A csütörtök mely kedd is volt egy kissé...

Konyhában most voltam az első periódusban utoljára felelős, mivel holnap meglepetés helyre megyünk, ezért korán indulunk, így nem lesz reggeli, csak ott.
Csapatépítettünk, illetve megbeszéltük, hogy ki, hogyan érezte magát ebben a témában.
Dán órán Steffen bejelentette, hogy a második periódusban nem kötelező járni az órákra, remélem ezt ki fogják használni azok, akiket nem érdekel a dán nyelv és hagynak minket, hogy ebben a két hónapban amit lehet, el tudjunk sajátítani.
Ebéd után a tanulás és film készítése vette át a helyet, majd a vacsorát követően a keddről elhalasztott kaffeaftent tartottuk meg, melyen a dánokkal egy kötetlen, kérdezz-felelek típusú beszélgetést tartottunk, mert Franciaország óta (ahol azért esténként egész jókat beszélgettünk, egyikükkel-másikukkal), megint különvált a nemzetköziek és a dánok csoportja(i).
Jó volt, a második periódus végén valószínűleg ismét megcsináljuk.

Szerdai hétfő

Először is egy köszönetnyilvánítás a dania.lap.hu oldal gazdájának, mert érdemesnek találta ezt a blogot, hogy megjelentesse az oldalon, ezáltal lehetőséget adott azoknak, nektek, akik akár nap, mint nap olvassátok a bejegyzéseimet és ezáltal egy magyar diák szemével tekinthessetek bele egy népfőiskola mindennapjaiba.

Ez a nap nem az a nap volt mint ahogyan a naptár jelezte, de mégis. A hétfőt most pótoltuk, ellenben a konyhai kisegítésnél szerdai nap szerint intéztünk mindent. A reggeli jelenlétemet egy korábban meg nem jelent társam látta el, de azért nem lehetett sokáig aludni, mert hát mégis hétköznap van.
A reggeli után mentünk felvenni a filmünkhöz egy jelenetet a Rikke-ékhez, majd sikerült még azt is letárgyalnia a főrendezőnek (Zsuzsinak), hogy a gyerekeik átjöjjenek este egy másik jelenet felvételéhez. Gőzerővel halad a film, 2 héten belül bemutató. Már mindenki várja, hiszen már az egész iskola tud róla, még az igazgató is! :)
Az együtténeklésen volt egy érdekes előadás az igazgatótól, melyben az egyik diákot érintve bemutatta az autizmust. Mindenki tudta, hogy az egyik dán diák egy kicsit más (nem pont ez a legjobb szó, hiszen számukra meg valószínűleg mi vagyunk azok), kicsit érzékenyebb, kicsit aktívabb és sok esetben még okosabb is mint mi. Mivel eddig senki sem volt tisztában a helyzettel, sajnos volt pár olyan eset amikor valaki megbántotta őt, de úgy gondolom ezután az előadás után már mindenki tudni fogja, hogy egyes helyzetekben mit tegyen, vagy mit ne, illetve elfogadja őt olyannak amilyen.
Most volt az utolsó aktív csapatépítés óránk, hiszen a jövő héttől (már a második periódusban) elkezdjük a labdajátékokat, illetve belekezdünk a fotózásba is. :)
Az ebédet és a konyhai feladatokat követően mentünk festeni. Mivel a hétvége előtt egy kis házi kiállítást csinálnak a képeinkből, így igyekeznem kellett befejezni azt, amelyiket erre szántam. Sikerült, úgyhogy most egy ideig kinn fognak lógni a képek a gym-hez vezető folyósón.
Vacsoráig vágtunk egy kicsit a filmen, majd vacsora után tanulás, hiszen portugál óra volt 9-től. Sajnos a WiFi most is bénázott, így jópárszor leszakadtam a konferencia tanulásról, de szerencsére azért sikerült végigvinni az órát.
Ja, majdnem elfelejtettem, mintegy keretbe foglalva a mai napi blogot, lehet szavazni a legjobb fotóblogokra. Ha valaki érdemesnek találná az enyémet, akkor nosza szavazzon! :)
http://myphotosabouttheworld.blogspot.com/, bár ez megtalálható itt az oldalsávon is, szóval egy bazi nagy ikont kell keresni az említett blog jobb felső sarkában. (x) ;)

