November 4.

Ez a nap sok szempontból is nevezetes volt, lesz, elsősorban azért, mert nővéremnek ma van a születésnapja, ezért aztán szeretnék neki még egyszer Nagyon Boldog Születésnapot és Jó Egészséget kívánni!
Másodsorban azért, mert az amerikai elnökválasztás napja ez, amelyen eldől, hogy egy teljesen más Amerika, vagy a réginek a folytatása várható-e a következő években.
Harmadsorban pedig azért, mert a filmünk a végéhez ért, ezen a napon be kell fejeznünk a készítését, hiszen holnap bemutató, a poszterek már kinn vannak, mindenki kérdezgeti, hogy mikor lesz, milyen lesz. Szóval nagyon várják már!
A konyhába ma sem jutottam le reggel, az álmosság erősebb volt, ellenben a dán órán természetesen résztvettem, haladtunk is szépen az anyaggal, valószínüleg be tudjuk fejezni az a nyelvtant, amíg itt vagyunk.
A dán társadalom órán egy videót néztünk meg, a Dán Parlamentről, választási rendszerről, politikai felépítéséről.
Ebédet követően kóruséneklés a régi dalok ismétélésével, majd tánc, keringővel, cha-cha-chával, jive-val, quicksteppel.
Az óráink végetével befejeztük a forgatást, innen már csak rajtam és a számítógépen múlik, hogy mikorra készülünk el.
Az esti sportot nem hagytam ki, megint voltunk focizni a többiekkel, hiszen a testmozgás az egy nagyon fontos dolog az ember életében...

Kedd, amely ugye egy kicsit csütörtök is

Úgy pattantam ki az ágyból, mintha két napot aludtam volna egyhuzamban, pedig nem volt 6 óra se. Szokásos reggeli projektem a reggeli utáni elpakolás és takarítás volt, most éppen az észt-orosz lány felejtett el lejönni, mindegy megcsináltuk, nem volt sok minden.
Együtténeklés, melynek végén ugye mindig megkapjuk a postát, feltéve, ha írt nekünk valaki. :) Nekem szerencsém volt, mert kaptam egy levelet, melyben megérkezett az itt létemet biztosító kis plasztik kártya, januárig jó vagyok vele.
Ebéd előtt az óracserének köszönhetően nem dán óránk volt így, hanem European Studies. Az óra első részében arról beszélgettünk, hogy egy-egy ország neve hallatán kiben milyen kép alakul ki és miért, illetve, hogy ez jó-e vagy rossz. Majd elkezdtünk egy dvd-t nézni, amely arról szólt, hogy összetrombitáltak 20 teljesen különböző külföldi fiatalt mindenfelől és 2 csoportban közlekedve, kellett mindenféle pénz nélkül, haladniuk stoppal az országban, miközben felfedezik azt, a kultúrát, társadalmat és mindent ami számukra más. Érdekes volt, bár csak az első felét tudtuk megnézni.
Ebéd után aztán kóruséneklés, ahol a múlt heti dalt csiszolgattuk. Táncon a quickstep és a jive volt soron, utóbbival mindenkinek meggyűlt a baja...
Vacsorát követően kiderült, hogy a kaffeaften nem ma lesz, hanem csütörtökön, úgyhogy gyorsan visszairamodtam a szobámba és skype-on beszélgettem egyet a családdal, szerencsére sikerült nővéremmel is beszélnem, vele, mióta itt vagyok, most beszéltem először. Beszéltem még Renivel is, majd folytattam a tanulást, mert holnap portugál óra, úgyhogy nem szabad azt sem ellébecolni...

