Utolsók napja(i) 2-3. rész

Utolsó hétfő, és az utolsó szabad hétfő. Pihenés, meg a mi belefér, egyike az utolsó buliknak, Magda kedden indul(t), hétfő este az első és egyben nekünk valószínűleg utolsó dániai karácsonyi koncert idén...
A pakolás és a készülődés elkezdődött, az indulók minden még használható, de a csomagjukba bele nem férő dolgaikat közös prédává teszik, akinek szüksége van rá, az lecsaphat rá. Hihetetlen, hogy 4 hónap alatt, mennyi minden fel tud halmozódni, amit aztán persze már nem tudnak elvinni magukkal. Kispárna, pipereszettek, ruhák, cipők, melyek maximum 2-3 hónapig voltak csak használva, de mégis... A legjobb az utolsónak, csak aztán ő mit csinál azzal, ami hozzá nem fér?? :O
Kedden már ismét órák, de valahogyan a távozás szelleme lengi be az egész iskolát, nem olyan mint korábban volt, kicsit csendesebb, minden kicsit más. Ezen a héten még a nemzetköziek, illetve akik maradnak belőlük, belőlünk, azok felügyelnek a konyhában. Továbbra is a reggeliknél aktívizálom magam, ha már úgyis felkel az ember, akkor már az a pár perc belefér.
Az utolsó dán óra is más mint eddig volt, már ha egyáltalán volt a második periódusban "rendes" óra, mindig közbejött valami, hol Steffennek, hol az órarendben történt változás, hol meg ügyintéztünk. Ketten Zsuzsival, most is jelen voltunk és kérdezgettük Steffent a kiejtésről, ilyen órából kellett volna több, sokkal jobban tudtunk volna haladni dánból...
Az utolsó dán politika és kultúra, egyben az utolsó Mr. Erik óra, mivel European Studies sem lesz már, mivel csütörtökön ismét órarend változás lesz. Szóval befejeztük azt is, ami a nemzetközieknek "kötelező" volt. Érdekes dolgokat tudhattunk meg a dán modellről, hogyan és miért működik, mert tényleg működik. Mr. Erik mindig felkészült volt, néha ugyan átesett a ló túlsó oldalára és olyan dolgokba is belement, amelyekről aztán tényleg fogalmunk sem volt és talán nem feltétlen volt annyira a témához szervesen kötődő, de azért mégis sikerült olyan információkkal ellátni minket, amelyeket a későbbiekben is tudunk majd használni.
Ebéd után, aztán elindult Magda is - hiszen Márti már a múlt héten elkezdte a hazaszivárgást -, majd mindenki folytatta a dolgát. Az utolsó énekkaron már karácsonyi a hangulat, karácsonyi dalok minden szinten, zongorával, gitárral vegyesen. Szerdán egy kis meglepetés a többieknek...
Az utolsó tánc... igen, el is eljött, az utolsó órán Rikke is belehúzott, vagy 7-8 különféle tánccal próbálkoztunk, volt benne egyszerű sortánc, volt autentikus dán tánc, a jól ismert Village People számra (YMCA) is kerekítettünk egy formációt. Szóval jól éreztük magunkat. Ugyan voltak olyan táncórák, amikor a kelleténél nagyobb tempóban haladtunk és ez aztán a tánc rovására ment (jive, cha-cha-cha), de mégis, jó volt megint táncolni és jó volt, hogy ennyi embert érdekelt a tánc világa (Vild med dans).
Este még egy utolsó Kaffeaften, a félidei beszélgetéses estét megismételtük a dánokkal. Valószínűleg úgysem találkozunk velük többet már, bár ki tudja??

A csütörtök mely kedd is volt egy kissé...