Fárasztó hétfő

Ez a mai nap ismét arról szólt, hogy miként lehet, minél több sportot minél több ideig űzni. Ma csak 4,5 órát sportoltam megint, ebben volt mindenféle a kosárlabdázástól a fociig, a tollaslabdától a trampolinozásig, de csak szépen lassan...
Reggel az első feladat az étkezőben talált, ugyanis az elkövetkező két hétben mi nemzetköziek vagyunk a sorosak a konyhában. Minden reggel plusz szerda délben vagyok én a serénykedő brigádban. Aztán gyorsan rendet raktunk, meg még letörölgettem az asztalokat, de aztán nagy rohanás, ugyanis a csapatépítő team már készülődött az udvaron az induláshoz az aarhusi torna és trampolin csarnokba. Gyorsan összekaptam magam, majd nemsokára el is indultunk.
3 órányi mozgás várt ránk, mindenféle olyasmi, amely egy tornacsarnokban lehetséges, megspékelve a trampolinokkal. Sokféle érdekes dolgot csináltunk, szerencsére az ex tornatagozatos általános iskolai létem sokat segített, bár azóta nem is nagyon ugrabugráltam ilyen szereken. Volt egy olyan alkalmatosság, mint egy ugrálóvár, csak éppen nem vár volt, hanem egy rövid futópálya. :) Az ottlétünk első felében (persze csak a bemelegítés után) ez volt a középpontban nekünk (mivel a fiúkat és a lányokat külön csoportokba osztották), különböző ugrásformákat hajtottunk rajta végre, hiszen nagyon jól lehetett rajta dobbantani. Kicsivel később bejött még egy normál dobbantó is egy szép nagy szivaccsal, és azon is próbálkoztunk. Körülbelül féltávnál cseréltünk a lányokkal és mi mentünk a trampolinokhoz. Vicces szerkezetek, nem mindegy, hogy melyik részére és milyen ütemben, milyen testtartással ugrottunk, mert egyéb esetben érdekes meglepetésben lehetett részünk... A legjobb rész az volt, amikor a trampolinról egy szivacstengerbe kellett ugrani, különböző szaltók és mutatványok után! :D
Az óra vége felé szabad foglalkozásként mindenki azt csinált amihez még kedve, s ereje volt.
Ebédre visszaértünk, majd jött a festészet. Tovább folytattam az éppen aktuális képemet, egész jól kezd kinézni, legalábbis nekem tetszik, sőt a festő tanár is azt mondta, hogy egész jó...
Ezt követően nekem jött a szabadabb idő, ebben lementem egy kicsit még kosárlabdázgatni, majd vacsora után meg kimentünk focizni a fiúkkal, lányokkal. Ja mielőtt még kimentünk volna, gyorsan tollasoztam egy szettet a Zsuzsival.
Szóval ezen a napon sem szükséges altatni, mert eléggé sikerült lefárasztanom magam.

Megint egy újabb hétfő

Nyugodt, ámde nem eseménytelen nap volt ez.
Reggel a szokásos menetrend, reggeli annak aki fel tudott kelni, majd regenerálódás 10-ig, aztán együtténeklés, majd csapatépítés óra. A tervek szerint rövid megbeszélés lett volna a csütörtökkel kapcsolatban, de hosszú lett belőle, így aztán nem maradt idő semmi másra. Viszont megvan a teljes programunk az általános iskolásokkal töltendő napunkra. Aztán a végén rákérdeztem, hogy mi lesz a jövő heti trampolinozással...Hát Rikke teljesen elfelejtette az egészet, így aztán mondta, hogy még figyelmeztessem, hogy közölje az információkat a csoporttal. Majd jött az ebéd... Ez volt az első olyan kaja, amely nem tetszett... Az elején már a gomba levest is fenntartásokkal kezeltem, de utána nyeles csirkecomb volt rizzsel, hozzá mazsolával megszórt saláta... :S Mindegy, igazából nagy gondot nem okozott, hogy nem ebédeltem. Viszont akár akartam, akár nem, az egész nap során mérhetetlenül intenzív trágya szag terjengett az iskolában és gondolom a környéken is, úgyhogy csak óvatosan vettem levegőt szabad ég alatt. :(
A továbbiakban, festésen jóval többen voltunk mint egyébként, mert egy másik tanár megbetegedett, így a diákok arról az óráról is lejöttek hozzánk. Egy teljesen új dologba kellett belekezdenünk, valamiféle őszi hangulattal és levelekkel. Remélem majd kiderül, hogy mi is lesz ebből.
Vacsoráig folytattam a tanulást és utána is, majd feltöltöttem a maradék anyagot is a YouTube-ra, így most már nincs elmaradásom ebben sem.

