A szaladó idő nyomában

Annyira szalad az idő, hogy az ember szinte észre sem veszi és mindjárt itt van egy újabb hét közepe. A reggeli szaladást, én alvással helyettesítettem, így nem mentem le reggelizni, bár azt hiszem ezt egyszer-egyszer meg lehet tenni, eddig ez volt a második alkalom a részemről. Viszont a festést már nem hagyhattam ki, így aztán gyorsan összeszedtem magam és leiramodtam a festő műhelybe. Az aktuális projekt szerint őszi képeket kell csinálni levelekkel, de úgy, hogy csak egy-egy apró része marad majd csak meg a későbbiekre, hiszen átfestjük az egészet és mintegy ablak a világra, az előzetesen leragasztott rész alatti képdarabka marad eredetiben, a többi egy új, teljesen más hangulatot fog leképezni. Van még mit csinálni rajta...
Utána együtténeklés volt és azt vettem észre, hogy egyre több szót, mondatrészt vagyok képes felfedezni az igazgató mondandójában. Ennek azért nagyon megörültem.
Ezt követően Steffennel beszéltük át a helyzetünket, hogy érezzük magunkat, milyen volt a buli, stb... Aztán megemlítette, hogy be kellene osztani magunkat a konyhában, mert a következő két hétben mi vagyunk a sorosak. Bár én alapjaiban az ebédhez szerettem volna kerülni, de végül a reggeliknél leszek aktív kisegítő, mert a többiek véleménye alapján én vagyok az, akinek nem okoz gondot a reggeli kelés... Mondták ezt a mai elalvás után... :S Végülis nagy gondot tényleg nem okoz, így is, úgy is lemegyek, akkor teljesen mindegy, hogy elpakolom még a maradék kaját, vagy teszem ezt egy étkezéssel később.
Utána jött az ebéd, semmi különös, ismét elfogadható a számomra. Aztán ugye nekünk a szokásos lyukas órák jöttek, majd a Svend féle Norbi torna. Egyébként mielőtt lementem volna a gym-be, kilépvén a szobából, észrevettem, hogy a cuccaimat, melyet mostam, valaki letette a földre és elvitte a ruhaszárítót... Nem értem... Én akkor mosok, ha van üres ruhaszárító, eszembe sem jut, hogy valaki máséhoz hozzá nyúljak, náluk úgy látszik ez a szokás. Nem tudom miért esne nehezére legalább bekopogni, hogy "elvinném a szárítót, hahó" persze mindezt angolul, vagy bánom is én dánul, csak nem hiszem, hogy ez a megfelelő megoldás...Ráadásul ők a hétvégén mennek is haza, így otthon is tudnának mosni... :S Ilyet!
Este aztán vacsora után megint nagy tanulásba fogtam, (hiszen az eső is elkezdett esni) dánt és portugált egyaránt tanultam az én igen kedvelt szoftverem segítségével.