Konyhában most voltam az első periódusban utoljára felelős, mivel holnap meglepetés helyre megyünk, ezért korán indulunk, így nem lesz reggeli, csak ott.
Csapatépítettünk, illetve megbeszéltük, hogy ki, hogyan érezte magát ebben a témában.
Dán órán Steffen bejelentette, hogy a második periódusban nem kötelező járni az órákra, remélem ezt ki fogják használni azok, akiket nem érdekel a dán nyelv és hagynak minket, hogy ebben a két hónapban amit lehet, el tudjunk sajátítani.
Ebéd után a tanulás és film készítése vette át a helyet, majd a vacsorát követően a keddről elhalasztott kaffeaftent tartottuk meg, melyen a dánokkal egy kötetlen, kérdezz-felelek típusú beszélgetést tartottunk, mert Franciaország óta (ahol azért esténként egész jókat beszélgettünk, egyikükkel-másikukkal), megint különvált a nemzetköziek és a dánok csoportja(i).
Jó volt, a második periódus végén valószínűleg ismét megcsináljuk.

Egy nem szokványos péntek

Reggel kissé mérgesen indult a napom...
Szobatársam ugyanis beállította az ébresztőjét, de nemhogy nem kelt fel rá, még fel sem ébredt, még akkor sem, amikor már úgy ordított az óra, hogy szinte a suli másik szárnybeli lakói is felkeltek tőle. Így aztán annyira felidegesített, hogy inkább gyorsan lehúztam a konyhába, egyébként ő is tagja volt a reggeli takarítós csapatnak, nemcsak én.
A reggeli után jött a Fun & Fitness, ismét frisbee volt az "óra" témája, de most instruktorok foglalkoztak velünk. Nem volt annyira jó most a játék, ráadásul a nedves fűtől átázott a cipőm és a zoknim is... :S
A mindennapos együtténeklés után, ismét dán óra. Egész jól haladtunk, de érezhetően sokaknak ez az óra csak egy töltelék. Emiatt beszéltem óra végén Steffennel, hogy a második periódusban, ha lehetséges, legyen szabadon választható, hogy ki jár órára és ki nem, mert úgy érzem, hogy így nem igazán tudunk haladni. Steffen mondta is, hogy ez jó ötlet, mert úgy érzi, hogy egyeseket nem érdekel az egész és ez frusztrálja őt. Úgyhogy remélhetőleg a hátralevő 2 hónapban tényleg aktívan tudunk dánul tanulni majd, legalábbis azok, akiket érdekel.
Ebéd után röplabda, legalábbis órarend szerint az volt, de sok dánt ez nem igazán érdekelt, hazament. Így nem igazán maradtunk az órára 2 teljes csapatnyian, úgyhogy kisebb csapatokkal próbálkoztunk. Jó volt ez az óra ismét, sajnálhatják a többiek, akik kihagyták.
Elkezdtük a tanároknak szánt ajándékunk készítését, a filmet róluk, ahogyan mi látjuk őket, én leszek a vágó és a fotós, videós. Majd kiderül milyen lesz! :)