Pörgés és sport a jelszó

Reggel 6.45-kor csörgött ismét az óra, hogy atombiztosan további 3 szundival időben tudjak felkelni a reggelihez, csakhogy... Miki is szokásához híven beállította az ébresztőt, de vagy nem hallotta, vagy nem érdekelte, hogy csörög, 7-kor és egy nyögvenyelős szundi múlva ismét ordíttatta az ébresztőjét és csak kb. 5-5 perc után kapcsolta le. Ez ahhoz tökéletesen jó volt, hogy leérjek a reggelihez, de neki még így sem sikerült, 10 előtt pár perccel kelt, hogy az együtténeklésre azért leérjen.
Csapatépítés órán különféle érdekességeket csináltunk ismét, többnyire 2 személyes dolgokat, de igazából ezek inkább erősítő feladatok voltak, mint sportos-játékosak. Aztán 3 fős csoportokba kerültünk és úgy is csináltunk egy hülye feladványt. Ennek a lényege az volt, hogy az egyik lefeküdt a polifoamra háttal, a másik keresztbe rajta, míg a harmadik ismét keresztbe, tehát úgy mint az első, csak 180 fokkal elfordulva. A feladat az volt, hogy ki kellett szabadulnia a középsőnek a szendvicsből. Na most ez nem is lett volna probléma, ha az egyik társam ne lett volna bőven túl a mázsán, míg a másik meg állandóan a konditeremben lóg, bár nem egy kigyúrt állat, de akkor is. Na jó nekem sincs panaszra okom, főleg amióta így naponta standardban megvan legalább 3 óra sport foglalkozásom. Szóval majdnem sikerült kiszabadulnom a szendvicsből, de nem igazán kaptam levegőt az elején, mikor szorítottak ezerrel, nehogy kiszabaduljak. Az óra végén meg kaptunk egy feladatot, miszerint a következő hétfői órára ki kell találnunk egy játékot. Ehhez számokat kellett mondani, az új 3 fős csapatok minden tagja mondott egy kétjegyű számot és ezekből egy kulcs alapján kiderült, hogy milyen fő paraméterek szükségeltetnek a játékhoz, amit nekünk kell majd prezentálni. Érdekes lesz ez is! :)
Ebéd, majd festészet. Festészeten haladok a műveimmel, lassan, de biztosan.
Egyébiránt próbáltam beszélni az ügyvéddel, hogy megkérdezzem, hogy mi újság, mert nagy a csend. Erre természeten megint nem tudtam elérni, mert fontos tárgyalása volt, míg amikorra mondták, hogy hívjam ismét, akkor meg már nem volt bent, mert el kellett szaladnia... :S Most vagy hülyének néz, vagy ennyire nem érdekli az ügyem, nem tudom. Azt hiszem kap annyi pénzt, amiért azért lehetne segítőkészebb is, nem értem...
Vacsora előtt elmentünk Zsuzsival egyet kerékpározni, gyakorlásképpen, hiszen így kell majd hazajönni csütörtökön. Na most hihetetlen mennyiségű autó közlekedik a suli feletti útnál, így aztán paráztam is rendesen. Visszafelé a suli utcáján jöttünk, na itt már nyugisabb volt, ítt csak egy csörgedező patakba akartam majdnem beleesni... Nem sikerült szerencsére. Kb. félórát kerékpároztunk, jól esett (mint ahogyan utána az eső is).
Vacsora után meg kétórát fociztunk, az is jó volt, úgyhogy a napot legalább 4-4,5 óra sportolással töltöttem. Este aztán meg pihi és dán volt még a terítéken.

