Réka és Norbi

Ez a nap is hasonlóan indult, mint a többi nap, nehézkes reggeli ébredés (benőtt szemek, vissza-visszarántó ágy), szokásos, egészséges dán reggeli, jó társaság. Aztán elkezdtük az órákat...
Festés. A napi téma meglehetősen érdekes volt, egy emberi testrészt, illetve inkább csonto(ka)t kellett egy (két színből kevert) háttéren ábrázolni a saját egyedi látásmódunk szerint... Volt kirakva egy pár ihlet adó kép (gerincoszlop, koponya, bordák stb.) és én egy medencecsontot választottam. Sokáig kacérkodtam a koponyával, de aztán belegondoltam, hogy az olyan snassz, mindig, mindenhol az szerepel, legyen most egy kicsit más. Szóval elkészült a mű, melybe később sikerült belemagyaráznom, hogy miért lett olyan, amilyen. Aztán egyszercsak odajött a tanárnő is, nézegette csendben, majd egyszer csak megkérdezte: - Hogy érzed magad? -?? :S
Úgy érzem eléggé letaglózhatta a látvány, aztán elmagyaráztam neki, hogy lassan 18 éve, hogy nem festettem és nem foglalkoztam hasonló dolgokkal, és az emberi testek ábrázolását sem igazán szeretem, lévén, hogy eléggé fontosak az arányok a testrészeknél. Utána elmondta, hogy nyugodtan megpróbálhatom a különböző technikákat, attól csak jobb lehet a kép. Egy szó, mint száz, minél többet gyakorlom, annál inkább lesz esélyem a 4. hónap végére egy normális képet alkotni.
Rövid szünet és éneklés után átbeszéltük, hogy milyen hétvégi programok lesznek decemberig, majd ezek szervezésére lehetett jelentkezni. Mindenkinek legalább 2 programban kell segédkezni, én az állandó Einsteines (ez a bár neve, mert régebben kémia labor volt) szervezést, meg az első iskolai hétvégét (sporthétvége szeptember 5-7 között, egy jelentős családi kerékpáros happening, különböző távú kerékpáros túrákkal és egy ismert dán kerékpáros részvételével) vállaltam el. Kíváncsi vagyok, hogy milyenek lesznek ezek a közös, iskolai hétvégék.
Következett az ebéd, ismét hallal, most éppen rántva. Zsuzsi meg is jegyezte, hogy amióta itt vagyunk először látunk igazi panírt. :) Ebéd után nekem szünet, mert nem igazán csigázott fel az improvizációs színházas projekt, így ekkor elkezdtem a közelebbi ismerkedést a dán könyvvel. Érdekes lesz és már várom a pénteki, remélhetőleg teljes dán órát amikor már tényleg belekezdünk a nyelvbe.
Vacsora előtt volt még egy óránk, melyről annyit tudtunk, hogy Svend tartja, úgyhogy felköthetjük a gatyánkat. Mármint, ha így halad tovább biztosan felköthetjük, mert ki fogunk fogyni belőle. Ez az óra, az elején egy kicsit még hasonlított az első heti vidám, mozgásos "testnevelés" órára, de aztán rá kellett döbbennünk, hogy nem az. Ez inkább a Rubint Réka és Schobert Norbi kazettáin, cd-in felnőtt embereknek szól, nem a nagy átlagnak. Bár igaz, Svend az ebédnél megjegyezte, hozzon mindenki váltás pólót, mert egy nem lesz elég. ?! Ezt akkor nem tudtuk mire vélni, de aztán a valóságban rájöttünk. Nekem tetszett az óra, tényleg hasonlított egy norbirékaszerű programra, de valahogy jobb volt. Réka 3-as programjánál is keményebb volt, azért is, mert nemcsak megmozgatott mindent, de ráadásul 2 órán keresztül is tartott. A második óra végére a pólómból már csavarni lehetett a vizet, de tényleg. El is gondolkodtam, egészségesen, mindig azonos időben eszem, sokat mozgok, decemberre még a család sem fog megismerni, nemhogy a barátok. Az újabb ruha vásárlásról már nem is beszélve! :)
Ezek után Zsuzsi megemlítette, hogy figyeli a tanárokat és úgy tűnik mindenkinek megvan a szerepe ebben az egészben. Ha tudatosan így állították össze a tanári kart, akkor nagyon ügyesek, de ha véletlen, akkor nagyon szerencsések.