Egy nap ólomlábakon

A reggeli kelés nehezemre esett, na nem csak azért, mert még álmos voltam és nem kívánkoztam ki az ágyból, hanem azért is, mert a tegnapi terhelés miatt nem igazán tudtam lábra állni. Elég furcsa érzés, ha az ember azt érzi, hogy két nagy fatörzsön áll és nem a saját lábán. :S Na mindegy, "gyorsan" leiramodtam a reggelihez, hiszen az elpakolás megint az én feladatomhoz tartozott. Mikor végeztem vissza törzsöltem magam a szobába és még némi dán tanulást eszközöltem, mert abból sohasem elég. Már meg is kaptam egy kedves magyar iskolatársamtól, hogy ez már fanatikus, hogy állandóan csak tanulni akarok... Hát igen, nekem célom van ezzel az egésszel, neki nem nagyon!
Aztán az együtténeklés után kiderült, "nem kellett volna" annyit tanulnom, mert a dán óra helyett egy dán film nézése került programba, amelyen kissé kiakadtam, mármint nem a filmen, bár az is elégge szörnyű volt (Ádám almái), hanem azon, hogy ismét a dán óra az amivel történik valami. Mindegy, én szépen elvonultam az egyik sarokba és inkább a dán könyvet olvastam, tanultam, mint a filmet néztem volna.
Hihetetlen groteszk film, már amennyit láttam belőle, egy neonáci pasiról szól, akit közmunkára ítélnek és egy papnál kell ezt letöltenie. Az ott levők kíváncsian tekintenek rá, hogy ki fia borja, míg a pasi célja nem más mint a pusztítás, tönkre akarja tenni a paplak büszkeségét az almafát, almatortát akar belőle csinálni. Megérkezése után sokasodnak a különleges dolgok, mintha az ördög tenné mindezt, varjak, kukacok kezdik enni az almát, majd a villám is belecsap...
A többiek a filmmel, én pedig a nyelvtan ismétlésével végeztem, majd az ebédlő felé irányultunk. Kóruséneklésen egy Bob Dylan dalt énekeltünk -To make you feel my love-, eddig még nem volt szerencsém hozzá, de egész jó szám a kórusnak, főleg így zongora kísérettel. Persze megint megosztva gyakoroltunk.
Táncon továbbfolytatódott a quickstep és a cha-cha-cha is gyakorlásra került. Vacsora után aztán jött a kaffeaften, melyen mivel ugye a nemzetköziek sorosak a konyhában ezért nekünk kellett ekkorra kitalálni valamit. A Zsuzsi volt a főszervező, kitalálta, hogy tanítsuk meg nekik a csip-csip csókát, meg az apacukát... :O Eléggé gáz volt, hogy ilyenekkel okosítjuk őket... Utána még egy néptáncot is megmutatott nekik, úgyhogy a nemzetközi csoport megint aktív volt. Közben aztán telihold is volt, úgyhogy itt egy kép, hátha valaki nem látta! :)

Szagmentes kedd

A bűzös hétfő után ismét egy normális tiszta levegőjű kedd volt. Reggel tovább pihenéssel és egy beütemezett mosással, majd rövid együtténekléssel, ugyanis itt volt egy ember aki Afganisztánról tartott egy beszámolót, dánul. Ezért aztán mi nyugodtan mehettünk a dán órára nem kellett sajnos ismét attól tartanunk, hogy elmarad, pedig ez most még érdekelt is volna... Na mindegy a dán óra azért hasznosabb volt.
Az ebéd most sokkal jobb volt mint az előző nap, volt például céklás buci is, meg egyfajta édesség is, amely az otthoni mákosgubára hasonlít abban, hogy itt is valami pékárú van benne, de itt kenyér volt rétegekbe rakva, közötte gyümölcs (főleg alma) meg túró a tetején áfonya és egyéb piros bogyók és ehhez vaníliaöntet. Egyeseknek nagyon nem ízlett... Egyébként mondta Zsuzsi, hogy amikor nekem ízlik valami, akkor az nekik nem, míg amikor valami nekem nem teszik kajailag, akkor az tökéletes a számukra. Szerencsére eddig toronymagasan én vezetek, nekem sokkal inkább ízlenek ezek a kaják, még ha néha tényleg elbírnának több fűszert is. Ebéd után kórusénekeltünk, illetve csak részben, hiszen Steffen ismét két részre osztott minket, rövid bemelegítés után, mi megint mehettünk pihenni, mert a lányokkal énekelt egy dán dalt, majd fél óra múlva jöttünk mi, akkor meg a lányok pihenhettek.
Némi szünet eltelte után, következett az ilyenkor szokásos táncóra. Belekezdtünk a quickstepbe, bár egyelőre még igencsak az alapjaival birkózunk. Aztán volt még némi cha-cha-cha ismétlés megint, valószínűsítem, hogy Rikke kedvenc tánca lehet ez, mert állandóan vissza-visszatérünk hozzá. Vacsora után összeszedtük a csütörtöki órához a dolgokat, úgyhogy most már minden adott a jó szerepléshez. Ezután még egy nagy focimeccset játszottunk, szó szerint nagyot, mert a műfüves kézilabda pályán 9-9 ember volt egy-egy csapatban... :O
Beszéltem aztán még a Renivel is, majd a szokásos adag napi szótanulással véget is ért ez a szagmentes kedd...

Egyszerű kedd

Sokban nem tért el ez a nap a tegnapitól, maximum annyiban, hogy már visszatértek közben a többiek. Mintha valahogy még mindenki lélekben Franciaországban lenne...
Reggel éneklés, majd a kérdések percei következtek. Páran előjöttek a Franciaországban eltűnt dolgaikkal, pl. valaki egy üveg borát hiányolta... Nekünk meg a söreinket itták meg, aztán mégsem tettük szóvá... :S
Aztán jött a dán óra. Már a negyedik lessonnél tartunk, az infinitive, az imperative és a jövő idő mikéntjét tekintettük át. Továbbra is tartom, hogy a kiejtés lehet majd a vízválasztó.
Kóruséneklésen 2 dallal foglalkoztunk, egy dánnal, mely benne van a daloskönyvünkben, míg a másik már jóval ismertebb volt, egy Simply Red dal, a Something got me started. Ezt is külön lány és fiú szólamban gyakoroltuk, nekünk megint elég volt fele annyi idő, mint a lányoknak, hogy elfogadhatóva álljon össze a hangzás... Jó volt megint énekelni, de azt hiszem ezt már említettem egy párszor.
Végül a táncon a jive lett befejezve, szerencsére, mert nem igazán szeretem ezt táncot. A következő remélem tradícionálisabb lesz és nem ilyen pörgős, komplex, mint a végén lett a cha-cha-cha, meg volt ez a jive.
Este még volt egy közös képnézegetés, de nem igazán voltam a dánokkal egy hullámhosszon, mert míg ők szinte csak egymást fotózták, mindenféle pozitúrában, addig én inkább a tájra összpontosítottam. Megint csak nem vagyunk egyformák...

egy teljesen átlagos kedd

Mivel megint nem volt okunk fennmaradni, ezért aztán időben le is tudtam feküdni aludni, minek következményeként, frissen, üdén ébredtem.
Reggel mosással kezdtem a napot, mert már nem volt egy rongyom sem amit felvegyek. Gyors teregetés, majd dán óra. Haladunk, haladunk, lépésről-lépésre. :)
A kóruséneklés elég érdekes volt, mert Steffen beosztotta az embereket, hogy ki, mikor jelenjen meg az órán, hiszen egy dalt (Only You) gyakoroltunk be, de több szólamban. Jól sikerült, nekünk pasiknak kellett a kevesebb idő összehozni a megfelelő hangzást.
Majd táncoltunk, folytattuk az angol keringőt, majd belekezdtünk a jive-ba is. Ha lehet, én inkább maradnék a tradícionális keringőnél...
A nap végén kötelező jelleggel jelen kellett lenni egy előadáson, melyet a teatersportosok adtak elő... Előjött a nagy probléma, dánul beszélnek, nem fordítanak, nem értünk semmit, ettől nem vagyunk annyira boldogak... Steffen mondta, hogy azért nem fordítanak nekünk, mert túl gyors a szöveg és nem bírják a tempót fordításilag... :S
Na mindegy, ismét hamar visszavonulót fújtam.

A kedd, ami nem hétvége

Az alvással már nem volt probléma, amennyit aludtam, elég volt. Délelőtt ismét volt dán óránk. Rohamléptekkel haladunk, már el is kezdtük a második lektiont is. Azon vettem észre magam, hogy a mindennapi beszélgetésekben (amit a dánok folytatnak egymással) vannak mondatok, amelyekben ha szerepel egy-két már megtanult szó, akkor már kb. tudom értelmezni, hogy miről szól. Ez nagyon jó! :) Van olyan is, aki a másik végéről fogja meg a nyelv elsajátításának a kezdő lépéseit, természetesen a káromkodásokkal. Például a fővárosi dialektusban kiválóan tud elküldeni melegebb éghajlatokra bárkit... :S Nem mellékesen, a dán óra szünetében volt benn egy pasi, aki a vasárnapi nagy kerépáros összeröffenésről beszélt egy pár szót. Lesznek feladatok, amelyben segíteni kell nekik... Úgy legyen, rajtam nem múlik.
Kórusoltunk is, bár előtte megpróbált Steffen megijeszteni, miszerint egyedül leszek csak pasi, mert a másik srácnak fáj a torka és ezért nem igazán akar énekelni. Mikor elkezdtük az órát, végülis 4-en voltunk pasik, mert mégis bejött órára a torokfájós, míg 2 "új" fiatalember is csatlakozott hozzán. Bár kb. 15 perc múlva már le is csökkentünk, mert az egyik srác úgy elviharzott, hogy csak na! A repertoárban egy Beatles dal, egy szám a Dirty Dancingből, illetve egy Macy Gray melódia szerepelt.
Aztán táncon tovább bonyolítottuk a cha-cha-chát, majd elkezdtük a keringőt is végre. Mivel a több, mint 11 évvel ezelőtti tánctanulásomkor is ezt szerettem táncolni, így már vártam, hogy mikor kerül terítékre itt is.
A vacsi utáni "kaffeaften" programon odaültem a dánokhoz egy kicsit ismerkedni a nyelvvel, meg az egyik játékukkal, melynek a neve Bezzerwizzer. Kicsit hasonlít a Trivial Pursuitre, de több témakör van benne, elég érdekes kérdésekkel (persze a dán változat főleg dán témájú kérdésekkel, de még így is volt egy pár kérdés, amelyre tudtam a választ). Végül aztán az egyik csapatnál lefordították angolra a kérdéseket és próbáltam segíteni nekik, sikerrel, ugyanis megnyertük a játékot. :)
Közben aztán az épület más részén egyesek úgy gondolták, hogy akár hétvége van, akár nincs, ők már pedig sörözni meg bulizni fognak. Csak egy dolgot nem vettek figyelembe, hogy ahol ők buliztak, a közös helység erkélyajtaja az igazgató házára nyílt... Így aztán az éjszaka folyamán feljött, lekapcsoltatta a zenét és ismét megkérte a "résztvevőket", hogy tartózkodjanak az alkohol fogyasztásától hétköznapokon...

