi bulija után, a fő bulizók meglehetősen másnaposnak tűntek, főleg ha azt nézzük ez azért mégsem egy hétvégi party volt. A szerencséjük az volt, hogy a csavarnak köszönhetően, a délelőtti órák a hétfői órarend szerint, míg a délutániak a szokásos keddi szerint voltak megtartva, így a nemzetközieknek csak a 10 órás közös szeánsz után kellett órán megjelenniük.
Labdajátékokon ismét kosárlabdáztunk, ráadásul már Svend is átvette Steffen módszerét, miszerint a lányoknak és a fiúknak külön-külön tartotta az órát, így aztán a lányok kezdtek korábban, míg mi csak fél 12 után kerültünk sorra.
Ebéd után szóltam Steffennek, hogy elmennék intézni a CPR számommal kapcsolatos ügyeket, úgyhogy a kóruséneklésen csak később jelennék meg, bár mint kiderült, számomra el is maradt az egész... Elmentünk Zsuzsival az önkormányzathoz, hogy szeretnénk CPR számot. Mint kiderült, mivel a tartózkodásink már csak 2 hónapig érvényes, ezért nem igényelhetünk, hiszen legalább még 3 hónapig érvényesnek kell lennie az igényléstől kezdve. Az egészben az az érdekes, hogy azt viszont senki sem mondta, hogy ezért nekünk kell utánajárnunk, mi úgy tudtuk, hogy ezt is majd kiküldik nekünk automatikusan. Hát nem, így aztán az összes többi kártya (bankkártya, adókártya, egészségügyi kártya) intézése is megfeneklett, úgyhogy holnap még megyünk egy újabb kört az önkormányzatnál, hogy mit is tudnánk még tenni, mert mi azért mégis szeretnénk dolgozni, miként lehetséges mindez, nem hiszem, hogy aki szeretne dolgozni annak ne tennék lehetővé, hogy gyarapíthassa a gazdaságot (a sajátját, a munkaadóét, na meg az államét is).
Este aztán ismét haladtam a dán könyvvel, újabb szavakat vittem fel a byki-be, majd beszéltem Renivel is, hullafáradt, esszét ír, filozófiai könyveket olvas angolul, de ennek ellenére szereti amit csinál. :) Én is szeretném végre, ha sikerülne megoldani, hogy dolgozhassak a suli mellett, mert azért be kell valljam, igenis hiányzik a munka és nem a pénz miatt...

A szerda meg a csütörtök

Az idő szerencsére kegyes hozzánk, bár már bekapcsoltam a fűtést (igaz csak takarékon), mert azért hajnalanta már rendesen lehűl a levegő. Szerdán ismét festészettel kezdtünk. Kezdek belejönni a dolgokba, sőt egyre jobban szeretem is az, hogy olyan technikákat próbálhatok ki, melyekkel korábban nem találkoztam. :)
Aztán megbeszéltük Steffennel, hogy ki hogyan látja az eddig eltelt időszakot, milyen a kapcsolat a többi diákkal, kérdezte, hogy van-e esetleg problémánk. Mi csak az angol kommunikáció hiányát emeltük ki. Megkérdeztük, hogy van-e valamiféle visszajelzés a nemzetköziekkel kapcsolatban a dánok részéről, de nem igazán tudott erre válaszolni, ugyanakkor megígérte, hogy a következő ilyen típusú találkozónkig (2 hét múlva) tájékozódik.
Utána jött az ebéd... Régen szóltam már a kajákról, de szerencsére okom nem is nagyon van, minden megfelelő, a héten már 2x volt lazac!! :D Bár igaz, ami igaz, a mai kaja érdekesre sikeredett. Volt valamiféle húsgombóc leves, nagy hagymadarabokkal és fővetlen tésztacafatokkal, míg utána tésztakosárka, melybe bele kellett rakni (legalábbis ők azt csinálták) egy zöldbab főzelékszerű cuccot... :S Bizarrnak tűnt, de azért jó volt. Néha van zöldségekkel ízesített kenyér, fűszeres dolgokkal becsavart tészta, amelyek isteniek, csak ne lenne ennyi disznóhús...
A szerda további részében volt még a Svend féle Norbi torna, mely most a jó idő miatt a szabadban volt, aminek most nem nagyon örültem, mert 1. fájt a sarkam, emiatt a szükséges futógyakorlatokat, nem tudtam megcsinálni, ráadásul sprintelgetni is kellett volna, 2. a frissen nyírt fűbe mentünk ki, bár eddig semmi bajom nem volt az allergiámmal, de eléggé elkezdett viszketni az orrom mikor odaértünk. Szóval félóra múlva visszabotorkáltam pár ugyancsak "sántával" a suliba.
Este aztán nagyon örültem, mert végre megtudtam venni a Byki nyelvtanuló program dán nyelvű verzióját! :D Hurrá, már "csak" meg kell tanulni a benne lévő közel 1500 szót és kb. 500 kifejezést, na meg a helyes kiejtésüket! :) Alvásig gyorsan elkezdtem ismerkedni a szoftverrel, majd még portugáloztam is egy kicsit.
A csütörtök délelőtti részében a sport és csapatépítős órán átbeszéltük, hogy mi lesz még a további programunk, amíg tart ez a blokk. Megyünk a jövő hét közepén 2 napra egy szomszédos településre, ahol egy szabadidő centrumban (Friluftscenter Sprækkebjerg) töltjük majd az időnket, mindenféle érdekességgel, rapelling-gel, falmászással, katonai gyakorlópályán való szaladgálással, majd ezek után ha jól értettem a szabad ég alatt alvással. Másnap meg visszajövünk... kerékpárral!!!! :O Érdekes lesz... Aztán még átbeszéltük, hogy mit is fogunk még csinálni akkor, amikor 2 hét múlva jönnek a szomszédos iskolából diákok, akiknek meg mi fogunk foglalkozásokat tartani. 4 fős csoportokba soroltak minket, majd átbeszéltük, hogy mit csináljunk a ránk bízott fiatalokkal. Valószínű, hogy a falmászás ismét terítéken lesz (lassan akár elmehetnék tanítani is, annyit foglalkozom vele), majd különféle tornatermi és szabadtéri foglalkozásokat fogunk velünk csinálni. Még addig kell találnom egy magyar játékot, amelyet bemutathatok nekik. :)
Aztán mikor már megint mindent átbeszéltünk, maradt az órából kb. 45 perc, melyet M-ballozással töltöttünk, mely egy kissé hasonlít a baseballra, meg egy kissé a softballra, de mégis egyedi. Jó volt, mondanom sem kell, milyen meglepő ismét a nyertes csapatban voltam, bár igaz, hogy a társaság fele azt sem tudta, hogy hogyan kell játszani...
European Studies-on a terrorizmusról beszélgettünk, mi változott meg "szeptember 11" után, mi a véleményünk róla.