enhettünk, hogy hiába csak száz néhány méter a legmagasabb pont az országban, mégis változatos, szerethető a vidéki Dánia is, a maga természeti adottságaival. Fyn szigetén kb. félúton, pihentünk egy kicsit, majd folytattuk utunkat Koppenhága felé. Az autópálya a Storebælt hídon is áthaladt, amelyről érdemes tudni, hogy a közúti forgalomnak 1998-ban adták át, addig csak komppal lehetett Fyn és Sjælland között utazni. Az áthidalt távolság 18 km. Igazából a híd két különböző részre osztható, köszönhetően, hogy féltávnál a Sprogø szigeten is áthalad, a keleti az igazi látványosság, mely tulajdonképpen egy függőhíd (a világ második leghosszabb függőhídja), melynek tartópillére Dánia legmagasabb szilárd szerkezető építménye. A nyugati egy hagyományos pilléreken nyugvó híd, mely két külön részből áll, az egy
iken a vasúti, a másikon a közúti forgalom zajlik. A szigetnél alagútba kerül, hogy aztán Sjælland szigetén újra felbukkanjon.Lenyűgöző volt a látvány...
A közel 4 órás út végén, nem messze a Tivolitól (a vidámpark) parkolt le a busz, ahonnan mindenki szabadon járhatott-kelhetett egészen 5-ig. Én speciel teljesen lejártam a lábam, mert igyekeztem feltérképezni az összes fontosabb látnivalót, a Folketingtől, a királyi család lakhelyét jelentő Amalienborg Palace-ig, a Kis hableány szobrától, Nyborg utcáin át a Von Frelsers Kirke-ig. Azt egyébként meg kell jegyezni, hogy miközben az utcákon botorkáltam és szívtam magamba az új élményeket és látnivalókat, olyan érzés fogott el, mintha egy óriási kerékpár versenybe csöppentem volna, mindenhol kerékpáros, szinte legalább annyian, mint az autósok. Az eddigi tapasztalataim alapján nyugodtan mondhatom, hogy a kerékpárosok városa Koppenhága.
5-től aztán jött a "koncertünk" az utca népének a Helligands Kirke-nél.
Érdekes volt, nem nagyon vettek rólunk tudomást az emberek... Ezután fogtuk magunkat és elindultunk a Városháza elé, ahol már a többi népfőiskola (szerte az országból) diákja is jelen volt. Nagyon hangulatos és látványos volt az egész, mert minden diák egy zöld kendőt kötött, tett magára, mely a mozgalmat jelképezte és így leptük el a Városháza előtti teret. Együtt éneklések, szónoklatok, majd végül koncertek zárták a napot. Az egyik fellépő egy bevándorlókból, vagy azok leszármazottaiból álló együttes volt, melynek azért egy-két száma otthon is ismerős lehet, mint például az Aicha, vagy esetleg az I only ask of God című szám. Nagyon jó hangulatot
varázsoltak a hűvösödő, koppenhágai estébe. Találkoztunk egyébként a másik iskolákból, hasonló nemzetiségű internationalos diákokkal, magyarokkal, észtekkel és bolgárokkal is.A buli végeztével már alig várta mindenki, hogy buszra szálljunk és elinduljunk haza.
Egy újabb közel 4 órás út után visszaérkeztünk Hadstenbe.
A pénteki hangulatot körülbelül úgy tudnám jellemezni, mintha egy egész napos buli után próbált volna a társaság ébredezni.
A délelőttöt egy kissé átszervezték, az órák elmaradtak, így sajnos a dán is, ellenben reggeli után a dán kultúrából (építészet, zene- és filmművészet, stb.) kaptunk egy kis ízelítőt. Svend vezette az egészet, ő beszélt, vagy a dvd, míg a dán diák fordította a nemzetközinek az infót. :) Aztán megbeszéltük a látottakat, hallottakat, majd elmentünk ebédelni.
Ebéd után visszaállt a rend, így még volt hátra röplabda a mai napra. Taktikai elemeket gyakoroltunk arról, hogy mi a szerepe egy csapaton belül a 3-as poszton játszó embernek. :)
Ebédnél említették, hogy szeretnék ma is megnyitni az Einsteint, bár nem igazán értem miért, ugyanis a diákok több, mint fele hazament, így szinte csak a nemzetköziek maradtak. Aztán a dánok visszakoztak, inkább pihenéssel töltötték az időt, de a nemzetköziek azért lementek egyet bulizni.
Ezek mellett otthonról kaptam még híreket a lakásüggyel kapcsolatban, szerencsére ezek most jobbak, mint az eddigiek, ráadásul Reni is hazaért a svédországi konferenciáról, úgyhogy a mai nap is pozitívan zárult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése