Szagmentes kedd

A bűzös hétfő után ismét egy normális tiszta levegőjű kedd volt. Reggel tovább pihenéssel és egy beütemezett mosással, majd rövid együtténekléssel, ugyanis itt volt egy ember aki Afganisztánról tartott egy beszámolót, dánul. Ezért aztán mi nyugodtan mehettünk a dán órára nem kellett sajnos ismét attól tartanunk, hogy elmarad, pedig ez most még érdekelt is volna... Na mindegy a dán óra azért hasznosabb volt.
Az ebéd most sokkal jobb volt mint az előző nap, volt például céklás buci is, meg egyfajta édesség is, amely az otthoni mákosgubára hasonlít abban, hogy itt is valami pékárú van benne, de itt kenyér volt rétegekbe rakva, közötte gyümölcs (főleg alma) meg túró a tetején áfonya és egyéb piros bogyók és ehhez vaníliaöntet. Egyeseknek nagyon nem ízlett... Egyébként mondta Zsuzsi, hogy amikor nekem ízlik valami, akkor az nekik nem, míg amikor valami nekem nem teszik kajailag, akkor az tökéletes a számukra. Szerencsére eddig toronymagasan én vezetek, nekem sokkal inkább ízlenek ezek a kaják, még ha néha tényleg elbírnának több fűszert is. Ebéd után kórusénekeltünk, illetve csak részben, hiszen Steffen ismét két részre osztott minket, rövid bemelegítés után, mi megint mehettünk pihenni, mert a lányokkal énekelt egy dán dalt, majd fél óra múlva jöttünk mi, akkor meg a lányok pihenhettek.
Némi szünet eltelte után, következett az ilyenkor szokásos táncóra. Belekezdtünk a quickstepbe, bár egyelőre még igencsak az alapjaival birkózunk. Aztán volt még némi cha-cha-cha ismétlés megint, valószínűsítem, hogy Rikke kedvenc tánca lehet ez, mert állandóan vissza-visszatérünk hozzá. Vacsora után összeszedtük a csütörtöki órához a dolgokat, úgyhogy most már minden adott a jó szerepléshez. Ezután még egy nagy focimeccset játszottunk, szó szerint nagyot, mert a műfüves kézilabda pályán 9-9 ember volt egy-egy csapatban... :O
Beszéltem aztán még a Renivel is, majd a szokásos adag napi szótanulással véget is ért ez a szagmentes kedd...