Mit értünk ez alatt? Kezdjük az igazgatóval Jacobbal, Ő az aki az a tipikus igazgató forma, távolságtartó, kissé hűvös ember. Rikke az egyik sporttanár, aki civilben a felesége Svendnek és ténylegesen szembe állíthatjuk őket a magyar megfelelőikkel Rubint Rékával és Schobert Norbival. Vissza a pozíciókhoz, tehát Rikke az anyatípus, akihez bármikor odamehetsz, ha bármi bajod van, mindenben segít. Svend a nagy mókamester, de az igazi energia bomba is. Steffen a dán és zenetanár, aki flegmának és a "nagy cimbora"-nak tűnik, aki egy hullámhosszon van a diákokkal, de emellett hihetetlen okos és tájékozott mindenben. Aztán ott van Margit, aki minket ugyan nem tanít, de a hétvégi buszos túrán vele voltunk, ő a tipikus idős, tapasztalt tanár, akinek mindig kell szerepelni egy ilyen iskolában. Aztán ott a kisegítő személyzet, mint a konyhások, akik azok a tipikus konyhásnénik, meg a kertész csajszi, aki az a tipikus kertész, ki egy kissé férfias, de kistraktorral furikázza a levágott ágakat és egyéb hasonló dolgokat. Szóval kicsit olyan az egész, mintha egy jól megírt filmben szerepelnénk, de nagyon jó érzés. Nagyon-nagyon jó érzés. :) Aztán hozzá ez a semmihez sem fogható időjárás, ahol néha esik, de max. 30 perc múlva már abba is hagyja, majd újabb 30 perc múlva már süt a nap, hogy aztán megint befelhősödjön, majd essen és mindez kezdődhessen előlről. Isteni!
Vacsora után még a Zsuzsi lement a kerámiázós műhelybe, mert be szerette volna fejezni a művét, hogy ne kelljen már később foglalkoznia vele, mi meg lementünk Mikivel hozzá beszélgetni. Aztán nem sokkal később lejött Ekaterina is, úgyhogy átváltottunk angolra, szerencsére ez nem okozott gondot, mert a Zsuzsiékkal egyébként is igyekszünk angolul kommunikálni amikor csak lehet, bár sajnos ez nem minden magyarról mondható el. :S
Aztán miután elkészült a mű, még elmentünk a Statoil benzinkúthoz, egy-egy sörért (persze csak szigorúan az iskola keretein kívül fogyasztottuk el, hiszen bent hétköznap tilos), miközben beszélgettünk egy jót angolul. Ott is mondta Ekaterina, hogy ne görcsöljek azon, ha valamit nem mondok irodalmi angolsággal, csak mondjam. Mert sajnos vannak olyanok, akik inkább meg sem szólalnak. ?!
A nap végén, az eddigiektől eltérően már 11 előtt ágyba kerültem, mert gondoltam, hátha ki tudom így aludni magam (ráadásul az Internet sem működött), de tévednem kellett...

A csütörtök reggeli kelés megint nem ment könnyen, valószínűsítem, hogy az is közre játszhat, hogy jóval puhább az ágy, mint amihez hozzászoktam. Na mindegy, egyszer majdcsak sikerül tényleg kialudnom magam hétköznap is. Egyébként a Svend által beharangozott izomláz nálam elmaradt, köszönhetően az utóbbi időben egyre aktívabbá vált sportolásnak. Reggelit követően jött a sport és csapatépítés óra, melyen falat másztunk. Tök jól esett, hogy Rikke megbízott bennem, így az egyik úton a biztosítást én csináltam. Az óra elején mindenkinek megtanította a dupla 8-ast, ami elengedhetetlen a mászáshoz. Nagyon jó volt, kb. 6-8 alkalommal biztosítottam másokat, majd a végén, kétszer még én is másztam. Azt hiszem nem kell mondanom, hogy milyen jól esett a mászás. Az óra végén Rikke megköszönte a segítséget. Ez is jól esett! :)
Újabb reggeli éneklés, majd egy teljesen angol nyelvű óra, mely a gyönyörű "European Studies" nevet viseli. Nagyon jó, hogy angolul beszélünk rajta, sokat segít a nyelv (angol) fejlesztésében. Az első óra fő témája az volt, hogy mit tartunk a legnagyobb problémának a saját országunkban és a világon. Megpróbáltuk minél többen kifejteni a véleményünket, de nem igazán sikerült, így aztán valószínűleg a jövő héten visszatérünk rá...