Utolsó előtti...

Ezek a napok már eléggé zsúfoltak, nincs olyan pillanat, hogy ne attól tartanék, hogy mit nem tudok megcsinálni, amit szerettem volna...
Az utolsó festészet, melyen végre sikerült befejeznem az ajándékokat. Az első óra után nem számítottam rá, a végére ennyire megszeretem az egészet. Márpedig így van, a festészetben is sikerült társakra lelnem. Különböző festők, témák adtak alkalmat arra, hogy kipróbáljak különböző technikákat. Korábban is szerettem volna festeni, de igazán nem gondoltam rá, itt megadatott a lehetőség. Később is szeretnék még festeni, mert jó dolog látni, ahogy szépen lassan elkészül a mű.
Az ebédnél megint valami érdekeset kóstolhattunk. Érdekesek, de finomak a dán ételek, mindent összeraknak mindennel... Nehéz volt az elején megszokni, de nekem sikerült, talán egyetlen egy alkalommal nem laktam csak jól. :)
Az utolsó Svend féle Norbi tornát már nem is Svend tartotta, hanem Mr. Erik. Érdekes stílusban, bár látszott rajta, hogy nem igazán foglalkozott vele korábban. Mindegy kellőképpen sikerült még egyszer lefáradni...
Este aztán kezdetét vette az előkészület a holnapi utazáshoz...

Elf támadás

Szerencsére most sem maradtam le a nap első étkezéséről, úgyhogy megfelelő mennyiségű táplálék magamhoz vétele után bele is tudtam kezdeni a napba.
Festészeten folytattam a projektjeimet, ennek kapcsán, illetve barátok, ismerősök felkérései alapján elgondolkodtam egy újabb blog indításán, amelyben közszemlére tehetném a festészeti remekműveimet, ugyanis nagy valószínűség szerint a későbbiekben is szeretném folytatni a festést.
Együtténeklésen már a héten megkezdett úton haladtunk, karácsonyi és szerelmes dalok minden mennyiségben, ráadásul a mai napon az együtténeklés után további közös éneklős rész volt, így aztán Steffen meg a diákok számára is adódott bőven lehetőség a gyakorlásra. Ebédet követően jött egy kisebb szünet, melyben azt terveztük Zsuzsival, hogy elmegyünk az önkormányzathoz, de kissé keresztül húzták a számításainkat, mivel a kerámiásoknak a mai volt az utolsó nap, amikor ki tudták égetni a csecsebecséiket, így ahhoz kellett hozzákészülniük, úgyhogy elnapoltuk holnapra az "ügyintézést".
Vacsora előtt aztán ismét Svend világa, Norbi torna avagy Grundidræt... Most már szerintem Svend sem erőlteti annyira az egészet, hogy szinte meg se tudjunk mozdulni, mert most is csak mintegy 20 percnyi bemelegítés után, 3 részre osztotta a társaságot, az egyik rész lement a konditerembe, a másik a tornateremben futsalozott, vagy floorballozott, míg a harmadik a tornateremben a színpadon végezhetett különböző erősítő. átmozgató gyakorlatokat. Mondanom sem kell, megint jól elfáradtam, karácsonykor hiányozni is fog ez a testmozgás mennyiség.
Azt nem tudom, hogy az elfes dologban a tanárokat is lehetett-e húzni, de az biztos, hogy valaki egy kissé tréfás kedvében volt, ugyanis a vacsorához megérkezvén az étkezőbe, láttuk, hogy valaki(k) megfordították azt az asztalt, ahol a tanárok szoktak ülni, így aztán az asztal lapja a talajon, míg a négy láb meg az égnek meredve állt, de arra azért figyeltek, hogy az asztal hátlapjára azért szépen rendesen visszapakoljanak mindent, mintha mi sem történt volna. :D Az egészben az volt az érdekes, hogy ránk, nemzetköziekre próbálták fogni ezt az egészet és bár jó poén volt, nem mi voltunk. Zsuzsi meg is jegyezte, biztosan azért történt, mert nem fordítanak nekünk le mindent a tanárok, amikor az étkezések utáni "messages" szakaszhoz érünk. Nekik viszont most lefordították! :D
Aztán én is megkaptam, mármint az üzenetemet az elfemtől. Mit sem sejtve érkezem a szobámhoz a vacsorából, de az elfnek köszönhetően nem tudtam bejutni, mert az ajtókeretre ragasztott nagy papírra írt üzenettel jelezte, hogy megvan, jól van és Boldog Karácsonyt kíván, meg minden, és egy kis meglepetéssel is kedveskedett, kaptam tőle még egy üveg sört is! Szerencsés vagyok, mert az én elfem nem negatív, vagy morbid dolgokkal lep meg, hanem így. Köszönöm! :)
A "kultúr sokk" után még megpróbáltam beszélni a fogorvosommal skype-on, mert egy kontrollra nem ártana elmenni, most már fél év után, de nem sikerült elérnem, már nem voltak bent, majd holnap ismét próbálkozom. Ezután K.O., mint akit fejbekólintottak, úgy ledőltem aludni, mert nem bírtam nyitva tartani a szemem, ennek köszönhetően egy két és fél órás alvás blokk után, az éjszakába nyúlóan folytattam a dán szavak felvitelét a byki-be...