Egy nap ólomlábakon

A reggeli kelés nehezemre esett, na nem csak azért, mert még álmos voltam és nem kívánkoztam ki az ágyból, hanem azért is, mert a tegnapi terhelés miatt nem igazán tudtam lábra állni. Elég furcsa érzés, ha az ember azt érzi, hogy két nagy fatörzsön áll és nem a saját lábán. :S Na mindegy, "gyorsan" leiramodtam a reggelihez, hiszen az elpakolás megint az én feladatomhoz tartozott. Mikor végeztem vissza törzsöltem magam a szobába és még némi dán tanulást eszközöltem, mert abból sohasem elég. Már meg is kaptam egy kedves magyar iskolatársamtól, hogy ez már fanatikus, hogy állandóan csak tanulni akarok... Hát igen, nekem célom van ezzel az egésszel, neki nem nagyon!
Aztán az együtténeklés után kiderült, "nem kellett volna" annyit tanulnom, mert a dán óra helyett egy dán film nézése került programba, amelyen kissé kiakadtam, mármint nem a filmen, bár az is elégge szörnyű volt (Ádám almái), hanem azon, hogy ismét a dán óra az amivel történik valami. Mindegy, én szépen elvonultam az egyik sarokba és inkább a dán könyvet olvastam, tanultam, mint a filmet néztem volna.
Hihetetlen groteszk film, már amennyit láttam belőle, egy neonáci pasiról szól, akit közmunkára ítélnek és egy papnál kell ezt letöltenie. Az ott levők kíváncsian tekintenek rá, hogy ki fia borja, míg a pasi célja nem más mint a pusztítás, tönkre akarja tenni a paplak büszkeségét az almafát, almatortát akar belőle csinálni. Megérkezése után sokasodnak a különleges dolgok, mintha az ördög tenné mindezt, varjak, kukacok kezdik enni az almát, majd a villám is belecsap...
A többiek a filmmel, én pedig a nyelvtan ismétlésével végeztem, majd az ebédlő felé irányultunk. Kóruséneklésen egy Bob Dylan dalt énekeltünk -To make you feel my love-, eddig még nem volt szerencsém hozzá, de egész jó szám a kórusnak, főleg így zongora kísérettel. Persze megint megosztva gyakoroltunk.
Táncon továbbfolytatódott a quickstep és a cha-cha-cha is gyakorlásra került. Vacsora után aztán jött a kaffeaften, melyen mivel ugye a nemzetköziek sorosak a konyhában ezért nekünk kellett ekkorra kitalálni valamit. A Zsuzsi volt a főszervező, kitalálta, hogy tanítsuk meg nekik a csip-csip csókát, meg az apacukát... :O Eléggé gáz volt, hogy ilyenekkel okosítjuk őket... Utána még egy néptáncot is megmutatott nekik, úgyhogy a nemzetközi csoport megint aktív volt. Közben aztán telihold is volt, úgyhogy itt egy kép, hátha valaki nem látta! :)

Egy újabb közeledő szabad hétvége

A napot Svend Fun & Fitnessével kezdtük, de az első meglepetés már az óra elején érte Svendt, amikor kiderült, hogy 18-an vagyunk csak a mindenki számára "kötelező" órán. Ugyan voltak egy páran akik hiányoztak a suliból, illetve "felmentésük" volt egyes sportórák alól, de érthetetlen, hogy miért nem voltak képesek a többiek megjelenni. Aztán sikerült kideríteni, hogy többek között az éjszakai buli lehetett a fő indoka a távollétnek.
Mindegy mi egy jót Frisbeeztünk. :) Másfél órán keresztül futottunk, dobáltunk, majd megint futottunk és így tovább. Jól esett, utána már nem voltam álmos.
Aztán jött a reggeli együtténeklés, amely idővel csoportterápiává alakult... Ugyanis előjött az, hogy mit szabad, mit nem, miért nincsenek ott egyesek a "kötelező" órákon, miért tartanak alkoholos bulikat az iskolában hétköznap és nem csak a kijelölt helyen dohányoznak stb...
A nemzetköziek között is volt egy kis nézeteltérés ebből, hiszen az egyik észt (orosz) lány nehezményezte, hogy miért probléma az, hogy hétköznap egyszer-egyszer van alkoholfogyasztás (na most ő eddig minden csütörtökön ott iszogatott, csak éppen nem feltétlen volt hangos, füstös és nagy társaság körülötte, így nem volt belőle probléma), szóval erre én megjegyeztem, hogy vannak szabályok (nem sok) amelyeket be kell tartani és miért nem tudják tartani magukat ahhoz. Arról nem is beszélve, hogy hétvégén is csak a sör, meg a bor engedélyezett az iskola falain belül és nem a vodka, vagy a gin... Úgyhogy nem vette jó néven, hogy más véleményem volt ezen témában. Ez van!
Azt követően a dán óra elhúzódott, több, mint félórás késéssel kezdtünk neki, de azért sikerült haladnunk. A főnevek többes számának képzéséről és a szavak összevonásáról tanultunk. Steffen aztán ennek kapcsán bemutatta az egyik leghosszabb dán szót is (ungdomsarbejdsløshedskonsulenterne), melynek hevenyészett fordítása, a munkanélküli fiatalok tanácsadói. :)
Aztán ebéd, majd röplabda, amire éppen két csapatnyian maradtunk. A sáncolást gyakoroltuk, de ezt elég nehéz olyan emberek esetében, akik ha felugranak nem érik el a háló tetejét sem... :S
Vicces volt! Gyors zuhany, majd készülés a portugálra, illetve csak lett volna, ugyanis megint elmaradt, most Zsuzsi, a portugál tanár robbant le... Elvileg majd vasárnap délelőtt lesz az óra, ha a többieknek is megfelelő lesz az időpont.
Következett a vacsora, majd aztán tanulás, végül a kora éjszakában aludni térés, a nagy tanulós hétvége előtt... :)