találkozás a dán nyelvkönyvvel

Ma reggel kipróbáltam a mosógépet is...
Mivel lassan nem maradt már mit felvennem, ezért gondoltam egy merészet és lementem a mosógépekhez, majd betáraztam az egyiket a szennyeseimmel. Érdekes szerkezet, mármint nem a mosógép maga, hanem konkrétan ezek. Az természetes, hogy minden dánul van csak ráírva, de különféle szerkezetek is rá vannak szerelve. Az egyiken keresztül tudjuk működésre bírni, hiszen oda kell a mosó tokent dugni, de hogy a másik mire való, arra nem igazán tudtam rájönni. Na mindegy, betáraztam, aztán elindítottam. Érdekes volt, hogy mikor beállítottam a programot, azt írta, hogy 25 perc lesz a mosás, pedig általában 50-55 perc a normál 40 fok. Aztán meg mikor félóra múlva lementem, még mindig volt hátra közel félóra?! Ki érti ezt? A lényeg a lényeg, minden gond nélkül végülis kimosta a ruhákat, ráadásul mosóport sem kellett használni, ugyanis magától adagolta a gép az anyagot.
A nap lényegi része eztán kezdődött, közös éneklés, majd elvileg kezdődött volna az első dán óra... Ehelyett volt még egy megbeszélés a francia úttal kapcsolatban, látnivalók és a szükséges dolgok átbeszélése miatt, úgyhogy a dán óra mindössze annyi volt, hogy megkaptuk a nyelvkönyveket meg a szótárt, majd elmentünk ebédelni. :S Nem voltam feltétlen boldog, hogy nem tanultunk még mindig semmit dánul.
Ebéd után kezdődött a kóruséneklés óra, 12-en vagyunk rajta és csak 2 fiú... Az első napi számok között szerepelt az Only You, meg az Eternal Flames is a Banglestől. Egészen érdekes is kis közösségben, szabad akaratomból énekelni. Állítólag lesz egy nagy buli majd valamikor novemberben és ha minden igaz, akkor fel fogunk lépni rajta a kórussal... :)
Közben egy kisebb meglepetés ért, mikor megláttam a kiírást a francia úttal kapcsolatban, ugyanis ki lehetett választani, hogy ki mit szeretne csinálni, canyoning-olni (kanyonban gázolni, akár derékig érő vízben), vagy rapelling-elni (egy kifeszített kötélen egy szerkezetbe kapaszkodva A-ból B-be jutni), vagy esetleg íjászkodni, netán barlangba menni, vagy éppenséggel sziklát mászni. Természetesen az utóbbit választottam prioritással, hiszen ezt szeretem és ráadásul hoztam is hozzá a felszerelést. Szóval amint kikerültek a faliújságra a listák, meglepetéssel tapasztaltam, hogy a barlangtúrás csoportba raktak... :S Persze nem hagytam magam, a következő óra úgyis Rikke-vel volt (tánc), rákérdeztem. Teljesen meg volt lepődve a dolgon, azt mondta, hogy természetesen átkerülhetek a másik csoportba, hiszen nekem legalább némi ismeretem van a hegyekkel kapcsolatban és akár még segíteni is tudok nekik. Úgyhogy megnyugodtam.
A tánc az fantasztikus volt, már csak azért is, mert legalább 30-an voltunk rajta, tehát a csoport jelentős része felvette ezt az órát. Az első tánc amit elkezdtünk tanulni némi bemelegítő és bizalomépítő gyakorlatok után, az a cha-cha-cha volt. A táncot Ekaterina-val az egyik észt lánnyal gyakoroltuk be, majd a táncpartner csere után Line-vel, egy dán lánnyal gyakoroltuk tovább. Rendesen lefáradtunk az óra végére. Igazából egy apró gondunk van csak a tánccal, hogy kevés van egy héten belőle. ;)
Aztán zuhany, majd vacsora, végül egy közös, játékos összejövetel (számomra ismét póker) az ebédlőben. Szóval nem mondok újdonságot, de ez a nap is jó volt, ugyanúgy, mint az eddigiek...