Végre megint hétfő

Ismét a fedélzeten... :) Ugyan reggel nem nagyon sikerült felkelnem még, de aztán végre megint órákra mentem.
A reggeli együtténeklésen Márti bejelentette, hogy a holnapi nappal hazamegy, így aztán kezdetét vette az összekészülés és hazamenetel projekt is. Megismerhettünk egy érdekes dán szokást, a karácsony manók, elfek eljövetelét, illetve inkább csak működésük megkezdését. A lényeg az, hogy húzni kellett egy kalapból egy nevet és aki rajta szerepel annak kell a húzó személy részéről különböző meglepetéseket kitalálni, apró dolgokat adni, persze titokban, nehogy kiderüljön, kinek ki a manója, elfje. :D
Labdajátékokon, fociztunk, de nem a "tétre és vérre" menő küzdelmet domborítottuk ki, hanem a labdás gyakorlatokat. Jó volt, megint kellemesen elfáradtam utána.
Ebédet követően festészet következett megint, a papírkartonos dolgot félretéve, belekezdtem a tervezett képekbe, úgyhogy már csak időre van szükségem, aztán ismét sikerélmények tömege érhet, amint elkészülnek a művek.
Vacsora után aztán a dánnal is haladtam, mármint a dán könyvből a szavak bevitelével a byki-be. Már csak 5 lecke van hátra és lesz egy körülbelül 2500-3000 szavas és kifejezéses dán szótáram!

Egy nehéz éjszaka nappalja... :)

Túléltem az éjszakát, bár a korai szakasza eléggé kritikus volt... Na jó nem ennyire, de mégis, még a takaró alatt is fáztam... Zsuzsitól délelőtt kaptam Neo Citrant meg valami torokfertőtlenítő tablettát úgyhogy, az remélhetőleg hatni fog. Régen nem voltam ilyen nyamvadt, mint most.
Az együtténeklésre nem is nagyon akartam lemenni, de mégsem volt baj, mert a holnapi workshop day témáit beszéltük át. Nagy változás nem lesz nekem, ugyanúgy lesz kórusozás, mint keddenként mindig, Erikkel is lesz óránk, mint ilyenkor mindig, míg a délután fog változni tánc helyett filmnézés lesz, egy Woody Allen filmet fogunk megcsodálni.
A labdajátékokat most kihagytam, a sűrű levegővétel a futkározás miatt nem biztos, hogy használt volna.
Ebéd után lementünk festeni, illetve pontosítva a festészet órára, ugyanis a mai projekt a múlt heti kiállítás után az volt, hogy kartonpapírból kell(ett) kitalálni valamit, ami ötletes és jó. Kemény dió, de majd csak lesz valami.
Vacsoráig az angol szótáramat rendezgettem és töltöttem át a byki-be, majd vacsora után ugyanezt tettem a dánnal is.
A hó itt is megjelent, kb. fél 7 magasságában kissé elfehéredett a táj...

Hétfő, de csak egy kicsit

Fel tudtam kelni reggelizni!! :) Szerencsére most nem aludtam át, így vételeztem egy kis táplálékot magamhoz.
A labdajátékok elmaradtak, mert jött egy dán politikus előadást tartani, így a dánok mindegyike ott ült és figyelt. Ennek köszönhetően, mármint a látogatásnak, az ebéd is később kezdődött, aztán a többi óra is tolódott egy kicsit.
Festészeten erősen gondolkodóba estem, mi legyen a következő remekmű, mert éppen elfogytak azok a vásznak amelyek nekem kellenének. Így aztán vászonhoz kerestem ihletet. :)
Közben indítottam még egy mosást is, mert már nem nagyon maradt cuccom amit felvehetnék, úgyhogy el is határoztam, hogy mikor hazamegyek megint veszek egy pár cuccot, mert sosem lehet elég tartalékkal rendelkezni. Vacsorát követően megint lementünk focizni, de ez most nem volt egy jó ötlet, a talaj sem volt jó, meg az idő sem volt a legjobb, bár egyáltalán nem esett semmi sem, se hó, se eső, se jég, csak szimplán hideg volt, talán 3 fok... nem esett jól. :S
A következő dán kultúra és politika órára kellett egy kis előadást készíteni a dán modellből, miért jó, mi volt korábban, most mi a jellemző rá. Érdekes olvasmány, pláne angolul...