Szagmentes kedd

A bűzös hétfő után ismét egy normális tiszta levegőjű kedd volt. Reggel tovább pihenéssel és egy beütemezett mosással, majd rövid együtténekléssel, ugyanis itt volt egy ember aki Afganisztánról tartott egy beszámolót, dánul. Ezért aztán mi nyugodtan mehettünk a dán órára nem kellett sajnos ismét attól tartanunk, hogy elmarad, pedig ez most még érdekelt is volna... Na mindegy a dán óra azért hasznosabb volt.
Az ebéd most sokkal jobb volt mint az előző nap, volt például céklás buci is, meg egyfajta édesség is, amely az otthoni mákosgubára hasonlít abban, hogy itt is valami pékárú van benne, de itt kenyér volt rétegekbe rakva, közötte gyümölcs (főleg alma) meg túró a tetején áfonya és egyéb piros bogyók és ehhez vaníliaöntet. Egyeseknek nagyon nem ízlett... Egyébként mondta Zsuzsi, hogy amikor nekem ízlik valami, akkor az nekik nem, míg amikor valami nekem nem teszik kajailag, akkor az tökéletes a számukra. Szerencsére eddig toronymagasan én vezetek, nekem sokkal inkább ízlenek ezek a kaják, még ha néha tényleg elbírnának több fűszert is. Ebéd után kórusénekeltünk, illetve csak részben, hiszen Steffen ismét két részre osztott minket, rövid bemelegítés után, mi megint mehettünk pihenni, mert a lányokkal énekelt egy dán dalt, majd fél óra múlva jöttünk mi, akkor meg a lányok pihenhettek.
Némi szünet eltelte után, következett az ilyenkor szokásos táncóra. Belekezdtünk a quickstepbe, bár egyelőre még igencsak az alapjaival birkózunk. Aztán volt még némi cha-cha-cha ismétlés megint, valószínűsítem, hogy Rikke kedvenc tánca lehet ez, mert állandóan vissza-visszatérünk hozzá. Vacsora után összeszedtük a csütörtöki órához a dolgokat, úgyhogy most már minden adott a jó szerepléshez. Ezután még egy nagy focimeccset játszottunk, szó szerint nagyot, mert a műfüves kézilabda pályán 9-9 ember volt egy-egy csapatban... :O
Beszéltem aztán még a Renivel is, majd a szokásos adag napi szótanulással véget is ért ez a szagmentes kedd...

