Csendes vasárnap, mintha nem is lett volna

Ez a vasárnap ugyanolyan volt mint a tegnapi nap, kihalt suli pihenés ezerrel, nekem tanulással. Annyi pluszt sikerült belcsempésznem, hogy most indítottam egy, sőt két mosást. Azon lepődtem meg igazán, hogy ugyanolyan program az egyik gépben 40 fokon színes ruhákkal, míg egy másikban 60 fokon fehérekkel nem ugyanannyi ideig tartott. Illetve igazából nem is, mert hát otthon is a gépek más idővel mossák ki a ruhákat 60 és 40 fokon, de... a lényeg itt az volt, hogy a 60 fokos mosás rövidebb ideig tartott! :O Bizony, érdekes felfedezés!
Emellett azt is el lehet mondani, hogy dőzsöltem, 30 (2x15) koronáért mostam ma, nem volt egy olcsó menet az biztos! 5 doboz 0,33-as Tuborg kerül ennyibe pant-tel (csomagolási termékdíj, jelen esetben fémdoboz, melyet mindenre felszámítanak).
Estefelé kezdtek visszaszivárogni az emberek az otthonaikból és a szobatársam is visszaérkezett Koppenhágából, de eddig kb. 3 mondatot váltottunk egymással, mert a nemzetközi csajok egyből "lecsaptak" rá. Mindenki őt akarja... Nem irígykedem, nem kell azt hinni.
Egyébként a vacsoránál megint mi voltunk a sorosak a kipakolásban, elpakolásban. Csináltam kávét is, ezt tényleg csak "csináltam", mert csak egy egyszerű vízforralós átcsöpögős rendszerű "kávéfőző" állt rendelkezésre, úgyhogy nem volt nagy művészet. Az már annál inkább, hogy még skandinávosabbra csináltam, mint amilyet eddig ihattunk, ugyanis ahogyan kész lett és áttöltöttem egy dupla falú fémtermosz-szerű kancsóba, még felöntöttem egy kis vízzel, hogy több legyen, viszont ártani meg ne nagyon ártson. Így aztán lett egy nagy adag színes és illatos valami! Na ezt isszák itt majdhogynem liter számra, ettől aztán nem lesz semmi bajuk, az tuti! Ekkor még beszéltem Rikke-vel is, hogy egy kissé aggályosnak érzem a csütörtöki hazajövetelemet kerékpárral a Friluftcenterből... Először nem igazán értette, hogy miért is aggódom, de aztán mikor rávilágítottam, hogy én igazából eddig otthon, finoman szólva nem voltam a kerékpározás nagymestere, akkor egy kicsit meglepődött, de mondta, hogy majd ha gond van megáll a sor és megvár. Meg igazából inkább a kerékpár utak hiánya az ami egy kissé zavar, Norvégiában jóval többet láttam, itt mindenki az autóutat használja erre a célra. Mindegy, az útnak kb. csak a negyede fog autók között zajlani, a többi abszolút alsóbbrendű úton halad majd. Azért holnap elmegyek egy kicsit tekerni, ha az idő is engedi, ma tanár hiánya miatt, illetve a kerékpár tároló kulcsának hiánya miatt nem tudtam menni gyakorolni. Nekem így aztán nem is a Friluftcenterben lesz a kihívás, hanem inkább a haza úton!
Úgy látszik ezzel a blogírással, akaratomon kívül másra is tudtam hatni, ugyanis régi iwiwes társaságunkból Öcsi, ennek hatására szintén elkezdett írni egy blogot. Pedig ezelőtt nekem eszembe sem jutott volna, hogy ilyenbe vágjak, maximum még a régi szép időkben naplóírásba, de az már egy másik történet...