Reményteli szerda

A napot egy jól sikerült alvással indítottam, így szerencsére a festészetre frissen érkeztem, ahol belekezdtem a nagy művembe. Mivel már régóta kacérkodtam Münch Sikolyával, így gondoltam egy merészet és belevágtam. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy ennyire rabul ejt, de erről majd később...
Festészet után megbeszélős-éneklős összeülés volt ismét, de egy kis meglepetés koncerttel egybekötve, a múlt hétre ígért duo most lépett fel és egy nagyon hangulatos, vidám előadással rukkoltak elő. Egyikük zongorázott, másikuk, aki a mókamester szerepét is betöltötte, nagybőgőzött, meg harmónikázott, később aztán utánuk néztem és kiderült, hogy külön-külön igencsak ismertek egész Dániában, bár a párosukról egy cd-n és egy dvd-n kívül nem nagyon találtam semmit. Mindegy, a műsor jó volt, tetszett mindekinek.
Ebéd után ismét elmentünk az önkormányzathoz, de sajnos jó hírt nem kaptunk, ezzel a tartózkodásival, amelyet az ösztöndíj mellé kaptunk nem dolgozhatunk még 15 órában sem...:S
Pedig mondtuk, hogy a kitételként említett speciális eset, a nyelvtanulás lenne a munkával a célunk, de a válasz nemleges maradt. Próbálunk információkat gyűjteni, hogy van-e esetleg lehetőség másfajta tartózkodásira, de erről csak a jövő héten fogunk megtudni többet.
Vacsorát követően aztán leültem Lars-szal, mert a családi hétvégéhez kell összegyűjteni pár fotót, mely egy kivetítőn megy majd egész szombat este, és mivel tudták, hogy én nagyon sok képet készítettem, ráadásul nem is főként a bulizó fiatalokról, így a képek nagy része az én "munkáim" közül kerül majd ki. :D
Éjszaka aztán visszatértem a képemhez, hiszen a fotó válogatás közben megittam vagy három kávét, úgyhogy nem voltam egyáltalán álmos... Így hajnali 4-re kerültem ágyba, ellenben készen lettem a festményemmel! :)

Első novemberi hétfő

Ma végre ki tudtam pihenni magam, még ha ennek a reggeli is látta kárát, mivel nem mentem le, hanem aludtam helyette. Ebéd előtt aztán labdajátékokkal mozgattuk meg magunkat, majd jött a festészet. Fő projekt nem volt, mindenki az eddigi be nem fejezett művein dolgozhatott, vagy kezdhetett bele egy másikba. Sikerült kitalálnom, hogy mit fogok következőre megfesteni, vagy egy Sisley tájképet, vagy pedig Munch híres Sikolyát. :) Biztos nem lesz olyan mint az eredeti, de mégis. Alig várom már, hogy szerdán belekezdhessek. Ja, egyébként festészet alatt ment híre, hogy készen vannak a tablóképek. Azt hiszem jobb lett volna, ha nem, mert amint kiderült, nem vagyok rajta a képen! :S Legalábbis arcilag, hiszen a nevem ott van, csak a szobatársamat tették oda is, így aztán míg ő kétszer szerepel, addig én egyszer sem. Az egészben mégis annyi jó volt, hogy a dánok közül többen is felmentek a tanáriba szólni, hogy nálam hiba van, mármint elrontották a képet. Végülis telefonáltak a fotósnak, aki nem tudom, hogy mit fog vele kezdeni, de majd kiderül, legfeljebb nem lesz tablóképem...
Délután forgattunk még, majd közel 90%-os állapotba hoztuk a filmet. Szerda délben bemutató, készül hozzá plakát is, már mindenki tűkön ül, hogy milyen is lesz, én mégis leginkább a fogadtatásra vagyok kíváncsi, remélem azért tetszeni fog nekik.

A hidegzuhany után...

A tegnapi híreket követően, immáron aludván a történtekre egyet, körvonalazódik bennem, hogy hogyan is lehetne megoldani a hazamenetelt, de ez úgyis függ még attól is, hogy mit tudok esetleg pénzügyileg intézni, mármint, hogy a bankkártyával "jegyet" vásárlóknak van-e reményük a pénz visszaszerzésére, avagy sincs...
A suliban igazából zajlik a második periódus nyitánya, szerdán festészeten pvc fóliára kellett különböző motívumokat kreálni, melyeket aztán később fóliahegesztővel fogunk egymáshoz illeszteni. Vacsora előtt Norbi torna, melyben floorballoztunk is egy kicsit, majd utána filmkészítés és tanulás. Mivel pénteken Halloween party lesz, valószínűleg az új "frizurámnak" köszönhetően Hitmanként oldom meg a jelmezesdit, úgyhogy csak egy zakót kellene majd vadásznom a ruhatárban hozzá. :)
Ma labdajátékokon Balleball-t játszottunk, melynek az volt a lényege, hogy egy tépőzáras anyagú "szuszpenzort" és egy hasonló anyaggal a mellén ellátott mezt kellett felvenni, amelyeknek a segítségével el kellett kapni egy labdát, mely aztán beleragadt ebbe az anyagba. A két csapatnak okosan, taktikusan kellett különböző célhelyszínekre juttatni így a labdát, vagy a mellkasunkon, vagy a fenekünkön. Vicces játék volt! :)
European Studies-on nagy nehezen befejeztük a múlt heti filmet, mert közben vitába elegyedtünk a kelet-európai és a nyugat-európai mentalitás közötti különbségeken. Csalás, nem csalás, okoskodás minden helyzetben, stb... Minden szóba került, ami csak az eszünkbe jutott.
Ebéd, majd lementünk a városba egyet sétálni. Gyönyörű a város melletti erdő így ősszel, úgyhogy szombaton reggel még teszek egy újabb kört, fényképezővel felszerelkezve, hogy megörökíthessem ezt a látványt. Vacsi után aztán a finisébe fordultunk a filmnek, csak az én nagy jelenetem van hátra, illetve a Zsuzsinak egy kisebb. Jövő héten elvileg premier!
A tanulás ma sem maradt el...

Szerdai hétfő

Először is egy köszönetnyilvánítás a dania.lap.hu oldal gazdájának, mert érdemesnek találta ezt a blogot, hogy megjelentesse az oldalon, ezáltal lehetőséget adott azoknak, nektek, akik akár nap, mint nap olvassátok a bejegyzéseimet és ezáltal egy magyar diák szemével tekinthessetek bele egy népfőiskola mindennapjaiba.