hétfő, mert a hetet valamivel el kell kezdeni

Megint jól aludtam... Ahogy megszokom a helyet, annál jobban vagyok képes aludni. Na nem a hosszúságára gondolok most elsősorban, hanem a minőségére.
Ma a csapatépítés helyett, elmentünk sétálni egyet az erdőben, mert a csapatépítés most azoknak szólt, akik a múltkor a rendőrségi gyakorlaton voltak, de egyébként felvették ezt az órát. Mindegy, jó volt ez is, megint egy kis mozgás a természetben.
Festészeten végre érdemben tudtam haladni a képpel, úgyhogy végre ott is ért sikerélmény, már csak órák kérdése és készen leszek. :)
Tökre örültem, hogy sikerült találnom a byki.com -on dán kiejtéses szavakat. Igaz, hogy csak az alapok, de mégis, nagyon sok esetben nem a szavak megtanulásával van a baj, hanem a kiejtéssel. Gyakoroltam is, nagyon jó! :) Ha valaki esetleg szeretne nyelvet tanulni mostanság, akkor ajánlom a szoftvert, nagyszerű termék!
Vacsora után még megbeszéltük egy megbeszélésen, hogy miről beszéljünk, majd azt is, hogy mikor fogunk megbeszélni megint arról, hogy mit szeretnénk az azt követő megbeszélésen megbeszélni... ;) Kicsit komolyabban, szóval egy meetinget tartott az Einsteines csapat, hogy milyen tapasztalatok voltak az első bulival kapcsolatosan. Mekkora bevételt realizáltunk, min szeretnénk változtatni, milyen piákat kellene még vásárolni.
A dánok nagyon szeretnek megbeszéléseket tartani, szinte mindenről, szinte bármikor. Amely jó, csak annyi a hátulütője (egyelőre), hogy mindezt dánul teszik és kb. a 1/4-ét tolmácsolják felénk angolul... :S
Na de sebaj, a decemberi bulikra már bízom benne, hogy nem nagyon kell fordítani! ;)

a csütörtök jelzőt se kap...

Egy rövid és az otthoni helyzet miatt kissé frusztráló nap volt ez a csütörtök.

A lakásügy továbbra sem halad úgy ahogyan szeretnénk és kétlem, hogy októberig rendeződne az egész... :( Na mindegy, innen a távolból idegeskednem teljesen felesleges!

Reggel kezdtünk egy sport és csapatépítés órával. Rykke olyan feladatokat adott, ami tényleg csapatépítő jellegű volt. Nem voltunk teljes létszámban, ugyanis a diákok egy része, egy rendőrségi gyakorlaton vett részt (tömegoszlatás, kríziskezelés stb.), ugyanis ők szeretnének a suli után a rendőrség kötelékében szolgálni. Számunkra ez is meglepetéssel szolgált, hiszen az otthoni helyzetet ismerve, nem igazán ez a szándéka a mai magyar fiataloknak. Itt van presztízse és megbecsülik, ha valaki rendőr...Elgondolkodtató, mert a közel 50 diákból majdnem a 20%! képzeli el a jövőjét a rendőrség kötelékében.

Na de visszatérve a csapatépítéshez, volt olyan feladat, hogy egy nagy kötelet (melynek a két vége össze volt kötve) kellett bekötött szemmel megfognunk (8 embernek), majd anélkül, hogy beszéltünk volna, négyzetté formálni. A következő feladatban már beszélhettünk, de még mindig bekötött szemmel kellett lennünk, így azért kissé négyzetesebb formát sikerült már kialakítanunk. Ezt követően megbeszéltük a tapasztalatokat, majd kimentünk a suli elé a füves domboldalba, ahol egy ismert játékot adtuk elő, melynek célja, a birkák karámba terelése. Jó volt, én voltam az egyes számú birka. :D A terelő egy helyben állt, míg mi bekötött szemmel az utasításait, jeleit követve jutottunk el a karámba. Az óra végén egy újabb érdekes feladat következett, ebben csak dánok vettek részt. 4 bekötött szemű embernek kellett figyelni egy másikra és követni az utasításait. A cél az volt, hogy a 4 embernél egy-egy fonal, mely rá volt erősítve egy befőttes gumira, amit egy vízzel teli pohárra kellett ráhelyezni, majd ezéltal felemelni... Sikerült nekik! :)
European Studies-on különféle mutatók alapján próbáltuk vizsgálni az EU országokat, mi lehet a különbség és miért, melyik országban miként látják a helyzetet.