Az első kellemetlen nap

Már reggel sem ébredtem jól, bár lejutottam időben a reggelihez, de mégis, régóta nem tapasztalt érzések kerítettek hatalmukba, a levertség és a torokfájás. Egész nap, amikor éppen nem feküdtem az ágyban, próbáltam egy kicsit összeszedni magam, de nem nagyon ment.
Azért a tanulás ma sem maradhatott el, délben Zsuzsi átjött, úgyhogy angoloztunk, míg este lefekvés előtt még a dánnal is haladtam valamelyest, de nem úgy ahogyan szerettem volna. Napközben beszéltem skype-on az otthoniakkal, milyen érdekes, ott már havazott is, itt meg inkább csak a nap süt, persze nem vagyok irígy, biztosan itt is fog még decemberig. A portugál tanár Zsuzsival nem tudtam, mert éppen akkor ment be Évihez a kórházba, majd holnap este talán már lesz info, hogy mi van vele. Beszéltem Reni mamájáékkal is, jó volt hallani őket is.
Vacsoránál benne voltam a kajakészítő csapatban, így ahhoz is le kellett menni már hamarabb, majd vacsora után a szokásos takarításban is aktivizáltam magam és aztán Magdát, a lengyel lányt is felköszöntöttük születésnapja alkalmából.
Ennyi most elég is volt ebből a napból, leginkább a levertség és a délutántól néha-néha feltűnő szédülés miatt... Remélem, hogy holnapra, ahogyan jöttek, el is fognak tűnni, hosszú időre...