Ez a nap nem az a nap volt mint ahogyan a naptár jelezte, de mégis. A hétfőt most pótoltuk, ellenben a konyhai kisegítésnél szerdai nap szerint intéztünk mindent. A reggeli jelenlétemet egy korábban meg nem jelent társam látta el, de azért nem lehetett sokáig aludni, mert hát mégis hétköznap van.
A reggeli után mentünk felvenni a filmünkhöz egy jelenetet a Rikke-ékhez, majd sikerült még azt is letárgyalnia a főrendezőnek (Zsuzsinak), hogy a gyerekeik átjöjjenek este egy másik jelenet felvételéhez. Gőzerővel halad a film, 2 héten belül bemutató. Már mindenki várja, hiszen már az egész iskola tud róla, még az igazgató is! :)
Az együtténeklésen volt egy érdekes előadás az igazgatótól, melyben az egyik diákot érintve bemutatta az autizmust. Mindenki tudta, hogy az egyik dán diák egy kicsit más (nem pont ez a legjobb szó, hiszen számukra meg valószínűleg mi vagyunk azok), kicsit érzékenyebb, kicsit aktívabb és sok esetben még okosabb is mint mi. Mivel eddig senki sem volt tisztában a helyzettel, sajnos volt pár olyan eset amikor valaki megbántotta őt, de úgy gondolom ezután az előadás után már mindenki tudni fogja, hogy egyes helyzetekben mit tegyen, vagy mit ne, illetve elfogadja őt olyannak amilyen.
Most volt az utolsó aktív csapatépítés óránk, hiszen a jövő héttől (már a második periódusban) elkezdjük a labdajátékokat, illetve belekezdünk a fotózásba is. :)
Az ebédet és a konyhai feladatokat követően mentünk festeni. Mivel a hétvége előtt egy kis házi kiállítást csinálnak a képeinkből, így igyekeznem kellett befejezni azt, amelyiket erre szántam. Sikerült, úgyhogy most egy ideig kinn fognak lógni a képek a gym-hez vezető folyósón.
Vacsoráig vágtunk egy kicsit a filmen, majd vacsora után tanulás, hiszen portugál óra volt 9-től. Sajnos a WiFi most is bénázott, így jópárszor leszakadtam a konferencia tanulásról, de szerencsére azért sikerült végigvinni az órát.
Ja, majdnem elfelejtettem, mintegy keretbe foglalva a mai napi blogot, lehet szavazni a legjobb fotóblogokra. Ha valaki érdemesnek találná az enyémet, akkor nosza szavazzon! :)
http://myphotosabouttheworld.blogspot.com/, bár ez megtalálható itt az oldalsávon is, szóval egy bazi nagy ikont kell keresni az említett blog jobb felső sarkában. (x) ;)

Érdekes szerda

Ezen a napon is sok minden történt, de igazából nem történt semmi. Mivel a tanárok nagy része valami okból kifolyólag nem volt az iskolában, ezért volt egy pár óra amelyet más tartott, máshogyan.
A kezdetben még nem volt meglepetés, hacsak az nem, hogy a festés elején megbeszéltük, hogy egy-egy képünkkel résztveszünk a suliban egy kiállításon, melyet majd aztán mindenki nagyon megtekinthet, főleg akkor, mikor majd lesz a nagy családi nap. Aztán folytattuk a műveinket, majd a folytatás már más volt, lévén nem volt Steffen, így a szokásos együtténekléssel összekötött zenei blokk elég furcsára sikeredett. Volt itt minden, mint a búcsúban. Mivel ezeket a diákok is megtarthatják, így videoklipeket és egy dán rövidfilmet is megnéztünk, köszönhetően az előadó dán diákoknak. Az i-re a pontot Zsuzsi tette fel, ugyanis megint elgyakoroltatta az apacukát, meg a csip-csip csókát a dánokkal... Elég gyerekes lett, de azért úgy nézett ki, hogy élvezték a dánok.
Ezután ebéd, majd nekem a "szokásos" lyukas óra, melyben mostam, tanultam, tehát hasznossá tettem ismét magam. Az utolsó órákban jött a Norbi torna helyett Niels, aki próbálta Svendt helyettesíteni...
Vacsora, tanulás, majd este portugál óra, melyet nagyrészben egy tanteremben ülve vettem végig, köszönhetően annak, hogy még a kezdés előtt bejött az egyik észt lány skype-olni a gépterembe, majd megérkezett két nagyobb hangú dán lány is, akiktől aztán már képtelenség volt nyugodtan portugálozni. Így átmentem az egyik terembe, ahol kitűnő térerő és nyugodt, csendes légkör fogadott. Szerintem legközelebb is, onnan fogok portugálozni, ha már nem vagyok kötve a köldökzsinórhoz, akkor miért ne?

