Kirándulás Randersben

A mai napra egy kirándulást gondoltam ki, mert már régen voltam a suli falain kívül és ráadásul az idő is jónak tűnt.
Reggeli után összeszedtem magam, majd kilépkedtem a vonathoz. Úton az állomás felé eszembe jutott, hogy a nincs elég érme nálam, úgyhogy gyorsan cselekednem kell, vagy visszaszaladok a bankkártyámért (erre már nem volt idő), vagy pedig megkérdezek egy másik vonatra váró embert, hogy tudna-e váltani nekem érmét... Utóbbi mellett döntöttem, szerencsére az általam megkérdezett fiatalembernek az autójában volt pont 50 koronányi érme, úgyhogy üzletet kötöttünk. Gyorsan jegyet vettem, majd vártam a vonatot, amely teljes csendben meg is érkezett. Nem egészen 20 perc alatt meg is érkeztem Randersbe, ahol mindjárt az állomáson magamhoz ragadtam egy, a városról szóló prospektust, úgyhogy annak segítségével majdnem mindig tudtam merre járok. A város nagyon tetszett, bár lakosságát tekintve Eger méretű, de mégis, a centrumot nyugodt tempóban kb. 2 óra alatt be lehetett járni. Egyébként vasárnap lévén szinte embert nem lehetett találni a városban, csak turistákat. Érdekes is volt, mert leszólított egy pasi angolul, hogy mondjam el neki, hogy valami üveges kiállításra hogyan juthat el... Mondtam neki, hogy én is turista vagyok és nem tudom, hogy amit keres, azt hogyan találja meg, aztán mondta, hogy már egy pár embert megkérdezett, de mind turista volt... :)
Szóval ma Randersben csak a turisták voltak jelen, lehet, hogy azért, mert a Randers foci csapata meccset játszott és inkább ott voltak az emberek?? Nem tudom, mindenesetre jól éreztem magam, végre ismét kimozdultam, ráadásul nem is került olyan nagyon sokba a jegy (32 korona egy útra).
Vacsorára visszaértem, de megint megdöbbentem, mikor a szobámhoz értem, mert a mosott és száradt cuccaimat valaki ismét letette a földre. Vacsoránál aztán kéréssel fordultam a dánokhoz, miután már elmondtam ezt a nemzetközieknek is, hogy aki el szeretné vinni a ruhaszárítót, kopogjon be, mielőtt hozzányúlna a cuccaimhoz és szóljon, hogy szedjem le vagy bármi, mert már nem először csinálják ezt, mármint, hogy leteszik a földre. Remélem a későbbiek során nem fordul elő ilyesmi.
Vacsora után aztán tanulás és még Zsuzsival haladtunk a tanárok ajándékával is, a filmmel.