A nagy hadsteni filmfesztivál gála előestéje

A nap, reggeli után egy szimpla Fun & Fitness-sel indult, melynek keretében a frisbee alapjaival ismerkedtünk meg gyorsan, majd játszottunk is. Egész vicces játék ez, sokat kell futni, meg helyezkedni. Utána már nem nagyon volt álmos senki sem.
Aztán együtténeklés, most kicsivel többen énekeltünk, ugyanis a suliban van néhány német is pár napig, akik dánul tanulnak és jöttek egy kicsit gyakorolni.
Következett a dán óra, melyen a dinamikus és statikus határozókkal, a jelen idővel és a birtokosokkal foglalkoztunk. Elég jelentős anyagot ismertünk meg, lesz mit memorizálni.
Aztán ebéd, majd röplabda volt ismét.
Röplabdán most a szerválás és a sáncolás volt soron, próbálkoztunk megfelelően kivitelezni, de van még mit javítanunk rajta. Egyébként az a jó, hogy korábban sokan abszolút nem is foglalkoztak ezzel a játékkal, de most már néha lehet némi tudatosságot is felfedezni a játékban.
Utána következett a megbeszélés, hogy ki milyen csoportba került a hétvégi programhoz, amely egy Oscar gála helyi változata lesz. A nemzetköziek egy csoportba kerültek, amin azért meglepődtem, hiszen most már azért nem ártott volna vegyes csoportokat csinálni, de így döntöttek, úgyhogy így lesz.
A feladat, készíteni kell egy "filmet", melynek a sztorija a suli körül forog. Külön le kellett adni, hogy kinek milyen szerepe lesz a filmben, mi a film címe, ki lesz az operatőr-rendező-vágó egyben, mi lesz a zene. A film igazából egy fotósorozat lesz PowerPointba ágyazva némi szöveggel és zenei aláfestéssel. A sztori arról szól majd, hogy ellopják a számítógépeket az iskolából és így milyen sivár és nehézkes lesz a diákok élete. Postára kell járni levelet feladni, ki kell menni telefonálni a telefonfülkéhez, stb. Kíváncsi vagyok hogyan fog sikerülni, mert mindössze 6-6,5 óránk lesz az egészre. :)
Ezután készültem a portugálra, de sajnos végül az óra elmaradt, Évi lebetegedett. Remélem nem komoly és a jövő héten tudjuk folytatni. Utána beszélgettem még a Renivel, szerencsére a hálózat is kegyes volt hozzánk, nem szakadt le.
Aztán még beszéltem a többiekkel a holnapi napról, majd nyugovóra tértem, hiszen holnap filmfesztivál!

Egyszerű kedd

Sokban nem tért el ez a nap a tegnapitól, maximum annyiban, hogy már visszatértek közben a többiek. Mintha valahogy még mindenki lélekben Franciaországban lenne...
Reggel éneklés, majd a kérdések percei következtek. Páran előjöttek a Franciaországban eltűnt dolgaikkal, pl. valaki egy üveg borát hiányolta... Nekünk meg a söreinket itták meg, aztán mégsem tettük szóvá... :S
Aztán jött a dán óra. Már a negyedik lessonnél tartunk, az infinitive, az imperative és a jövő idő mikéntjét tekintettük át. Továbbra is tartom, hogy a kiejtés lehet majd a vízválasztó.
Kóruséneklésen 2 dallal foglalkoztunk, egy dánnal, mely benne van a daloskönyvünkben, míg a másik már jóval ismertebb volt, egy Simply Red dal, a Something got me started. Ezt is külön lány és fiú szólamban gyakoroltuk, nekünk megint elég volt fele annyi idő, mint a lányoknak, hogy elfogadhatóva álljon össze a hangzás... Jó volt megint énekelni, de azt hiszem ezt már említettem egy párszor.
Végül a táncon a jive lett befejezve, szerencsére, mert nem igazán szeretem ezt táncot. A következő remélem tradícionálisabb lesz és nem ilyen pörgős, komplex, mint a végén lett a cha-cha-cha, meg volt ez a jive.
Este még volt egy közös képnézegetés, de nem igazán voltam a dánokkal egy hullámhosszon, mert míg ők szinte csak egymást fotózták, mindenféle pozitúrában, addig én inkább a tájra összpontosítottam. Megint csak nem vagyunk egyformák...