Fárasztó hétfő

Ez a mai nap ismét arról szólt, hogy miként lehet, minél több sportot minél több ideig űzni. Ma csak 4,5 órát sportoltam megint, ebben volt mindenféle a kosárlabdázástól a fociig, a tollaslabdától a trampolinozásig, de csak szépen lassan...
Reggel az első feladat az étkezőben talált, ugyanis az elkövetkező két hétben mi nemzetköziek vagyunk a sorosak a konyhában. Minden reggel plusz szerda délben vagyok én a serénykedő brigádban. Aztán gyorsan rendet raktunk, meg még letörölgettem az asztalokat, de aztán nagy rohanás, ugyanis a csapatépítő team már készülődött az udvaron az induláshoz az aarhusi torna és trampolin csarnokba. Gyorsan összekaptam magam, majd nemsokára el is indultunk.
3 órányi mozgás várt ránk, mindenféle olyasmi, amely egy tornacsarnokban lehetséges, megspékelve a trampolinokkal. Sokféle érdekes dolgot csináltunk, szerencsére az ex tornatagozatos általános iskolai létem sokat segített, bár azóta nem is nagyon ugrabugráltam ilyen szereken. Volt egy olyan alkalmatosság, mint egy ugrálóvár, csak éppen nem vár volt, hanem egy rövid futópálya. :) Az ottlétünk első felében (persze csak a bemelegítés után) ez volt a középpontban nekünk (mivel a fiúkat és a lányokat külön csoportokba osztották), különböző ugrásformákat hajtottunk rajta végre, hiszen nagyon jól lehetett rajta dobbantani. Kicsivel később bejött még egy normál dobbantó is egy szép nagy szivaccsal, és azon is próbálkoztunk. Körülbelül féltávnál cseréltünk a lányokkal és mi mentünk a trampolinokhoz. Vicces szerkezetek, nem mindegy, hogy melyik részére és milyen ütemben, milyen testtartással ugrottunk, mert egyéb esetben érdekes meglepetésben lehetett részünk... A legjobb rész az volt, amikor a trampolinról egy szivacstengerbe kellett ugrani, különböző szaltók és mutatványok után! :D
Az óra vége felé szabad foglalkozásként mindenki azt csinált amihez még kedve, s ereje volt.
Ebédre visszaértünk, majd jött a festészet. Tovább folytattam az éppen aktuális képemet, egész jól kezd kinézni, legalábbis nekem tetszik, sőt a festő tanár is azt mondta, hogy egész jó...
Ezt követően nekem jött a szabadabb idő, ebben lementem egy kicsit még kosárlabdázgatni, majd vacsora után meg kimentünk focizni a fiúkkal, lányokkal. Ja mielőtt még kimentünk volna, gyorsan tollasoztam egy szettet a Zsuzsival.
Szóval ezen a napon sem szükséges altatni, mert eléggé sikerült lefárasztanom magam.

A szaladó idő nyomában

Annyira szalad az idő, hogy az ember szinte észre sem veszi és mindjárt itt van egy újabb hét közepe. A reggeli szaladást, én alvással helyettesítettem, így nem mentem le reggelizni, bár azt hiszem ezt egyszer-egyszer meg lehet tenni, eddig ez volt a második alkalom a részemről. Viszont a festést már nem hagyhattam ki, így aztán gyorsan összeszedtem magam és leiramodtam a festő műhelybe. Az aktuális projekt szerint őszi képeket kell csinálni levelekkel, de úgy, hogy csak egy-egy apró része marad majd csak meg a későbbiekre, hiszen átfestjük az egészet és mintegy ablak a világra, az előzetesen leragasztott rész alatti képdarabka marad eredetiben, a többi egy új, teljesen más hangulatot fog leképezni. Van még mit csinálni rajta...
Utána együtténeklés volt és azt vettem észre, hogy egyre több szót, mondatrészt vagyok képes felfedezni az igazgató mondandójában. Ennek azért nagyon megörültem.
Ezt követően Steffennel beszéltük át a helyzetünket, hogy érezzük magunkat, milyen volt a buli, stb... Aztán megemlítette, hogy be kellene osztani magunkat a konyhában, mert a következő két hétben mi vagyunk a sorosak. Bár én alapjaiban az ebédhez szerettem volna kerülni, de végül a reggeliknél leszek aktív kisegítő, mert a többiek véleménye alapján én vagyok az, akinek nem okoz gondot a reggeli kelés... Mondták ezt a mai elalvás után... :S Végülis nagy gondot tényleg nem okoz, így is, úgy is lemegyek, akkor teljesen mindegy, hogy elpakolom még a maradék kaját, vagy teszem ezt egy étkezéssel később.
Utána jött az ebéd, semmi különös, ismét elfogadható a számomra. Aztán ugye nekünk a szokásos lyukas órák jöttek, majd a Svend féle Norbi torna. Egyébként mielőtt lementem volna a gym-be, kilépvén a szobából, észrevettem, hogy a cuccaimat, melyet mostam, valaki letette a földre és elvitte a ruhaszárítót... Nem értem... Én akkor mosok, ha van üres ruhaszárító, eszembe sem jut, hogy valaki máséhoz hozzá nyúljak, náluk úgy látszik ez a szokás. Nem tudom miért esne nehezére legalább bekopogni, hogy "elvinném a szárítót, hahó" persze mindezt angolul, vagy bánom is én dánul, csak nem hiszem, hogy ez a megfelelő megoldás...Ráadásul ők a hétvégén mennek is haza, így otthon is tudnának mosni... :S Ilyet!
Este aztán vacsora után megint nagy tanulásba fogtam, (hiszen az eső is elkezdett esni) dánt és portugált egyaránt tanultam az én igen kedvelt szoftverem segítségével.

Megint egy újabb hétfő

Nyugodt, ámde nem eseménytelen nap volt ez.
Reggel a szokásos menetrend, reggeli annak aki fel tudott kelni, majd regenerálódás 10-ig, aztán együtténeklés, majd csapatépítés óra. A tervek szerint rövid megbeszélés lett volna a csütörtökkel kapcsolatban, de hosszú lett belőle, így aztán nem maradt idő semmi másra. Viszont megvan a teljes programunk az általános iskolásokkal töltendő napunkra. Aztán a végén rákérdeztem, hogy mi lesz a jövő heti trampolinozással...Hát Rikke teljesen elfelejtette az egészet, így aztán mondta, hogy még figyelmeztessem, hogy közölje az információkat a csoporttal. Majd jött az ebéd... Ez volt az első olyan kaja, amely nem tetszett... Az elején már a gomba levest is fenntartásokkal kezeltem, de utána nyeles csirkecomb volt rizzsel, hozzá mazsolával megszórt saláta... :S Mindegy, igazából nagy gondot nem okozott, hogy nem ebédeltem. Viszont akár akartam, akár nem, az egész nap során mérhetetlenül intenzív trágya szag terjengett az iskolában és gondolom a környéken is, úgyhogy csak óvatosan vettem levegőt szabad ég alatt. :(
A továbbiakban, festésen jóval többen voltunk mint egyébként, mert egy másik tanár megbetegedett, így a diákok arról az óráról is lejöttek hozzánk. Egy teljesen új dologba kellett belekezdenünk, valamiféle őszi hangulattal és levelekkel. Remélem majd kiderül, hogy mi is lesz ebből.
Vacsoráig folytattam a tanulást és utána is, majd feltöltöttem a maradék anyagot is a YouTube-ra, így most már nincs elmaradásom ebben sem.

a szokásos, "megbeszélős" szerda

Mivel ez a szerda is olyan volt, mint a többi szerda, ezért elég egyszerűen lehet vázolni a történéseket.
Reggel festészettel kezdtünk, ahol szerencsére már jól tudtam haladni a képemmel, sőt... :)
Ezután jött az éneklős-megbeszélős szakasz. A tegnap és a már korábban is gyakorolt számot (Only You) adtuk elő a többieknek, nagy sikerrel! :D A továbbiakban ezerrel zajlottak a történések, persze ismét dánul, amely érthető, hiszen mégiscsak Dániában vagyunk, de akkor is, ha vannak nemzetköziek és ugyanúgy a diákok közé tartozunk, akkor miért nincsenek tekintettel ránk? SJ próbálta fordítani nekünk a mondanivalókat, de így is csak minden 4.-5. mondatot tudtuk meg ismét, amely azért elég furcsa, na mindegy, próbáltuk összetenni a morzsákat, úgyhogy azért nem maradtunk info nélkül. Megvan a francia házbeosztás... 4 dánnal kerültem össze, pontosabban, ha a származásokat is nézem akkor azért nemzetközibb a házunk, lévén, hogy Elizabeth örmény, Ali török számazású, rajtuk kívül van még 2 másik lány, Line és Anette (aki katona lesz). Szóval érdekes csapatba kerültem, az biztos. Beszéltek még a koppenhágai útról is, kaptunk térképet is, ha netán nem találnánk meg egymást, meg a teret, ahol énekelni fogunk az utca népének, szeptember 11. alkalmából. A haza érkezés valamikor hajnali 1-2 között várható. Majd kiderül...
Ebédre végre megismerhettem a dánok nemzeti desszertjét, eper egyfajta zselével majd leöntve tejjel; ez a desszert egyben nyelvtörő is, aki ezt ki tudja mondani helyesen, az már az összes többi dán szót, kifejezést is ki tudja majd ejteni. Ez az étel tehát a: rødgrød med fløde.
Ebéd után elmentem csináltatni képet, mert a tartózkodásihoz kell (csak akkor mihez adtuk be otthon a 2 másikat?), úgyhogy 100 koronáért csináltak 6 képet, bár így legalább megint van képem, ha kell esetleg még máshová is leadni.
Délután még "Norbi torna", aztán pihenés ezerrel Koppenhágára.
Este egy kissé megijedtem, mert az egyik fogamnál az ínyem kissé bedurrant és nem igazán volt rá ellenszerem. Ekkor jutott eszembe Ali (leendő franciaországi háztársam), aki még a pénteki bulin mutatott egy jófajta nedűt, melyet kizárólag a bár alkalmazottaknak készített. Tehát elmentem hozzá, hátha… és tényleg, volt nála dán vodka. Úgyhogy kortyintottam belőle, aztán meg öblögettem. Jól esett, bár most a gyógyító szándékot próbáltam igazából előtérbe helyezni. Eztán még elmentem a Statoil kútra, hogy keressek valami saját gyógyszert. 110 koronáért hozájutottam egy jófajta Jägermeisterhez. Ahogy elnézem az otthoni árakat, teljesen baráti áron! :) Most már csak hatnia kell!!