hétvége - első rész

A péntek reggel érdekesen indult, mert nem az órarend szerinti Svend-féle Fun & Fitness, mozgásos óra volt, hanem egy Erik-féle "sétáljunk egyet a környéken", mely arról szólt, hogy miként maradhatunk egészségesek, ha legalább 10.000 lépést teszünk naponta. Ez mennyire egészséges, hány százalékkal csökkenti a különböző érrendszeri és szívbetegségek, na meg az elhízás kockázatát. Így aztán 1,5 órán át sétáltunk Hadstenben és a környékén. Aztán megint éneklés, majd az első igazi dán óra. Elkezdtünk ismerkedni a könyvekkel, meg a kiejtéssel is, az alapok alapja a "hogy hívnak", "honnan jöttél" stb. kérdések voltak. Érdekes hallgatni, hogy a nemzetközi osztály különböző országbeli tagjai hogyan próbálkoznak meg a kiejtéssel. Az már most látható, hogy a más betűkészlettel rendelkező embereknek (a lengyel illetve a bolgár és az orosz származású észt lánynak) mennyire más a kiejtése. Az órával kapcsolatban csak egyetlen bajom van, hogy elég rövidnek érzem ezt az idő mennyiséget, ennyi emberre, Steffen mondta is, hogy itt tényleg csak megismerkedni fogunk a dán nyelvvel. :( Na majd meglátjuk, én szeretnék többet is... Érdekes dolog egyébként idegen nyelvről tanulni egy másik idegen nyelvet. Várom már a következő órát megint!
Jött a "szokásos" ebéd, amelyről egyébként jut eszembe, nem is annyira szokásos... Volt már eddig is jónéhány olyan étel, mely enyhén szólva furcsának tűnt, bár ha nem látja az ember csak eszi, akkor nem is tűnik annak. Például azt hiszem nem kell említenem, mennyire fontos a dánoknak az egészséges étkezés, többféle rozs és teljeskiőrlésű kenyér, saláták és zöldségek széles spektruma vonul fel egy-egy étkezéskor. Így aztán néhány különlegesebb költemény is helyet kap, például a reszelt sárgarépa szőlővel, vagy egy különlegesebb fajta vegyes saláta (lollo rosso és ruccola spárgával, hagymával és... eperrel :O ), vagy paradicsom leves őszibarackkal, esetleg sárgabarackjam reszelt sárgarépával. :)
A "munkanap" levezetéseként következett a röplabda, így aztán most már szinte minden labdás csapatsportot kipróbáltam, talán csak a vízilabda maradt ki, de aztán mit lehet tudni, lehet, hogy az is sorra kerül még!
Vacsorát követően összeállítottuk a beosztást a hétvégi konyhai munkához, mert a szabad hétvége miatt a konyhán sem dolgoznak.
Pihenésképpen aztán még segítettem a rock együttesnek is, hogy egy kicsit gyakorolhassák az együtt zenélést, beálltam basszus gitározni... ÉN! :O Igen, én, bár nagy dolgokat nem valósítottam meg, csak az ütemet adtam az egyik zene szám alá, azt mondták egész jó volt. Ha ők mondják akkor biztos igazuk van. ;)
Estére aztán teljesen kiürült az épület, mert a dánok nagy része hazament a hétvégére, így csak néhány dán plusz a 10 nemzetközi maradt benn. Este aztán összeültünk beszélgetni pár üveg bor társaságában a bennmaradókkal, majd jól éreztük magunkat.
A szombati reggelit követően bementünk Aarhusba, mert most van a fesztiválhét (festuge), koncertekkel, bulikkal, nagy nyíltszíni, kikötői sörőzőkkel. Bóklásztunk a városban, majd beültünk az egyik ilyen "ivóhelyre" és a tengertől 20 méterre, jó hangulatban, sör (2 literes műanyag korsók) mellett beszélgettünk az élet nagy dolgairól! :) Este aztán a dánok elmentek vacsorázni, míg a nemzetközi csoport meg útra kelt, hogy belevesse magát az aarhusi éjszakába...