hétfő, mert a hetet valamivel el kell kezdeni

Megint jól aludtam... Ahogy megszokom a helyet, annál jobban vagyok képes aludni. Na nem a hosszúságára gondolok most elsősorban, hanem a minőségére.
Ma a csapatépítés helyett, elmentünk sétálni egyet az erdőben, mert a csapatépítés most azoknak szólt, akik a múltkor a rendőrségi gyakorlaton voltak, de egyébként felvették ezt az órát. Mindegy, jó volt ez is, megint egy kis mozgás a természetben.
Festészeten végre érdemben tudtam haladni a képpel, úgyhogy végre ott is ért sikerélmény, már csak órák kérdése és készen leszek. :)
Tökre örültem, hogy sikerült találnom a byki.com -on dán kiejtéses szavakat. Igaz, hogy csak az alapok, de mégis, nagyon sok esetben nem a szavak megtanulásával van a baj, hanem a kiejtéssel. Gyakoroltam is, nagyon jó! :) Ha valaki esetleg szeretne nyelvet tanulni mostanság, akkor ajánlom a szoftvert, nagyszerű termék!
Vacsora után még megbeszéltük egy megbeszélésen, hogy miről beszéljünk, majd azt is, hogy mikor fogunk megbeszélni megint arról, hogy mit szeretnénk az azt követő megbeszélésen megbeszélni... ;) Kicsit komolyabban, szóval egy meetinget tartott az Einsteines csapat, hogy milyen tapasztalatok voltak az első bulival kapcsolatosan. Mekkora bevételt realizáltunk, min szeretnénk változtatni, milyen piákat kellene még vásárolni.
A dánok nagyon szeretnek megbeszéléseket tartani, szinte mindenről, szinte bármikor. Amely jó, csak annyi a hátulütője (egyelőre), hogy mindezt dánul teszik és kb. a 1/4-ét tolmácsolják felénk angolul... :S
Na de sebaj, a decemberi bulikra már bízom benne, hogy nem nagyon kell fordítani! ;)

Réka és Norbi

Ez a nap is hasonlóan indult, mint a többi nap, nehézkes reggeli ébredés (benőtt szemek, vissza-visszarántó ágy), szokásos, egészséges dán reggeli, jó társaság. Aztán elkezdtük az órákat...
Festés. A napi téma meglehetősen érdekes volt, egy emberi testrészt, illetve inkább csonto(ka)t kellett egy (két színből kevert) háttéren ábrázolni a saját egyedi látásmódunk szerint... Volt kirakva egy pár ihlet adó kép (gerincoszlop, koponya, bordák stb.) és én egy medencecsontot választottam. Sokáig kacérkodtam a koponyával, de aztán belegondoltam, hogy az olyan snassz, mindig, mindenhol az szerepel, legyen most egy kicsit más. Szóval elkészült a mű, melybe később sikerült belemagyaráznom, hogy miért lett olyan, amilyen. Aztán egyszercsak odajött a tanárnő is, nézegette csendben, majd egyszer csak megkérdezte: - Hogy érzed magad? -?? :S
Úgy érzem eléggé letaglózhatta a látvány, aztán elmagyaráztam neki, hogy lassan 18 éve, hogy nem festettem és nem foglalkoztam hasonló dolgokkal, és az emberi testek ábrázolását sem igazán szeretem, lévén, hogy eléggé fontosak az arányok a testrészeknél. Utána elmondta, hogy nyugodtan megpróbálhatom a különböző technikákat, attól csak jobb lehet a kép. Egy szó, mint száz, minél többet gyakorlom, annál inkább lesz esélyem a 4. hónap végére egy normális képet alkotni.
Rövid szünet és éneklés után átbeszéltük, hogy milyen hétvégi programok lesznek decemberig, majd ezek szervezésére lehetett jelentkezni. Mindenkinek legalább 2 programban kell segédkezni, én az állandó Einsteines (ez a bár neve, mert régebben kémia labor volt) szervezést, meg az első iskolai hétvégét (sporthétvége szeptember 5-7 között, egy jelentős családi kerékpáros happening, különböző távú kerékpáros túrákkal és egy ismert dán kerékpáros részvételével) vállaltam el. Kíváncsi vagyok, hogy milyenek lesznek ezek a közös, iskolai hétvégék.
Következett az ebéd, ismét hallal, most éppen rántva. Zsuzsi meg is jegyezte, hogy amióta itt vagyunk először látunk igazi panírt. :) Ebéd után nekem szünet, mert nem igazán csigázott fel az improvizációs színházas projekt, így ekkor elkezdtem a közelebbi ismerkedést a dán könyvvel. Érdekes lesz és már várom a pénteki, remélhetőleg teljes dán órát amikor már tényleg belekezdünk a nyelvbe.
Vacsora előtt volt még egy óránk, melyről annyit tudtunk, hogy Svend tartja, úgyhogy felköthetjük a gatyánkat. Mármint, ha így halad tovább biztosan felköthetjük, mert ki fogunk fogyni belőle. Ez az óra, az elején egy kicsit még hasonlított az első heti vidám, mozgásos "testnevelés" órára, de aztán rá kellett döbbennünk, hogy nem az. Ez inkább a Rubint Réka és Schobert Norbi kazettáin, cd-in felnőtt embereknek szól, nem a nagy átlagnak. Bár igaz, Svend az ebédnél megjegyezte, hozzon mindenki váltás pólót, mert egy nem lesz elég. ?! Ezt akkor nem tudtuk mire vélni, de aztán a valóságban rájöttünk. Nekem tetszett az óra, tényleg hasonlított egy norbirékaszerű programra, de valahogy jobb volt. Réka 3-as programjánál is keményebb volt, azért is, mert nemcsak megmozgatott mindent, de ráadásul 2 órán keresztül is tartott. A második óra végére a pólómból már csavarni lehetett a vizet, de tényleg. El is gondolkodtam, egészségesen, mindig azonos időben eszem, sokat mozgok, decemberre még a család sem fog megismerni, nemhogy a barátok. Az újabb ruha vásárlásról már nem is beszélve! :)
Ezek után Zsuzsi megemlítette, hogy figyeli a tanárokat és úgy tűnik mindenkinek megvan a szerepe ebben az egészben. Ha tudatosan így állították össze a tanári kart, akkor nagyon ügyesek, de ha véletlen, akkor nagyon szerencsések.
Mit értünk ez alatt? Kezdjük az igazgatóval Jacobbal, Ő az aki az a tipikus igazgató forma, távolságtartó, kissé hűvös ember. Rikke az egyik sporttanár, aki civilben a felesége Svendnek és ténylegesen szembe állíthatjuk őket a magyar megfelelőikkel Rubint Rékával és Schobert Norbival. Vissza a pozíciókhoz, tehát Rikke az anyatípus, akihez bármikor odamehetsz, ha bármi bajod van, mindenben segít. Svend a nagy mókamester, de az igazi energia bomba is. Steffen a dán és zenetanár, aki flegmának és a "nagy cimbora"-nak tűnik, aki egy hullámhosszon van a diákokkal, de emellett hihetetlen okos és tájékozott mindenben. Aztán ott van Margit, aki minket ugyan nem tanít, de a hétvégi buszos túrán vele voltunk, ő a tipikus idős, tapasztalt tanár, akinek mindig kell szerepelni egy ilyen iskolában. Aztán ott a kisegítő személyzet, mint a konyhások, akik azok a tipikus konyhásnénik, meg a kertész csajszi, aki az a tipikus kertész, ki egy kissé férfias, de kistraktorral furikázza a levágott ágakat és egyéb hasonló dolgokat. Szóval kicsit olyan az egész, mintha egy jól megírt filmben szerepelnénk, de nagyon jó érzés. Nagyon-nagyon jó érzés. :) Aztán hozzá ez a semmihez sem fogható időjárás, ahol néha esik, de max. 30 perc múlva már abba is hagyja, majd újabb 30 perc múlva már süt a nap, hogy aztán megint befelhősödjön, majd essen és mindez kezdődhessen előlről. Isteni!
Vacsora után még a Zsuzsi lement a kerámiázós műhelybe, mert be szerette volna fejezni a művét, hogy ne kelljen már később foglalkoznia vele, mi meg lementünk Mikivel hozzá beszélgetni. Aztán nem sokkal később lejött Ekaterina is, úgyhogy átváltottunk angolra, szerencsére ez nem okozott gondot, mert a Zsuzsiékkal egyébként is igyekszünk angolul kommunikálni amikor csak lehet, bár sajnos ez nem minden magyarról mondható el. :S
Aztán miután elkészült a mű, még elmentünk a Statoil benzinkúthoz, egy-egy sörért (persze csak szigorúan az iskola keretein kívül fogyasztottuk el, hiszen bent hétköznap tilos), miközben beszélgettünk egy jót angolul. Ott is mondta Ekaterina, hogy ne görcsöljek azon, ha valamit nem mondok irodalmi angolsággal, csak mondjam. Mert sajnos vannak olyanok, akik inkább meg sem szólalnak. ?!
A nap végén, az eddigiektől eltérően már 11 előtt ágyba kerültem, mert gondoltam, hátha ki tudom így aludni magam (ráadásul az Internet sem működött), de tévednem kellett...

A csütörtök reggeli kelés megint nem ment könnyen, valószínűsítem, hogy az is közre játszhat, hogy jóval puhább az ágy, mint amihez hozzászoktam. Na mindegy, egyszer majdcsak sikerül tényleg kialudnom magam hétköznap is. Egyébként a Svend által beharangozott izomláz nálam elmaradt, köszönhetően az utóbbi időben egyre aktívabbá vált sportolásnak. Reggelit követően jött a sport és csapatépítés óra, melyen falat másztunk. Tök jól esett, hogy Rikke megbízott bennem, így az egyik úton a biztosítást én csináltam. Az óra elején mindenkinek megtanította a dupla 8-ast, ami elengedhetetlen a mászáshoz. Nagyon jó volt, kb. 6-8 alkalommal biztosítottam másokat, majd a végén, kétszer még én is másztam. Azt hiszem nem kell mondanom, hogy milyen jól esett a mászás. Az óra végén Rikke megköszönte a segítséget. Ez is jól esett! :)
Újabb reggeli éneklés, majd egy teljesen angol nyelvű óra, mely a gyönyörű "European Studies" nevet viseli. Nagyon jó, hogy angolul beszélünk rajta, sokat segít a nyelv (angol) fejlesztésében. Az első óra fő témája az volt, hogy mit tartunk a legnagyobb problémának a saját országunkban és a világon. Megpróbáltuk minél többen kifejteni a véleményünket, de nem igazán sikerült, így aztán valószínűleg a jövő héten visszatérünk rá...