találkozás a dán nyelvkönyvvel

Ma reggel kipróbáltam a mosógépet is...
Mivel lassan nem maradt már mit felvennem, ezért gondoltam egy merészet és lementem a mosógépekhez, majd betáraztam az egyiket a szennyeseimmel. Érdekes szerkezet, mármint nem a mosógép maga, hanem konkrétan ezek. Az természetes, hogy minden dánul van csak ráírva, de különféle szerkezetek is rá vannak szerelve. Az egyiken keresztül tudjuk működésre bírni, hiszen oda kell a mosó tokent dugni, de hogy a másik mire való, arra nem igazán tudtam rájönni. Na mindegy, betáraztam, aztán elindítottam. Érdekes volt, hogy mikor beállítottam a programot, azt írta, hogy 25 perc lesz a mosás, pedig általában 50-55 perc a normál 40 fok. Aztán meg mikor félóra múlva lementem, még mindig volt hátra közel félóra?! Ki érti ezt? A lényeg a lényeg, minden gond nélkül végülis kimosta a ruhákat, ráadásul mosóport sem kellett használni, ugyanis magától adagolta a gép az anyagot.
A nap lényegi része eztán kezdődött, közös éneklés, majd elvileg kezdődött volna az első dán óra... Ehelyett volt még egy megbeszélés a francia úttal kapcsolatban, látnivalók és a szükséges dolgok átbeszélése miatt, úgyhogy a dán óra mindössze annyi volt, hogy megkaptuk a nyelvkönyveket meg a szótárt, majd elmentünk ebédelni. :S Nem voltam feltétlen boldog, hogy nem tanultunk még mindig semmit dánul.
Ebéd után kezdődött a kóruséneklés óra, 12-en vagyunk rajta és csak 2 fiú... Az első napi számok között szerepelt az Only You, meg az Eternal Flames is a Banglestől. Egészen érdekes is kis közösségben, szabad akaratomból énekelni. Állítólag lesz egy nagy buli majd valamikor novemberben és ha minden igaz, akkor fel fogunk lépni rajta a kórussal... :)
Közben egy kisebb meglepetés ért, mikor megláttam a kiírást a francia úttal kapcsolatban, ugyanis ki lehetett választani, hogy ki mit szeretne csinálni, canyoning-olni (kanyonban gázolni, akár derékig érő vízben), vagy rapelling-elni (egy kifeszített kötélen egy szerkezetbe kapaszkodva A-ból B-be jutni), vagy esetleg íjászkodni, netán barlangba menni, vagy éppenséggel sziklát mászni. Természetesen az utóbbit választottam prioritással, hiszen ezt szeretem és ráadásul hoztam is hozzá a felszerelést. Szóval amint kikerültek a faliújságra a listák, meglepetéssel tapasztaltam, hogy a barlangtúrás csoportba raktak... :S Persze nem hagytam magam, a következő óra úgyis Rikke-vel volt (tánc), rákérdeztem. Teljesen meg volt lepődve a dolgon, azt mondta, hogy természetesen átkerülhetek a másik csoportba, hiszen nekem legalább némi ismeretem van a hegyekkel kapcsolatban és akár még segíteni is tudok nekik. Úgyhogy megnyugodtam.
A tánc az fantasztikus volt, már csak azért is, mert legalább 30-an voltunk rajta, tehát a csoport jelentős része felvette ezt az órát. Az első tánc amit elkezdtünk tanulni némi bemelegítő és bizalomépítő gyakorlatok után, az a cha-cha-cha volt. A táncot Ekaterina-val az egyik észt lánnyal gyakoroltuk be, majd a táncpartner csere után Line-vel, egy dán lánnyal gyakoroltuk tovább. Rendesen lefáradtunk az óra végére. Igazából egy apró gondunk van csak a tánccal, hogy kevés van egy héten belőle. ;)
Aztán zuhany, majd vacsora, végül egy közös, játékos összejövetel (számomra ismét póker) az ebédlőben. Szóval nem mondok újdonságot, de ez a nap is jó volt, ugyanúgy, mint az eddigiek...